Lámpa

Vannak naiv lelkek, akik ha keresnek valamit, akkor kutakodnak a neten, beütnek kulcsszavakat a keresőbe, felkutyagolnak a postaládától, és a felcipelt reklámújságot kezdik lapozgatni, és más, hasonló dolgokat követnek el. Nem is beszélve a „bemegyünk az üzletbe, és szépen megkérdezzük”-féle, rémisztő és középkorias megoldásokról.

Nem ez a módszer! Ez mind csak az amatőrök balféksége. A profi a következőt teszi.

Leül szépen a Facebook elé, és párszor hangosan belemondja a monitorba. „Lámpa.” „Lámpa.” „Lámpa.” És láss csodát, másnap tucatjával tömi az arcába a Facebook a reklámokat ilyen lámpáról, olyan lámpáról, amolyan lámpáról. Kis lámpa, nagy lámpa, falikar, olvasólámpa, LED-világítás, csillárok dögivel fillérekért és milliókért.

Csaptelepet kerestem a múlt héten, s más se volt előttem, mint csaptelep. „A haza egy csaptelep!” – sóhajthatott volna fel Petőfi, ha nem történt volna Segesvárnál annyi kalamajka, és élne. (Bár állítólag máig nem tisztázott, mi is az igazság a költő halála körül, szerintem meg kell kérdezni a monitort, és a Facebook majd megmondja.)

Tegnap ülök itt, bámulom a monitort, görgetek fel-le, felhős mélabúval, belefáradva a költözködés körüli rettenetbe, az asztalos-, villanyszerelő-, sütő-, mosogatógép-, mikró- és dohányzóasztal-hajsza fáradalmaiba, kevergetem a kávét, és csak úgy mellékesen mondom neki: „Nem kell csaptelep, már megvettem, de egy jó kis lámpa nem ártana az ebédlőbe.”

Erre a világ mára átváltott lámpává.

Ahová nézek, lámpa! Lámpa és lámpa és lámpa! Ilyen lámpa, olyan lámpa, amolyan lámpa. Kis lámpa, nagy lámpa, közepes lámpa. Egy másodperc alatt eltűnt a rozsdamentes mosogató, a gránit mosogató, a bézs mosogató, a fekete mosogató, a szürke mosogató, az egytálcás, kéttálcás és mit tudom én milyen csepegtetős mosogató ajándék csapteleppel, ami egy hétig kitöltötte körülöttem az univerzumot.

Szeretne vásárolni valamit? Ne pocsékolja az idejét keresgéléssel: Mondja érthetően: Alufelni! És a világ megváltozik! Big Tech is watching you!