Csak most, ennyi év távlatából látszik, mekkora veszteség érte a közéletet Rajnák László halálával. Rajnák az 1961-1984 közt működő Budai Ifjúsági Park igazgatójaként keményen küzdött a nyugatmajmolás ellen. Ő volt az az ember, aki tudta, mi fán terem a helyes viselkedés. Ő volt az, aki ügyelt gyermekeink fejlődésére. Ő volt az, ki őrt állt, amikor elzüllés fenyegette az utánunk jövő generációt, s a jampec-kultúra meg a kábítószer-élvezet már-már átcsapott a fejünk felett. Egy-egy randalírozó huligánt, szó mi szó, erős kézzel megfegyelmezett. Egy-egy szemtelen suhancot, aki nem a kellő öltözékben akart besurranni, nyaklevessel zavart haza. Egy-egy pimasz galeritagot visszakézből vert szájon. Cselekedeteit mindig az érző szív s a fiatalság sorsáért érzett aggodalom motiválta. Egy 1968-as újságcikk így mutatta be: „Képzeljünk el egy 166 cm, ámde 94 kg testsúlyú, 40 éves férfiút, kinek (…) hevesen lángoló lelkesedése, a naivságig jóságos lelke és a rendőrségi szabványnak megfelelő gumibotja van.” Kell-e nekünk Anima Sound System, mely Shalom c. lemezén a nemzeti értékeket gyalázza? Kell-e nekünk Belga vagy az onnan kivált, trágárkodó Sickratman? Kell-e nekünk Gödör Klub? Rajnák kell ide! Vagy ha nem, legalább a szobra! Igen! Az ifjúság egy része követeli, hogy a Gödör Klubot zárják be, s állítsanak szobrot szeretve tisztelt példaképének, a néhai Budai Ifjúsági Park legendás vezetőjének, Rajnák Lászlónak.