A lakiteleki sátor mozgalom két tűz közé került azonnal. Különleges formában és eszközök által. A kormányzat és az ellenzék külföldi szócsöve mintha összebeszélt volna: a maguk módján megkezdték a Magyar Demokrata Fórum „karaktergyilkolását”, eljelentéktelenítését.

Hirdetés

Már másnap a Szabad Európa Rádió a Lakiteleken ott lévő Gadó György műsorában egyszerű vitafórumnak minősítette a mozgalmat. Az ország demokratikus átalakításának a szándékát elhallgatta. Bíró Zoltán megállapította, hogy a pártértekezlet gyökeres politikai változást hozott, a vezetésben nemzedékváltással járt. Az azóta eltelt idő azonban országos csalódást is okozott. Folytatódott az elszegényedés, és semmi jót sem ígér a politikai fejlődés szemszögéből. Központi téma lett a Grósz–Ceaușescu aradi találkozás, a tárgyalásokról szóló központi közlemény „valósággal letaglózta a társadalmat”. Tízéves kínlódás után végre megvalósult a Hitel című folyóirat Bíró Zoltán és Csoóri Sándor vezetésével, és „a Magyar Demokrata Fórum szellemiségét kívánja sugározni”.

A fórum megalakulásával sorozatban foglalkoztak a külföldi hírügynökségek. A Reuters és az AFP lakiteleki helyszínmegjelöléssel, az AP, az APA osztrák és az EFE spanyol ügynökség budapesti keltezéssel.

A Reuters idézte Kiss Gy. Csabának a sajtóértekezleten elhangzott kijelentését, miszerint „nem akarunk párttá válni”. És egy nyugati újságíró erre adott ellenvéleményét: „Jövőre önök párttá fogják magukat nyilvánítani. Tavaly nem volt ehhez bátorságuk, hogy szervezetnek nyilvánítsák magukat. Idén nincs bátorságuk annak kimondásához, hogy pártot alapítottak.”

Az AP hírügynökség ehhez kapcsolódva idézte Csoórit: „1949 óta kizárólag egypártrendszer van, ami azt jelenti, hogy a politikai kultúra mélyre süllyedt Magyarországon.” Majd így folytatta Csoóri: „Ezért veszélyes volna egy sikertelen párt mellé még egy rossz pártot is alapítani.”

Ezzel a meghatározással voltaképpen megsemmisítő kritikát mondott a magyarországi kommunista hatalom több évtizedes tevékenységéről olyan nagy nyilvánosság előtt, amely nyugatra is elért.

A francia hírügynökség ismertette az alapítólevelet, az ideiglenes alapszabályt, és megállapította: „az MDF a jelenlegi körülmények között nem kíván pártként tevékenykedni, de nem zárja ki, hogy egy későbbi időpontban, amikor a többpártrendszer megalakulása, bevezetése napirendre kerül, ezt fogja tenni.”

Az osztrák hírügynökség azonban nem lacafacázott. Ezzel a címmel adott hírt az MDF-ről: „Magyarországon új párt alakult.” És a külföldi híradások, tudósítások azt is hangsúlyozták, hogy az MDF sajtóértekezletén először jelentek meg a magyar média képviselői is, ami gyakorlatilag már a mozgalom (a szervezet, a párt) markáns megalakulását és hivatalos elismerését is jelentette a szocialista diktatúra körülményei közepette.

A Népszabadság két nappal később ismertette a lakiteleki eseményeket. Az alapítólevélből és az ideiglenes alapszabályból azt a következtetést vonta le, hogy a mozgalom a saját útján halad. „Nem fogadja el sem a kormánypártiság, sem az ellenzékiség címkéit és választási kényszerét.” Miklós Gábor és Kozma Judit mint kiküldött munkatársak írták a cikket a pártlapban, és azt emelték ki, hogy „a szervezet a párbeszéd és az együttműködés megteremtését szolgálná a társadalom és az országot kormányzó hatalom között”.

Az utókor számára nem kétséges, hogy 1956-ban megkezdett és elfojtott változások indultak meg újra, de most már okosan, mondhatni, körmönfontan és kivédhetetlenül.

(Folytatjuk.)

Korábban írtuk