EU-diplomaták nem hivatalos álláspontja szerint a koppenhágai csúcstalálkozón már lezárt fejezeteket csupán Litvánia kedvéért aligha nyitják meg újra, azonban elismerik, hogy erre jogilag van lehetőség. A 46 éves populista elnök azt is bejelentette, Brüsszelben kíván majd tárgyalásokat folytatni (a litván államfőnek több diplomáciai mozgástere van, mint belpolitikai), mivel nincs maradéktalanul megelégedve a kialkudott feltételekkel. Elődjét, Valdas Adamkust már a választási kampányban azzal vádolta, hogy kiárusította az ország mezőgazdasági érdekeit, s nem tudta elérni a korszerűtlen, szovjet időkből megmaradt ignalinai atomerőmű kedvezőbb feltételekkel történő bezáratását sem. Paksas amúgy nem vallja magát EU-ellenesnek, felmérések szerint a litvánok közel kétharmada csatlakozáspárti, ellenfelei mégis attól tartanak, hogy „akadékoskodása” a május 11-i népszavazásig az ellenzők malmára hajthatja a vizet. A bő évtizede függetlenné vált Litvánia egy főre jutó GDP-je több mint kétszer kisebb Magyarországénál, jelentős energiahordozókkal nem rendelkezik, az orosz medve lehelete sokkal érzékelhetőbb, mint Közép-Európában, a nyakas elnök mégsem hátrál. Magyar vezetőt nehéz elképzelni hasonló szerepben, igaz, a Baltikumban valóban átvilágították a politikusokat…

* * *

Valahogy elkerülte a sajtó figyelmét az a tény, hogy a vélhetőleg nem kellő körültekintéssel tájékoztatott Mádl Ferenc köztársasági elnök január 7-én rasszista szervezet rendezvényén vett részt Demszky Gábor társaságában. Az ortodox rabbiavatást ünneplő, New York-i központú, izraeli szakértők által is az egyik legszélsőségesebbnek tartott Chábád Lubavics közösség (lásd néhai Israel Shahak: Zsidó történelem, zsidó vallás, Pluto Press, London, 1994) budapesti lerakata ugyanis azonos a www.zsidó.com internetoldalt üzemeltető csoporttal, amelynek faji-vallási felsőbbrendűséget népszerűsítő tartalmából – ahol egyebek közt a nem zsidó-pogány lélek eredendő tisztátalanságát hirdetik – lapunkban már idéztünk. Ugyanez a csoport zavarta meg erősítőkkel és zenével, valamint a rendőrség indokolatlan riasztásával a múlt év decemberében a bejelentett és engedélyezett Trianon-ellenes demonstráció résztvevőit békés megemlékezésükben a Nyugati téren. Talán nem nagy merészség azt kérni az elnök úrtól, hogy máskor jobban válogassa meg közszereplései színhelyét és apropóját.

* * *

Január 18-án a Népszava nevét birtokló napilap címoldalon „leplezte le” a polgári körök „szélsőséges” tervét. A Hajrá, Magyarország! internetes honlap hasábjain ugyanis Hende Csaba nem átallotta kifejteni, szimpatizánsaik nézzék meg, milyen üzletekben vásárolnak, magyarán mondva részesítsék előnyben a jobboldali cégeket. Szalay Tamás Lajos papíripari dolgozó írásának (vádiratának) olvasata-cikkcíme szerint azonban mindez már azt jelenti: „Ne vásárolj baloldali boltban!?”, és egyértelmű a „diszkriminációra és erkölcsileg elítélhető akciókra” való buzdítás. Hát nem, drága felebarátunk, aki következetesen öntevékeny csoportoknak gúnyolja a polgári köröket, ferdít. Ugyanis Hende nem balos vállalkozások bojkottjára, hanem a konzervatívok támogatására kéri támogatóit, ami azért másként hangzik. Sajnos jellemző a jobboldal bátortalanságára, hogy ne mondjam impotenciájára a folytatás: a Népszava akcióját követően a Hajrá, Magyarország! honlapon megjelent felhívást szinte azonnal öncenzúrázták. Ahelyett, hogy büszkén vállalták volna, hozzátéve: ti merészeltek széplelkeskedni, bódéborogató toleránskáim? Akiknek lapjaiban szinte állatias hörgések kíséretében taxivállalatot, cukrászdát, könyvterjesztőket bélyegeztek vagy fenyegettek meg nyíltan és szó szerint bojkottal az elmúlt években, mert itt vagy ott hirdetni merészeltek, reklámozni Lovas István és Bayer Zsolt könyveit. Már megint azzal vádol a ballib, amit éppen maga művel. Kedves polgári körösök, ne ijedjenek meg. A történtek fényében már a bojkott szótól sem, főleg, ha népszavazás ájert éreznek. Gyűjtsék csak szorgalmasan a konzervatív cégek, boltok, szolgáltatók címeit. Erősítsük összetartozásunkat, legyünk szolidárisak, támogassuk egymást. Önmagunk, s nem a balliberális médiaterrorizmus szabályai és hagyományai szerint kell élnünk, köszönnünk, egymásra figyelnünk. A világ legtermészetesebb dolga, hogy ha módomban áll és amúgy a színvonala megfelelő, azt a budai cukrászdát és pesti éttermet részesítem előnyben, ahol Demokratát és nem 168 Órát bocsátanak a vendég rendelkezésére, s azt a jó nevű budai optikust látom el munkával, aki nemcsak kiváló szakember, de közülünk való is egyben. A Népszava másságkedvelői pedig támogassák a Püski vagy a Magyar Ház könyvesboltokat megrendeléseikkel, esetleg járjanak a Magyarok Háza éttermébe, így szokták, nem?

