Unottan üldögélek a dolgozószobámban, egyszerre különös cikk fejléce villan a szemembe: „Hiszékeny úrban bíznak a szocialisták”. Hopp! Kapom fel a fejem. Ez a név ismerős! Honnan is? No, olvassunk csak tovább!

„Szokatlan vezetéknevű politikus indul az MSZP színeiben Budapesten. A XIII. kerület lakói először azt hitték, a jelölt csak egy kitalált személy.” Lassan kezdett valami derengeni: „Nem lesz egyszerű dolga a XIII. kerületben induló baloldali jelöltnek. No, nem elsősorban a vetélytársak, sokkal inkább amiatt, hogy még saját otthonában is alig ismerik. Hiszékeny Dezső ugyanis a napokban elkezdte szórólapos kampányát, amivel több, a kerületben élő lakos is felkereste a Borsot, mondván: valakik kamuplakátokat osztogatnak Angyalföldön.”

És ekkor hirtelen beugrott! Igen, ez az ember egyszer már utamba került. Egyszer már felbosszantott.

Én már 2006-ban felhívtam a figyelmet a Hiszékeny-veszélyre („Kell maguknak egy Hiszékeny Dezső?” Ez volt a címe a kis videoperformansznak, ami a Demokrata Videó Televízió egyik korongján jelent meg.) De a világ nem hallgat rám…

Egy ismerősöm ezzel keresett meg: „Vannak szörnyű alakok, akiken segíteni sem lehet. Napi rendszerességgel kiteszem a Hiszékeny úr oldalára ezt a kis ön által gyártott, őt népszerűsítő videojegyzetet, de érthetetlen okból kifolyólag azonnal törlik.” – „Különös…” – mondtam erre fejcsóválva.

– Amikor hallottam a rádióban a nevét – így egy másik –, rögtön beugrott a Pellengér! Fizetett valamennyi támogatást a közismertségért? Mert akárhogy vesszük, ez egy reklám volt neki!

– Nem fizetett, kérem, egy fillért sem! – legyintettem búsan. – De hát ez jellemző korunkra. Az ember hiába is várja a hálát…

Meg kell jegyeznem, szerintem nagyobb poén „A változás elkezdődött” feliratú plakát Kiss Péterrel díszítve. Több kommentár nem is szükséges hozzá.

Az a baj a világgal, hogy sokan még mindig túlságosan hiszékenyek.