Köszönősdi

A 444-es Haász Jánosról eddig semmit nem tudott az ember – legalábbis én nem, aki tudvalevőleg nem ásom bele magam a napi sárdobálás és percemberkedés gyönyöreibe. Halász János nevű iskolatársam volt, tőle kaptam kölcsön az AC/DC-kazettát, amit a tanárnő elkobzott, mert dolgozatírás közben kunyeráltam el, és Halász a beadás előtti pillanatban nyújtotta át a pad alatt. Igaza volt. Mármint a tanárnőnek. És nem nekem vagy Halász Jánosnak. De Haász rosszabb. Ő nagyobb bűnt követett el. Nem a dolgozatírás rendjébe tenyerelt bele, hanem az újságírás maradék színvonalát és méltóságát járatta le. Nézzük csak, mit írt ez a Haász.

Miután túlestünk az érdeklődést felcsigázó címen – Egy kézfogás, ami elég jól leírja, mi a különbség ellenzék és ellenzék között – ezt olvashatjuk: „Orbán posztolt a Facebookjára egy néhány képből és egy minimalista szövegből (»Reggeli műszak a Kossuth rádióban«) álló galériát. Az egyik fotón Toroczkai László, az ellenzéki Mi Hazánk elnöke tűnik fel, aki éppen egy napja, a szélsőjobbos párt csütörtöki majálisán beszélt arról, hogy senkivel nem paktálnak le. Íme, ezek után hogyan fog kezet a senkivel meg nem alkuvó, véresen komoly ellenzéki pártvezér az országot 15 éve egyre illiberálisabb eszközökkel vezető miniszterelnökkel.” És a képen – kapaszkodjanak meg – mit látunk? Toroczkai László mosolyog. MOSOLYOG! De az hagyján: Orbán Viktor is. És alatta egy másik kép, ahol a miniszterelnök Magyar Péterrel fog kezet valahol. S nem fogják elhinni. Ott Orbán Viktor NEM mosolyog.

Nincs szabadság! Diktatúra van! Putyini elnyomás! Ellenzékiek esnek ki az ablakon, és munkatáborok vannak.

Van már díja ennek a Haásznak? Adjanak neki! Most!

Mondjuk a fotók hátteréről semmit nem tudunk. Lehet, hogy épp azt mondja Toroczkai, „látom, egyre több az ősz hajszála!” De ő kezet fogott vele! A másikon meg épp rossz napja volt. Semmit nem tudunk.

Azért kérem, az maradjon meg alapnak, hogy kezet fogunk és köszönünk. Európában ez így szokás. Mármint abban a régiben, nem a progresszív és haladóban.