* * *

A médiatörvény 18. szakaszának ötödik bekezdése rendelkezett arról, hogy politikai hírműsorszámok nem támogathatók szponzorálással. Miután 2002. október 15-én a törvényt EU-jogharmonizációs alapon ehelyt is módosították, a rendelkezés sokkal kiterjesztőbbé vált, eszerint: „A hírműsorszám és az időszerű eseményekkel foglalkozó műsorszám nem támogatható”. Nem kell hozzá lángésznek születni, hogy kijelentsük, fentiek értelmében nem támogatható immár a Farkasházy-könyvet reklámozó Névshowr, a Heti Hetes, Juszt László műsorai, az időjárás-jelentés vagy a sportközvetítések. De támogatják őket, rendületlenül. Találós kérdés: érvényt szerez-e az ORTT a törvényességnek, büntet-e a tiltott műsortámogatásokért? Magától értetődően, ahogy eddig is. A Sajtóklub esetében persze mást kívánt meg a nemzetközi helyzet, a dicstelenül távozó „gyermekbarát” ORTT-elnök, Körmendy-Ékes Judit burkolt reklám ürügyén saját kezűleg írt és járt el a műsor ellen, mert egy ízben Lovas legújabb könyvéről merészeltek szólni.

Körmendy-Ékes ugyan remélhetőleg egyszer s mindenkorra befejezte áldatlan közszereplését, de mindez nem akadályozza a jelenleg kettő-kettő arányban kormánypárti, illetve ellenzéki tagokból álló médiatestület további erkölcsi hanyatlását. A jogállamiság egyfajta arculcsapásaként is értelmezhető, hogy január 29-én a Kongresszusi Központban a független Legfelsőbb Bíróság közös (!) konferenciát szervezett az RTL Klubbal, ahol előbbiek költségén Ladvánszky György MSZP-s ORTT-tag (Körmendy-Ékes egyik lehetséges utódja), Kaszó Klára (RTL Klub jogi igazgató, szolid úri nacionálé, Kaszó Elek ügyvéd (?) leánya, aki a Rajk-perben „igazságos büntetést” kért a vádlottakra!) és Lomnici Zoltán magasságos legfőbb bíró uram cseresznyéztek nyíltan egy tálból. Ladvánszky a mosolygó Lomnici asszisztálása mellett kifejtette: „perek helyett egyeztetésekre van szükség, közös irányelvek kidolgozására és azok betartására”. A gyakorlatban a nagy kereskedelmi televíziók érdekvédelmi szerveként fungáló ORTT immár nyíltan, az előbbiekkel közösen keresi a kibúvókat a médiatörvény alól, közösen dolgoznak a panaszbizottság végső ellehetetlenítésén, hogy az állampolgárok kezdeményezésére nehogy egyáltalán eljárás indulhasson a médiahatóság előtt. Eddig is törvénysértő volt az ORTT gyakorlata, miszerint állampolgári kérelemre általában nem járt el a testület (legfennebb a Mazsihisz kérelmére) – csak annak szintén almásan működő, többnyire jogi erővel nem bíró döntéseket hozó Panaszbizottsága (lásd január 23-i számunkat) -, miközben az államigazgatási törvény alapján ez kötelessége lenne. Eljárás ugyanis a törvény alapján hivatalból és KÉRELEMRE indulhat – úgy látszik, nincs ezzel tisztában Lomnici Zoltán, aki nem szégyellte a nevét adni mindehhez, ahelyett hogy a médiahatóság hosszú évekre visszamenően jogellenes gyakorlatára hívta volna fel a figyelmet, vagy arra, hogy folyamatos bratyizás helyett tegye a dolgát, járjon el végre közigazgatási hatóságként.

