Lecke

Oziel Inácio-Stech az utóbbi időkben az egyik legtöbbet említett általános iskolai tanár a német sajtóban. Pedig ő a legkevésbé sem vágyott erre a hírnévre. Békésen élt és tanított a berlini Carl Bolle általános iskolában, egészen addig, amíg a diákjainak el nem mondta, hogy egy férfival él párkapcsolatban. Berlin Moabit kerületében, ahol az iskola működik, jelentős számú muszlim él, az iskolába is sok muszlim hátterű diák jár, akik a bejelentés után támadni kezdték a tanárt, többen undorítónak, a család szégyenének és tisztátalannak nevezték. Egyikük kijelentette, hogy „itt az iszlám az úr”.

Gondolhatnánk, hogy miután a dologra fény derült, a renitens diákokat a szüleik jó modorra tanították. Csakhogy ennek az ellenkezője történt. Miközben az iskola vezetése a föltámadt médiafigyelem ellenére hallgatásba burkolózik, a szülők a tanárt kezdték hibáztatni, amire válaszul az iskola vezetése arra szólította fel a tanárt, hogy, idézzük: „tartson érzelmi távolságot”, és ne nyilatkozzék a sajtónak.

Értsük meg jól: a berlini iskola vezetése a meleg tanárt szólítja fel arra, hogy alkalmazkodjék a muszlim diákok elvárásaihoz és ne adjon rá okot, hogy valamiféle érzelmi kapcsolat létesítésével vádolhassák. Persze azt az utat is választhatja, hogy csöndben elmegy, ahogy ugyanebben az iskolában egy zsidó kollégája tette, akitől egyes muszlim diákok nem voltak hajlandók tanulni. Mindez nem szóbeszéd, a legjelentősebb német lapok is beszámolnak róla, a világhálón a nevek alapján bárki megtalálhatja az erről szóló cikkeket.

Évről évre Berlinben rendezik a világ egyik legnagyobb, leglátványosabb Pride felvonulását, sok tízezer résztvevővel, műsorok sokaságával. Ugyanebben a városban a meleg tanárt muszlim diákjaik zaklatják, megalázzák, a hivatalosság pedig hallgat, sőt meghajlik a diákok akarata előtt, és ezt kéri a megtámadott tanártól is. Az olvasó eldöntheti, hogy vajon ez-e az a szabadság, amelyre a meleg embereknek valóban szükségük van.