Még mindig szeptember 3. Az erdélyi falurombolások mellett, a határon túli magyarság sorsával párhuzamosan, még két fontos kérdést taglalnak a jelenlévők. Az egyik a Magyar Demokrata Fórum megalakulása, a másik a környezetvédelem és ezen belül a bős–nagymarosi erőmű.

Hirdetés

Ami a demokrata fórumot illeti. Bihari Mihály kerek perec kijelenti, hogy a Magyar Demokrata Fórum mint szervezet voltaképpen már 1987. szeptember 27-én megalakult, és most az alapszabály megfogalmazása az összejövetel fő célja. Kodolányi Gyula mint az MDF egyik alapító tagja és úgy is, mint a szeptember 10-re tervezett esztergomi találkozó szervezője szólalt föl. Ismertette az esztergomi összejövetel menetrendjét. A megbeszélés három blokkra tagolódik. Az első a környezetvédelemről szól majd, a környezetvédelem társadalomban és a politikában elfoglalt helye, szerepe taglaltatik. Tehát a manapság oly aktuális és kényes téma már 1988-ban a lakiteleki tanyán, illetve az Esztergomba „kihelyezett” összejövetelen is központi kérdés volt, mégpedig a nemzet, az ország szemszögéből. Látni kell, hogy a mai pártfoszlányok három évtizeddel később foglalkozgatnak a környezetvédelemmel, de úgy, hogy kiherélik belőle a nemzeti vonatkozásokat, sőt magát a környezetvédelmet is. Nem a valódi célt szolgálják, hanem a nemzeti kormány ellenében hatalomszerzésre törekednek, és mint legutóbb is tapasztaltuk, ennek érdekében még az antiszemitizmussal is összefognak a hatalommegszerzés érdekében.

A megbeszélés második blokkja lesz a nagymarosi vízlépcső, amelyet nem civilek, hanem szakemberek ismertetnek és tárgyalnak meg. Az MDF körleteiben, tehát egyelőre csak a „mozgalom” égisze alatt.

Zárójelben hangsúlyozom, és hangsúlyozta Czakó Gábor: a leendő alapszabály szerint nem mint párt működik az MDF. Nem átallottam megkérdezni Gábort, miért határolódtak el és ezúttal főleg ő a párttá alakulástól? Ma már tudja, hogy az ifjonti naivság volt mindannyiuktól. Persze a polgári demokráciák alapszerkezete, a többpártrendszer előföltételezi a pártokat, és ha ma valami baj van a demokráciával, azt nálunk is, de más országokban is a mindenkori ellenzék rossz minősége okozza. Ma az istenverése ellenzéknek a színvonaltalansága. Pedig több tehetséges ellenzéki politikus is lehetne, de amikor lemennek kutyába, vagyis „pártfunkcióba”, megbuggyannak. Ez a tény még az olyan kiváló szakembereket is beárnyékolja, mint Hiller István.

Az esztergomi találkozó akkor tervezett harmadik blokkja: „Szeretnénk helyt adni az alternatív életmodellekre vonatkozó energiaalternatívákra és a hasonló témákra vonatkozó fölszólalásoknak.”

Ez a környezetvédelmi kérdés csak mostanában válik egyre izgalmasabbá és égetőbbé is, mert nemcsak Európa, hanem az egész világ elmismásolta a természet megóvását. Azért érdekes és figyelemre méltó ez a „jelenség”, mert a demokrata fórum összejövetelén kifejezetten keresztény, nemzeti elkötelezettségű és konzervatív személyek találkoztak, s a sors grimaszaként az újat, a megújítót, a modernet nem a baloldali és liberális pártok képviselik ma sem világszerte, hanem éppenséggel a keresztény és a konzervatív mozgalmak. Ami a történelem fintora.

De maradva a saját hazai körleteinkben. A mai ellenzék amikor csak hatalomra kerül, csupa negatívumot produkál. Nem az jellemzi őket, hogy építenek, hanem az, hogy semmit sem hoznak tető alá. Nem alkotnak. Sőt, rombolnak. Negatív, sőt mínusz emberek. Politikailag jelentéktelenek. De károsak és veszélyesek, komolyabban kell venni őket, mint ahogy sok jó szándékú ember teszi.

(Folytatjuk.)

Korábban írtuk