* * *

A Jobbik Médiafigyelő Szolgálatának (JMF) kezdeményezésére az ORTT Panaszbizottsága elmarasztalta a „közszolgálati” Nap-kelte 2002. december 31-i adását, amiért a freitamásizmus Göbbie fokozatú doktora, Friderikusz Sándor azt a látszatot keltette, hogy a miniszterelnök (D-209) élő interjút ad, miközben éppen Varaderóban ócsította a kubai lágerlakók túlélési esélyeit (Budapest, 2003. február 5., MTI: „A panaszbizottsági közlemény szerint a sugárzott beszélgetések, interjúk nem állíthatják azt, hogy azok a műsor sugárzásának időpontjában lettek felvéve, ha az nem felel meg a valóságnak. Különös jelentősége van ennek a Magyar Köztársaság közjogi méltóságaival készített beszélgetések esetében. A Nap-kelte című műsor december 31-i adása ebben a vonatkozásban a tárgyilagosság követelményét sértette” – írja a Panaszbizottság). Minő véletlen, kedvenc bizottságunk ezúttal sem alkalmazott súlyosabb szankciót a szóbeli feddésnél, mégis fontos, hogy a Gyárfás-féle kóceráj újból könnyűnek találtatott a jognak és igazságnak asztalánál. Fontos és folyamatos hivatkozási alap kell hogy legyen a jobboldal számára, most és 2006-ban is, amikor a törvénysértő produkciót remélhetőleg egyszer s mindenkorra kiiktatják a magyar közszolgálatból. Konzervatív közszereplőink nagy része, mindenféle felhívás ellenére, sajnos előszeretettel hitelesíti jelenlétével a balliberális propagandaműsorokat, sok esetben észre sem véve, hogy pofozóbábunak, látszatelemnek rendeltetnek csupán. Azt gondolom, hölgyek és urak, eddig, és ne tovább, Friderikusz vagy demokrácia. Váljon el az ocsú a búzától, hiteles politikus a megélhetésitől. Miért nem megfelelő fórum kizárólag a Duna Televízió és a HírTv? Önök, kedves jobboldaliak, növelnék ezeknek a nézettségét, egyúttal csökkentenék a neopártállami médiáét, ellehetetlenítenék a magyarellenes agitációt, és még több szabad idejük is maradna, ha figyelmen kívül hagynák a Nap-kelte meghívását. Ismerik esetleg az összefogás fogalmát? A lassan egy éve hangoztatott üres ellenzéki lózungok meg a cselekvés közti különbséget? A megosztott közszolgálatról szóló törvénymódosítási javaslat hamis ígérete helyetti kemény válaszlépést? A totojázás helyetti gyors reagálást? Próbálják ki, pontosan úgy, ahogy a baloldal 90%-a tájékoztatási kötelezettségét megszegve bojkottálja a jobboldali sajtó zömét. Egy vagy két hétig, veszítenivalójuk nincs, más eszközük még kevésbé. Meglátják, Gyárfás, Bárdos, Sváby, Juszt, Szőke és a többiek már az első héten telefonálni fognak. A második héten talán már engedményeket tesznek. Elvégre egysíkú Kovács-menüvel még a saját közönségüknek is eladhatatlanokká válnak. Ha pedig tiltakozni mernek, a képükbe kell vágni a tényeket, és megkérdezni Medgyessyéket, ők miért nem nyilatkoznak a Vasárnapi Újságnak.

Amennyiben önök mégsem és eztán sem cselekszenek, választóik újabb sora fogja megérteni, hogy a parlamenti jobbközépre nem számíthat olyan húsba vágó kérdésekben, mint a média, az EU-csatlakozás vagy a szétszakított nemzet egyesítése. Az önök többségi szavazatával választották Vinczét az MTI elnökévé, az önök kurátorai és kinevezettjei közreműködtek az MTV átjátszásában, Ragáts Imre helyzetbe hozásában, az önök delegáltjai szavaztak és szavaznak zömmel a baloldallal az OVB-ben, önök szavazták meg az áprilisi EU-referendumot és módosították az alkotmányt az Orbán Viktor által megjelölt három feltétel teljesítése nélkül. önök nem harcolták ki, hogy a csatlakozás ellenzői is azonos összegből kampányolhassanak, önök hagyták cserben a szavazatmegsemmisítések miatt elkeseredett embereket, önök támogatják több százezer kisebbségi magyar hamarosan bevezetendő vízumkényszerét, zömmel önök támogatják a felelőtlen afgán kalandot, önök járultak hozzá – ellentétben a korábbi ellenzékkel – a médiatörvény módosításához, az önök nemrégiben még jobboldali többségű ORTT-je indított hajtóvadászatot konzervatív-nemzeti médiaműhelyek és műsorok ellen, majd ugyanez a hatóság – de facto – széttárta a kezét Tasnádi Péter és az alávalóságshow-k kapcsán. Önök ígérték, hogy betonellenzék lesznek, ott lihegve Medgyessyék nyakán, de az embernek inkább afféle őfelsége ellenzéke érzése van. És önök mennek a levesbe 2006-ban is, ha nem szakítanak gyökeresen eddigi politikájukkal. Figyelmeztetem önöket: 2000-ben is megjósoltam a bukásukat, ugyanezen hasábokon.