Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon
Hirdetés

A Notre-Dame-székesegyház tetőszerkezete még javában lángolt, amikor a francia hatóságok bejelentették, hogy nyomozást indítanak „véletlen tűzeset” miatt. A gyanús megfogalmazás sokaknak szemet szúrt. Nicolas Dupont-Aignan jobboldali politikus a BFM televízióban szólította fel a kormányt, hogy tisztázza a tűzeset pontos körülményeit, és vizsgálja ki, hogy valóban baleset vagy esetleg szándékos gyújtogatás állt-e annak hátterében. Christophe Castaner belügyminiszter válaszában nemes egyszerűséggel összeesküvés-elméletnek nevezte a felvetést.

Pedig a kérdés nagyon is jogos. 2016 szeptemberében például épp idejében füleltek le egy iszlamista csoportot, melynek tagjai a Notre-Dame-nál akartak robbantani. Emellett a keresztény templomokat is évről évre több támadás éri országszerte. Az utóbbi egy év során huszonhét templom gyulladt ki Franciaországban, mely esetek többsége mögött a nyomozó hatóságok szerint szándékosság állt. Csak idén 104 keresztény imahelyet ért valamiféle inzultus, a tendencia pedig egyértelmű növekedést mutat.

A belügyminisztérium nyilvános adatai szerint 2008-ban 129 templomot és temetőt szentségtelenítettek meg, 2018-ra azonban ez a szám már 1063-re emelkedett. A baloldali Libération napilap kérdésére a belügyminisztérium azt is elárulta, hogy a támadások közül száz volt erőszakos jellegű, vagyis ennyi bejelentett esetben ért verbális vagy tettleges inzultus papokat és híveket, a többi támadás pedig templomok és sírok elleni vandalizmus volt. Az egy évvel korábban, 2017-ben regisztrált 1038 keresztényellenes támadásból 626 irányult egyházi ingatlanok és 252 temetők ellen.

A tettesek indítékairól a kormány mélyen hallgat. Nem tudni például, hogy a támadások zömét kitevő falfirkálások között milyen arányt képviselnek a muszlim, az anarchista, a sátánista vagy az egyéb politikai üzenetek. A keresztényellenes atrocitásokat monitorozó L’Observatoire de la Christianophobie adatai szerint azt mindenesetre tudni lehet, hogy a támadásoknak nincs földrajzi logikájuk, az egész országot lefedik, és csak a legszegényebb, ritkán lakott vidéki területek mentesek az ilyen esetektől. Ezenfelül viszont a fehér franciák lakta kis falvakban ugyanúgy érik támadások a keresztény intézményeket, mint a bevándorlók által lakott községekben. A tisztázott esetekből az elkövetőknek két fő csoportja rajzolódik ki: egyrészt a bevándorló hátterűeké és a muszlimoké, másrészt a született francia keresztényellenes, anarchista és balliberális fiataloké. Noha pontos számok nincsenek, a bevándorlók és a szélsőséges liberálisok együttesen a támadásoknak hozzávetőleg nyolcvan százalékáért felelősek.

A keresztényellenesség persze nem új jelenség Franciaországban. A szabadkőműves ihletésű Harmadik Köztársaság törvényhozói 1905-ben szavazták meg a laicitét, vagyis a francia szekularizmust, amely szinte minden jogától megfosztotta az egyházat, és államosította ingatlanainak jelentős részét. A katolikusok tiltakozását a párizsi rezsim erőszakkal tiporta el. Az utóbbi évtizedekben a liberális média különféle pedofíliavádakkal igyekszik lejáratni a katolikus egyházat. Teszi ezt úgy, hogy az elmúlt hetven év 46 bizonyított egyházi pedofilügyének zöme az 1960-as és 1970-es évek során történt, az egyház pedig a 2000-es évek elejétől kíméletlen belső ellenőrzéseket tart az ügyben. Összehasonlításképpen az állami oktatásból csak 2015 és 2016 között 57 embert zártak ki pedofília vádja miatt. A liberális média ennek ellenére úgy tesz, mintha pedofília csakis a katolikus egyház berkein belül fordulna elő. Aligha lehet véletlen, hogy a keresztény templomok elleni támadások megszaporodása szinte tökéletesen egybeesik a katolikus egyház elleni pedofíliakampánnyal.

Jean-Pierre Bouchard krimino­lógus szerint a fősodrú média az általánosan uralkodó keresztény- és fehérellenes ideológia miatt hallgat a templomok elleni támadásokról. Nagy médiafelületet kapnak ezzel szemben az antiszemita és iszlámellenes inzultusok, még úgy is, hogy azoknak a száma a közelmúltban jelentősen csökkent. A zsinagógákat és a zsidó közösségek intézményeit napi 24 órában védi a francia hadsereg, a mecsetek pedig szinte mindig tele vannak, így nehezebb megrongálni az épületeket. A templomok ellenben országszerte konganak az ürességtől: míg az 1970-es éve elején a franciák ötöde járt templomba, mára ez az arány bőven öt százalék alá csökkent. A kihasználatlanság miatt a hatóságok a rosszabb állapotban lévő templomokat felújítás helyett sokszor egyszerűen lerombolják – 2000 óta közel ötven ilyen eset volt –, a még használhatókat pedig ingatlanbefektetőknek adják el, hogy azok szórakozóhelyet vagy boltot csináljanak belőlük.