Korszellem – Sakk
A helyzet a következő. Mint tudjuk, az élet harc – fajok, kultúrák vagy (nevezzük egyszerűbben) érdekképviseletek harca. Ebben a harcban mindenki a saját csapataival vesz részt. Mint a sakkban. (Ez a legjobb példa, maradjunk is ennél.) Gyalog, futó, huszár, bástya, királynő, király. Közrend (nép), tisztikar (nemesség, papság, polgárság), vezető réteg (főnemesség, uralkodó). Most persze egyszerűsítettem a képletet. És indul ugye a játszma, maga a nagybetűs élet.
A trükk, a baloldal trükkje a következő. Ebben a harcban, az élet harcában az ellenfél elhiteti, bemagyarázza az én térfelem gyalogjainak, hogy az ellenség nem a vele szemben elhelyezkedő idegen (annak gyalogja stb.), hanem a saját térfelének bástyája, futója, huszárja. És az én térfelem gyalogja lassú, évszázados, véres harc árán felszámolja a királynőt, a királyt, kiiktatja a bástyát, ledönti a lovat, a futót, magyarul megszünteti a saját vezető rétegét, és én ott állok a játszmában egy sereg gyaloggal, mely alig alkalmas bármire. (Nem „elnyomásból”, a gyalog – nép, tömeg, közrend – nem elnyomásból volt ott, ahol, hanem mert erre volt alkalmas. Aki teljesít, aki méltó rá, kaphatott nemességet, kiválhatott, a középkorban számos példa volt rá.)
Magyarul a játszma most ott tart, hogy – hála a baloldalnak – az élet harcában ott állok tisztikar nélkül, s az ellenfél röhögve megnyeri a partit. Ehhez persze be is kell épülni. Ezért nem szeretik, ha bárki firtatja, ki a magyar.
Az ingatlanadó arra jó, hogy meggátolja, nehogy kialakulhasson vagyonnal rendelkező vezető réteg, nehogy a magyarnak lehessen lova, bástyája, a prolit meg majd ők irányítják. Remélem, mindenki figyelt.
Pozsonyi Ádám