Németh Zsolt föllépése a fiatal demokraták nevében politikatörténeti esemény volt.

Mindenekelőtt azért, mert a fiatalok pártja 1988. március 30-án alakult meg az SZDSZ-hez hasonló, liberális jellegű társaságként antikommunista karakterrel.

Hirdetés

A szabad demokraták már akkor elhatárolódtak minden nemzeti érzelemtől, akárcsak az 1990 utáni évtizedekben a baloldalinak mondott, valójában neoliberális vagy zűrzavaros ideológiájú szerveződések (Momentum). Sőt azokkal a posztkommunistákkal léptek szövetségre, akik ellen voltaképpen ők is, a Fidesz is és a többi is létrejött vagy megújult (kisgazdák például). Amely lepaktálástól a liberális párt el is sorvadt, illetve darabjaira hullott. Ideológiájából törpe utódpártok csak a magyar­ellenesség különféle változatait, a vallástagadást és a határon túli magyarok iránti közönyt, sőt -ellenességet vitték magukkal.

Az aradi Grósz–Ceaușescu-találkozó nem várt következményekkel járt. Fölgyorsította az ellenzéki tevékenységet, gerjesztette a nagy nyilvános akciókat, és kereste az utat a lehetséges nyugati szövetségekhez, nevezetesen a falurombolás ellenében is. Voltaképpen ezzel a mozgalommal bontakozott ki párhuzamosan a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tüntetéssorozat is. 1988 elején még nem húzódott éles határvonal a különféle ellenzéki mozgalmak között. Hiszen még március 17-én 48 fiatal értelmiségi a „magyarországi független szervezetek közös képviseleti szövetségének létrehozására szólított föl”. A hálózaton belül az egyik irányzat olyan koordinatív szerveződést képzelt el, amely integrálja a nemzeti demokraták csoportosulásait, így a Magyar Demokrata Fórumot is, míg a másik az egyes csoportok ernyőszervezetének képzelte a hálózatot (Miszlivetz Ferenc, Eörsi István). A hálózatból alakult meg 1988. november 13-án a Szabad Demokraták Szövetsége. Annyira megvolt az átjárás az ellenzéki mozgalmak, illetve pártok között, hogy Kiss Gy. Csaba a hálózat kezdeményező megbeszélésein még részt vett. És több számottevő szereplő még nem volt a „helyén” (Tölgyessy Péter vagy Fodor Gábor ellentétes irányú pártcseréje).

Voltaképpen a Magyar Demokrata Fórum azért rendezte meg – vagy legalábbis úgy tervezte –, hogy megtárgyalja és elfogadja a még nem párt, hanem együttműködés alapszabályait, és meghatározza a demokrata fórum mibenlétét. Tehát elsősorban magára a demokrata fórumra koncentrált volna. De amint Kiss Gy. Csaba mondta: „Egy évvel ezelőtt magam sem tudtam volna elképzelni, hogy ennyi fontos változás történik, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy hosszú álmából ébredezőben van a magyar társadalom. Most itt azért jöttünk össze, hogy arról beszéljünk, mi legyen a Magyar Demokrata Fórum. Az alapítólevélben […] koalíció jellegű igyekszik lenni.”

De mint ahogy éppen Kiss Gy. Csaba mondta, olyan váratlan és gyors fordulatok következtek, amelyek kisodorták az összejövetelt a mozgalom karakterizálásából, és a résztvevők egyfelől az erdélyi magyarok elnyomásával, másfelől a vízlépcsővel, vagyis a környezetvédelemmel foglalkoztak túlsúlyban.

Korábban írtuk

Grósz Károly és Ceaușescu álmában sem gondolhatta, hogy aradi tötyörészésük mindkettőjük bukását készíti elő. S velük együtt rendszerük bukását is. Grósz még élve megúszta, Ceaușescu azonban életét is elvesztette. De nem annyira, hogy képmutató fanarióta szellemisége, kétszínűsége, magyarellenessége is vele együtt eltemetődjék.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy 1988. június 27-én mintegy százezer ember indult el a Hősök teréről a román nagykövetség elé, hogy tiltakozzon a falurombolás ellen. Tehát a független szervezetek átvették a teszetosza baloldali magyar kormány föladatát. 

(Folytatjuk.)