Tudniillik Lévai Katalin – az előbbi üdvös cselekedetek hiányában – most azért szomorkodik, mert nem lett megszavazva a kvóta, miszerint a magyar parlamentben több legyen a nő.

„Sokan tartózkodtak” – sopánkodott Katalin a Nap-Keltében. Mert ez őszerinte nem demokratikus. Tudja, miért történt ez, kedves Katalin? Eláruljam? Mert a férfiak ma nem merik felvállalni, hogy mi a véleményük. Mert retorziók vannak arra az esetre, ha kiderül, véleményük nem kellőképp haladó szellemű és politikailag nem korrekt. Mert gyakorlatilag ma terror és elnyomás uralkodik. Kedves Katalin, elárulom magának, én meg roppant szomorú vagyok, hogy egy felnőtt nő – lásd: magácska – nem hajlandó továbbra sem felfogni, hogy a férfi és a nő lehet bár „egyenjogú”, de szerepét tekintve nem lehet „egyenlő”. Katalin kedves, kérem, figyeljen jól. Azért van kevesebb nő a politikában, mert a legtöbb nő egyszerűen nem akar erre a pályára menni.

Mert a nő – lelki alkatánál fogva – elsősorban a családdal foglalkozik. (Emlékszik még erre a kifejezésre, Katalin? „Család.” Ízlelgesse csak.) Ha van gyereke, akkor azért, ha még nincs, akkor azért. Mert a nő lelki alkata miatt – figyel, kedves Katalin, nem a statisztika, meg a darabszám dönt el mindent, még csak nem is az emberi jogok, meg az áldott szent demokrácia – nem keresi ezt a pályát. Mert nem kiteljesedés számára. Felfogja ezt, kedves kis Katika?

Ez agybaj! Egy világban, ahol a népesség gyakorlatilag a kihalás felé halad – a szaporodási kvóta Európában 1,1 a kívánatos minimum 3 helyett – arra ösztönözni a nőket, akik a következő generáció világrajöveteléről gondoskodnak, hogy ne az anyai szereppel törődjenek, hanem forduljanak el attól, ami hivatásuk, és ami létüknek értelme.

Ej, kedves Katalin, végzett a mosogatással?

Pozsonyi Ádám