Simicskó István

A sajtó szabad, és szabad a véleménynyilvánítás. Különösen fontos érték mindez olyan vidékeken, ahol hosszú évtizedeken át kizárólag a politika irányítóinak, a hatalom birtokosainak cenzúráján átesett írások jutottak el az újságolvasó polgárokhoz. A média fontos része a sajtó, amelynek komplex rendszere végzi az emberek tájékoztatását, formálja véleményüket és értékrendjüket, befolyásolja gondolataikat. A sajtó szabad, éppen ezért a felelőssége is óriási, hiszen a józan belátáson kívül más korlát nem gátolja vélemény- és gondolatalakító missziójában. Ezért fontos, hogy a szabadsággal úgy éljen, hogy jobbá, biztonságosabbá, igazságosabbá, emberibbé tegye a világot. Nagy kérdés, hogy valóban ezen nemes célok vezérlik-e mindig tetteit? Azt is mondhatnánk, hogy majd eldöntik az újságolvasók, hiszen vagy megveszik az adott lapot és elolvassák a benne írtakat, vagy nem. A mai globalizált, multikulturális világunkban azonban, ha valamely újságban megjelenik egy eszmefuttatás, egy fotó, netalán egy grafika, az szinte bárhol a világon olvasható, látható. A sajtó felelőssége nem köthető országhatárokhoz. Az érintett dán sajtótermék ennek ellenére sajátosnak is mondható módon, igen lassan jutott túl Dánia határain, hiszen 2005 szeptemberében jelentették meg a Mohamed prófétát terroristaként ábrázoló provokatív gúnyrajzukat.

A legfontosabb kérdés: mi lehet az oka, hogy Dániában és Európa számos államában leközölnek muzulmánokat sértő gúnyrajzokat? Abban az Európában, ahol több millió muzulmán él, ahol eleddig komoly erőfeszítések történtek a különféle kultúrák békés egymás mellett élésének elismertetésére. Történelmi tapasztalataink és a jelenkor realitása egyértelművé teszik, hogy ez a helyes út, ez az egyetlen út.

Az európai országokban alkotmányos érték a másság iránti tolerancia, a megértés. Az is kérdés, hogy erősödnek-e ezen értékek a megjelentetett gúnyrajzok hatására. Vajon kik és mit akartak ezzel elérni? Mit kívántak bizonyítani? Hogy Dániában szabad a sajtó? Ki és miért fizetett az ellenségeskedést szító gúnyrajzokért? Vagy pusztán viccelődés volt az egész? Sajnos hazai vizekre evezve is számos jelét érzékelhettük már deviáns viccelődéseknek, mint például a miniszterelnök szaúdi focistákat leterroristázó kijelentése. Hallhattuk egy magyarországi rádió műsorvezetőjétől, hogy ő kiirtaná az összes keresztényt. Újabban Mária országában egy televíziós csatornán Szűz Máriát szexjelenetekben is büntetlenül lehetett ábrázolni. Felléphetnek nálunk is sátánista rockénekesek, zenekarok, és az eseményekről „vicces” tudósításokat közölnek. Meggyőződésem, ha ezek bárkinek viccesek, akkor ott már nagyon nagy a baj, és nem a humorérzékkel van baj.

Ez lenne a sajtószabadság?

Ide kívánkozik egykori tanárom gondolata, aki definiálta a szabadság fogalmát, amely szerint: szabad országban szabad emberek azt csinálnak, amit szabad. Így talán érthetőbb, hogy a szabadságnak is vannak bizonyos korlátai, még a sajtószabadságnak is. Márpedig, ha másokat sértenek általa, az már nem szabadság, az valami egészen más, az már uszítás, gyűlöletkeltés. „Tégy a gyűlölet ellen!” – hallottuk oly sokszor az elmúlt időkben. Hát végre tényleg tenni kellene!

