A generációk lefelé csúszása, meg a folyamatos és egyre gyorsuló korcsosulás mellesleg onnan jutott eszembe, hogy a hét végén tridenti rítusú szentmisén voltunk – itt találkoztam a tizenhét éves „normális” lánnyal is –, és a templom falán szemembe ötlött egy felirat. (A szertartás, melyben rám a legnagyobb hatást az a hihetetlen középkori miliő gyakorolta, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia területén zajlott, és a lefelé csúszás folyamatához még hozzátenném, hogy legjobb tudomásom szerint az egyház keretein belül is harcokat kell folytatni, hogy egyáltalán megrendezhessék ezt a tradicionalista és a régi, normális, haladásmentes világot idéző liturgiát.)

Gyurcsány, takarodj! Ez volt odafirkálva a falra. Ahogy kiléptünk, szemembe ötlött. A templom oldalán egy régi falrész, rózsaablakkal, lehet hatszáz éves, és erre jön a proli, és firkál. Rá, a középkorra. A múltra. A történelemre. A pillanat apró mocskait. Majd hazamegy, és magát jobboldalinak hiszi. Gyurcsány takarodj! Hol van már az a hülye? De a rózsaablak áll, és kitart. Legalábbis reménykedhetünk.