Amúgy kíváncsi lennék, hogy még miért nem alkották meg azt a szót, hogy pöszög? Sokkal plaktikusabb, mint az, hogy „pöszén beszél.”

Amúgy mit szólnak a pöszög szóhoz? Szelintem tisztála plaktikus. (Most dilekte így beszélek? Ez dulva.)

Jó, elismerem, ez mondjuk inkább laccsolás. De a pöszítést így írásban nem lehet kellő mélységéig érzékeltetni. Így inkább úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy jelentős különbség van a pöszeség és a raccsolás közt, és a raccsolás tünetjegyeit alkalmazom a pöszögéssel kapcsolatban. (Mely kifejezés jelenleg nincs hivatalosan elismerve, nem nyert polgárjogot, csak én alkottam meg így, miközben hallgattam a barátomat, aki igyekezett a minisztériumba.)

De látja a tisztelt olvasó? Itt fennforgás van, mert azt nem kell úgy mondanunk, hogy laccsolva beszél, csak annyid mondunk elegánsan, hogy laccsol. Ó, jaj, szegény pöszögők, milyen lossz nekik! Teljesen le vannak nézve, peliféliála vannak szolítva. No de sebaj! Majd én csinálok egy pelfolmanszot az Olszágházban, hogy ne diszkliminálják a pöszögőket! Mely jelentős pohgáljogi vívmány első lépcseje, hogy ezt a frappáns és oly találó kifejezést – pöszögés – végre beépítsék a köztudatba, és elnyerje méltó helyét a magyar szellemi életben, bekerüljön a lexikonokba, iskolai tankönyvekbe, valamint a televíziós bemondók szájába. Nem azélt, mehlt én találtam ki, hanem mehlt phlíma!

Vagy van egy jobb ötletem! Szólok Poncius Pilátusnak, és majd ő jól kelesztle feszít minden latolt, aki nem alkalmazza ezt a kifejezést!

Barátom megemelte kalapját, s indult a hivatalba. Még utánaszóltam: Majd valamelyik nap meglátogatlak. Csak vigyázz, nehogy a minisztériumban valakit dulván a padlóla lökjek… Mondjuk egy Lóbeltet.

Pozsonyi Ádám