A szobában három ember tartózkodik. Az ügyvéd (Kabos Gyula), a segédje (Pethes Sándor), valamint egy nagybajszú parasztember, az aktuális kliens. Időpont: a 30-as évek közepe tája. – Idehallgasson, Istenes úr! – szól a segéd. – Ahhoz, hogy magát védeni tudjuk a Járásbíróságon, tudnunk kell, hogy történt a verekedés. – Az úgy történt instálom, hogy a Gyümölcs Jóska vissza akart ütni. – Szóval maga ütötte meg először? – Há’ valakinek csak el kell kezdeni. – Tanú volt? – Az nem volt, de ő nem is tagadja, hogy megütöttem. – Hát persze, hogy nem tagadja. Magának kell tagadni! – Én nem tagadom, mer’ én úgy odavágtam a lőccsel, hogy csak úgy nyekkent. – De ezt a bíróságon nem kell mondani. – Mér’ ne mondjam? Mer’ én kérem, fogtam a lőcsöt… – De kérem, ebben az irányban ne tessék nyilatkozni. Tetszik érteni? – Nem értem kérem. Há’ mér ne nyilatkozzam? Így indul a Három sárkány című zseniális régi magyar film. Az ember meg nézi a kopott filmkockát, s nem tud másra gondolni, mint hogy lám, a régi emberek tudták, minek hol a helye. Hallom ugyanis, népszavazást írtak ki, az MO-ás hídnak mi legyen a neve. Már megint ez a haladó szellemű agybaj! Berzsenyi egy életen át volt depressziós, mert Kazinczy nem ismerte el a tehetségét, de fel nem merült benne, hogy megtudakolja a véleményét egy béresnek. És hápognak, hogy Chuck Norris híd a legmenőbb ötlet! Mit vártak? Majd a proli Eötvös Károly hídra adja a voksát? Tömeg és vélemény! És ami a pláne, a tömeg voltaképp nem is boldog, hogy megkérdezik. Érzi, nem rá tartozik a dolog. A jelenetnek ugyanis nincs vége. Kabos végre megunja a reménytelen társalgást, s így szól: – Hát idehallgasson, Jóska bácsi! A tárgyaláson kend befogja a pofáját! Érti? Az elégedetten kihúzza magát. – Értem, tekintetes úr! Majd megvetőn odaveti a meghökkent Pethesnek: Szóból ért az ember!