Mi, európaiak büszkék vagyunk arra, hogy jogállamban élünk. Arra is, hogy ha valakiről a sajtó bármi valótlant állít, vagy a valóságot akárcsak elferdíti, akkor az érintett jogi úton vehet elégtételt azon, aki a jó hírnevét megsértette. Még egy betéti társaság kültagja vagy egy kft. is jogot formálhat saját imázsának megőrzésére. Igaz, a dán grafikus „tehetségek” csak 1,3 milliárd muzulmán embert sértettek vérig. Ez nem gyűlöletkeltés? Tudatosan vagy tudattalanul, felkérésre vagy önszántukból, de megszegték a normává szilárdult hallgatólagos játékszabályokat. Szerencsésebb, ha őket a saját közösségük példásan vonja felelősségre. Úgy tűnik, a dán grafikusok jócskán megsértették ezeket a játékszabályokat, és ha megnyugvást akarunk a jelen helyzetben, ha egyáltalán bármi is hozhat megnyugvást, akkor csak ezután van erre némi esély. Hozzáteszem, még így is sokkal jobban járnának a rajzolók, mintha az ő általuk megsértett, megalázott közösség végezné el a számonkérést, mint ahogy Jeruzsálem egykori keresztény királya, Balduin is megtette. Ő saját maga büntette meg a keresztény-muzulmán békét megsértő templomos lovagokat, hogy azt ne tehesse meg Szalahadin szultán, és ezzel elkerülje a háborút. Az Európai Unió célja a jólét és a biztonság garantálása népei, nemzetei, állampolgárai számára, az itt élő több millió európai muzulmán polgártársunk számára is. Ezért az európai kormányoknak igenis van szerepük, akkor is, ha a sajtó tevékenységébe nem avatkoznak be. Miért is ne lehetne legalább elhatárolódni az efféle felszültségeket szító jelenségektől? Nem biztos, hogy jó úton járunk, ha a multikultúra elfogadásából fakadó, már ma is jelentős problémákat – gondoljunk csak a francia zavargásokra – a sajtószabadság álságos hangoztatásával próbáljuk kezelni.

Mi jöhet még? Nos, jönnek a dán grafikusok, akik a békés európai emberek biztonságát kockára téve ingerlik fel a muzulmán világot. Végzetes lehet, ha S. Huntington jóslata beteljesedik, és a különböző kultúrák küzdelme kiteljesedik, ha a különböző vallások fanatikusai fokozzák az egymás iránti gyűlöletet. Ha valaki ezt elősegítve keresi a bajt, az meg is fogja találni, amit minden bizonnyal meg is érdemel. Ebben az esetben azonban a bajkeverők mindannyiunkat veszélybe sodornak. A háborúk kirobbanásának a történelem folyamán igen ritkán volt csupán egyetlen nagy oka. Az esetek döntő többségében az „utolsó csepp” indította el a fegyveres konfliktust. Sokszor egy apróság is elegendő volt, hogy beteljen a pohár. Ezért sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni a történteket.

Földünket – természeti szépségei mellett – népei, nemzetei, változatos kultúrája, vallásai, szokásai, hagyományai teszik színessé, élettelibbé. Minden kultúrának egyedi értéke van. Nincs magasabb rendű vagy alacsonyabb rendű kultúra. Számunkra, Európa számára a keresztény értékek egyedülálló jelentőséggel bírnak. Ugyanez igaz bolygónk más szegleteiben a zsidó kultúrára, az iszlámra, a buddhizmusra, a taoizmusra, a hinduizmusra is, amelyek egyenértékűen gazdagítják a világ, az emberiség értékeit. A most egymásnak feszülő indulatok annál kevésbé érthetők meg, mert a keresztény-zsidó-iszlám kultúra közös gyökerekből táplálkozik.

Hitem szerint az emberiség képes felismerni, hogy a különféle kultúrák, vallások, szokások, jól elférnek egymás mellett, mert így teljes és kerek a világ. Hiszem, hogy a józan emberek nem fogják hagyni néhány provokátornak minden eddiginél pusztítóbb háború kirobbantását. Jó lenne okulni az emberiség történetének tragédiáiból, a vérontásokból. Inkább a világ egészére veszélyt jelentő ökológiai katasztrófa elkerülésére kellene fordítani az erőforrásokat. n

A szerző a Fidesz országgyűlési képviselője