Lótagadó adósunnyogó
Nem, nem Csukás István örökbecsű Pom-pom-mesesorozatának egy eddig ismeretlen hőséről lesz szó, hanem szegény Karácsony Gergelyről, aki 200 milliárd forint tartalék vidám elmulatása után nem csak a főváros költségvetését képtelen törvényesen megtervezni, hanem még előítéletes, megbélyegző, kirekesztő, lófób meg mindenfélefób is. Pfuj, pfuj, és még egyszer pfuj, esetleg: nyihaha!
Tudjuk, persze: amikor a Tarlós István főpolgármester nevével fémjelzett, a székesfővárosban a Millennium óta nem látott fejlődést hozó kilenc kegyelmi év után végzetes tévedésből az egyáltalán semmihez sem értő nagyra nőtt óvodás, Karácsony Gergely főpolgármesterré kínlódta magát, pillanatok alatt kiürült Budapest kasszája, elvégre kellett a pénz a Gyurcsány-slepp feneketlen étvágyának kielégítésére, a nemhogy fölösleges, de kifejezetten káros és nevetséges biciklisávok pacsmagolására, vadiúj szivárványos zászlók beszerzésére, megszámlálhatatlan mennyiségű tanácsadó, helyettes, fontoskodó léhűtő kistafírozására, valamint a Tarlós István időszakában elkezdett fejlesztések elbarmolt, tehát sokkal drágább befejezésére.
De ettől még össze lehetett volna eszkábálni egy törvényes költségvetést. Annál inkább, mert például a fővárost elöntő patkányinvázió megfékezésére szemlátomást nemigen költenek. De sajnos még így sem sikerült, ezért az állam teljes joggal leemelte a főváros számlájáról a minden más érintett, egyébként szerényebb összegből gazdálkodó település által rendben, különösebb megreccsenés, pláne összeomlás nélkül befizetett szolidaritási adó elsunnyogni kívánt részét. Merthogy, ez legyen nagyon világos, a bármiféle városvezetői képesség híján lötyögő Karácsony és hasonszőrű elvtársai úgy gondolták, hogy a maguk részéről nem fizetik meg az adó egy részét, mert nincs hozzá kedvük. Ámde ez természetesen nem így megy, emiatt vannak most bajban. És miattuk a fővárosi polgárok is.
Persze Karácsony igyekszik kimagyarázni, dedós módon az államra kenni a saját bűnét. Ezekben a napokban a budapesti tömegközlekedés (amit újabban hamisan közösségi közlekedésnek hazudnak, mintha az utasoknak bármiféle tulajdonjoguk vagy legalább haszon-részesedésük volna belőle) járművein az állami eredetű terhek emeléséről hazudozik, ahelyett, hogy férfiasan beismerné: elszúrtuk, nem kicsit, nagyon, mert adót akartunk csalni, de lebuktunk, és sajnos, kedves utasaink, a sunyiságunkat önöknek kell megfizetni.
Karácsony és kis csapata tehát nem egészen hat év alatt csődbe vitte Budapestet. Ez nem meglepetés, minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvaló volt, hogy ha egy balfa.fék végzetes tévedésből elszabadul, annak csakis csőd, káosz, katasztrófa lehet a vége. Jó alkalom ez sokaknak arra, hogy jó mélyen elgondolkodjanak a tetteik (szavazataik) súlyán, következményein.
Annál nagyobb meglepetés viszont, hogy Karácsony, talán a hirtelen beköszöntött hőség és az általa és kis barátai által előidézett csőd együttes, szinergikus agyi sokkja miatt, nyilvánosan megtagadta az LMBTQPXYZSTB-furcsaságok önrendelkezési jogát. Történt ugyanis, hogy miután Tuzson Bence igazságügyi miniszter azt javasolta, hogy az idei LMBTQPXYZSTB-utánpótlás-toborzó masírozás helyszíne a Kincsem Park legyen, elvégre ott is lehet masírozni, de úgy, hogy nem riogatnak vele kisgyerekeket, Karácsony úgy kiakadt, mintha nem az általa és csipetcsapata által elbarmolt, adócsalóra tervezett fővárosi költségvetéssel kellene foglalkoznia.
No persze a Kincsem Parkért kár lenne, sokkal inkább valamelyik metróalagútban kellene vonaglaniuk a pávatollas transzvesztitáknak meg a többieknek, ha már kóros, egzaltált magamutogatással is párosul alapbetegségük. No de Karácsony nem ezzel az építő javaslattal hozakodott elő, hanem durván belegyalogolt (-vágtatott, -galoppozott) az LMBTQPXYZSTB-emberek lelkébe, jogaiba, kirekesztve, beskatulyázva, megbélyegezve, felcímkézve, leminősítve, alulbecsülve, hátrasorolva (több ide illő igekötős szó hirtelen nem jut eszünkbe) őket, amikor kimondta a szörnyűséges mondatot: „a Budapesten, a pride-on felvonuló, a szabadság és a szerelem ügye mellett kiálló emberek, azok emberek, és nem lovak.”
Most persze mondhatnánk, hogy nem is autók, buszok kisföldalattik vagy hősök, tehát az Andrássy út vagy a Hősök tere ilyenformán teljesen indokolatlan erre a sajnálatos, magamutogató toborzóra. De legyünk óvatosak, mert hát – honnan tudja Karácsony, hogy a toborzómasírozók nem lovak?
Ki ő, hogy eldöntse helyettük az identitásukat, bárdolatlanul megtagadva tőlük az önmeghatározás korlátlan szabadságát. Elvégre masírozott-magamutogatott azon a rendezvényen már kutya-, macska-, és éppenséggel lójelmezes lény is. Mármost közhely, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy jár, mint egy kacsa, és esetleg még hápog is, akkor az bizony kacsa. Hát így van ez a toborzós mindenféle macskával, kutyával, csókokat hintő hetyke paripával is, még ha csak két lába is van.
