Lakhatás
Minden bonyolult kérdésre van egyszerű és rossz válasz, minden bonyolult problémára van egyszerű és hibás megoldás. Az utóbbira tankönyvi példa lehet az Európai Parlament január 21-én hozott határozata, amely felszólítja az uniót, hogy tegye alapvető európai emberi joggá a megfelelő lakhatást, ideértve a megfelelő ivóvizet és a megfelelő higiénés körülményeket.
A képviselők 2030-ra a hajléktalanság felszámolását is kérik az unió minden tagállamában. A határozatot 352 képviselő támogatta, 152-en tartózkodtak, és 179 képviselő, köztük a teljes Fidesz-frakció ellene szavazott.
Utóbbiak nem tehettek másként. Ha ez a kezdeményezés kötelező érvényű jogszabállyá válik, az alapjaiban rendítheti meg az európai társadalom berendezkedését, mert megfordítja az évezredes rendet, amely szerint az elesettek segítése nem az érintettek joga, hanem a segítésre kötelezettek erkölcsi, esetenként jogi kötelessége.
Az nem kérdéses, hogy az európai keresztény kultúrának egyik tartópillére a cselekvő szolidaritás. Évszázadokon át a tehetős egyének és az egyházak voltak azok, amelyek ezt a szolidaritást tettekre váltották, mára viszont az első kettőhöz csatlakoztak a civil szervezetek és az állam is, az utóbbi a központi kormányzaton és a települési önkormányzatokon keresztül. Egyre bővülő intézményhálózat működik többek között a hajléktalanság problémájának kezelésére, és fontos cél, hogy még tovább bővüljön.
A lakhatás problémaköre nagyon összetett, és nem csupán a direkt hajléktalanság tartozik ide, hanem a kevésbé szembeszökő szegénység is. Annak is ezer oka lehet, hogy miért kerül valaki lakhatási válságba. Nagyon gyakori, hogy pszichés probléma van a háttérben, sokszor az úgynevezett aszociális, alkalmazkodni nem tudó, együttműködésre nem hajlandó emberek veszítik el az otthonukat. Sokszor szerepet játszik valamilyen függőség, többnyire alkoholizmus, ami mögött megint más okok, traumák rejtőzhetnek. És persze az sem ritka, hogy közönséges lustaság, következményekkel nem törődés, ingyenélés van mögötte.
De bármi is az ok, a társadalomnak dolga, hogy amennyire lehet, segítsen. Nem a koldusnak az autó ablakán kiadott kétszáz forinttal, mert az csak bővítve újratermeli a nyomort, hanem szakemberek által kidolgozott és végrehajtott programokkal, karitatív intézményekkel, hajléktalanszállókkal, étellel, meleg holmival.
Ha azonban az erkölcsi, különösen ha a jogi kötelezettség iránya megfordul, és a segítségben részesülés követelhető joggá válik, az az egész európai erkölcsi rendet dönti romba. Egy ilyen helyzet leértékeli az erőfeszítést, a törekvést, az áldozathozatalt. Ugyanolyan következményekkel jár, mint az úgynevezett feltétlen alapjövedelem, amely az egyes emberek önmagukért viselt felelősségét teszi semmivé.
Hiszen ki kelne mindennap korán reggel, utazna a munkahelyére, végezné a munkáját, ha azt látná, hogy mások munka nélkül is megkapják a jövedelmüket? És ki gürcölne azért, spórolna éveket, fizetné a hitel törlesztőrészleteit, ha azt látná, hogy mások ingyen kapnak otthont?
És aki munkabíró, egészséges ember létére, miközben válogathat a munkahelyek között, egész nap otthon heverne, és a kisujját sem mozdítaná, annak holtig fizesse a feltétlen alapjövedelmét a közösség? És aki ha megkapja az ingyen otthont, lepusztítja, tönkreteszi, elkótyavetyéli, annak újabb és újabb ingyen otthon jár?
Bot nincs két vége nélkül, társadalom nincs jómódúak és szegények nélkül. Akik azt hitték, hogy ez lehetséges, egy hatalmas kísérletben megpróbálták megvalósítani ezt a mindenki egyenlőségének remélt társadalmat. Kommunista szörnyállamok lettek ebből a kísérletből, sokkal kiterjedtebb szegénységgel, mint amit fölszámolni akartak.
Semmi kétség, hogy ha a lakhatás követelhető, behajtható, bíróságon érvényesíthető joggá válik, az ugyanúgy eltorzítja a társadalmat, ahogy a kommunista kísérlet tette. A végső eredmény is ugyanaz lenne: még nagyobb szegénység és még több lakhatási probléma.
A lakhatás problémakörére a valódi megoldás éppen az, ami általában a szegénységre: a társadalom egészének gyarapodása, teherbíró képességének növekedése. Ha van magabíró, törekvő, sikeres középosztály, ha vannak tisztességes bért kínáló, munkahelyteremtő vállalkozások, ha van gyarapodó nemzeti jövedelem, akkor a szegénység szintje is csökkenthető. Magyarország az utóbbi tíz évben ebbe az irányba tart, ami mára fedezetet teremtett a világ egyik legkiterjedtebb otthonteremtési támogatási rendszerének létrehozására. Ez valódi válasz a lakhatási gondokra.