Hiller István

az MSZP elnöke

Tisztelt Vezér Úr!

Három okból szólítom „vezérnek”.

1. A „közszolgálati” Nap-Keltében a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét számtalanszor szólítják így. Gondolom, a közszolgálati kölcsönkenyér önnek is visszajár. Mint az MSZP vezérének.

2. Olyan főnöke van, akinek mai kampány-szlogene: Ein Reich. Ein Mann. Ein Programm. Amely hallatán Dolfi megdörzsölné kezét, hogy szelleme az ön pártjában tovább él. 3. Egyrészt olyan főnöke is van, aki az ellenzéket kutyákként kirekesztené, másrészt pártja nem egy prominense zsidózik. Mint tudja, a háború végső szakaszában voltak olyan vendéglátó-ipari „egységek”, amelyek falán az szerepelt, hogy „Kutyáknak és zsidóknak tilos a belépés”.

Tehát tisztelt Hiller Vezér Úr!

Ön – „Ein Mann”-ként (egy emberként) – nem határolódott el Pásztor Tibortól, az MSZP V. kerületi frakcióvezetőjétől, aki Deutsch-Für Tamást a Fidesz kettes számú díszzsidójának nevezte internetes naplójában.

Ez természetesen szintén megerősíti, hogy ön egy Vezér. Az ellenzéki kutyákat befogni kívánó Gyurcsány Vezér egyik Vezére. Egyébként talán emlékszik arra, hogy Lévai Katalin volt esélyegyenlőségi miniszter, jelenleg europarlamenti képviselő 2004 őszén a Nap-Keltében önnek a holokauszt-megemlékezésben nyújtott teljesítményét méltatva azt jósolta: a miniszterből – mármint önből – bármi lehet.

Lévainak igaza volt: MSZP-vezérségig vitte.

Koalíciós partnerük, az SZDSZ vezetője, Kuncze úr – akit Pásztor úr nyilván díszgojnak nevezne – szerint, mint a március 6-i lapokban olvasható volt, a díszgojozási ügy „nem létezik”.

Ami feltűnően figyelemreméltó bevallása annak, hogy mennyit ér a balliberális párt másfél évtizeden át naponta hangoztatott liberális alapelve, amely szerint mindenki saját maga határozza meg identitását. Kivéve természetesen akkor, amikor egy koalíciós „haver” zsidózza le azt a Deutschot, aki a botránnyal kapcsolatban elmondta, hogy anyja nem zsidó, apja az, és identitása nem politikai kérdés. Most már csak az kellene, hogy Kuncze úr ugyanúgy ne tekintse „ügynek”, ha az önök médiaszereplései területének valamennyi irányítóját valaki fajilag azonosítaná.

Az ön párttársa, Pásztor úr egyébiránt még a fideszes kampányfelelős Rogán Antalról egy olyan posztert is elérhetővé tett, amelyen Rogán homlokára egy Dávid-csillagot rajzoltak. De ez sem ügy, ugye, Hiller-vezér? Akkor sem lenne ügy, ha Szekeres vagy Pető úr homlokára festenének egy ugyanilyen jelet, hiszen az alkotmány szerint minden ember egyenlő?

Azután ott volt a Mazsihisz elképesztően őszinte és önleleplező nyilatkozata. Amely így szólt, ahogyan a Magyar Nemzet szintén március 6-i számában volt olvasható: „A Mazsihisz nem kíván kommentálni semmiféle, a választási kampányban elhangzott vagy leírt megjegyzést; ez vonatkozik az általa helyeselhető, illetve nem helyeselhető megjegyzésekre egyaránt – hárította el a reagálási lehetőséget Feldmájer Péter jogász, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke”.

A hitközség elnöke ezzel a kijelentéssel nem kevesebbet állított, mint azt, hogy vannak olyan periódusok, amikor őt a zsidózás nem zavarja. Például választások idején. Hogy a Fidesz ezzel kapcsolatban nem kérdezte meg a Zsidó Világkongresszus véleményét, öreg hiba. De hát nem az első a hibák közül.

Másodszor az elnök e kijelentésével nem tett kevesebbet, mint igazat adott azon jobboldali cikkíróknak, akik tizenöt éve állítják, e szervezetet valójában az antiszemitizmust egyvégű politikai bunkónak használja, vagyis nem maga a lényeg: az antiszemitizmus. És egyben ékes példával illusztrálta a világhírű amerikai – magát amerikai zsidóként azonosító történész -, Norman Finkelstein Holokauszt-iparban megjelent könyvében leírt tételeket.

Az az érv pedig, hogy Pásztor kijelentése azért nem ítélendő el, mert azt egy magát zsidóként azonosító ember mondta, nem kevesebb, mint a hitleri (majdnem „hillerit” írtam, Hiller úr) fajelmélet visszahozatala. Magyarán ez azt jelenti, hogy például a büntető törvénykönyv úgy írandó át, hogy egy adott bűncselekmény az elkövető faja alapján mérlegel. Ha egy zsidó kelt antiszemita gyűlöletet, netán párttársa meggyilkolására uszítana, akkor az nem bűncselekmény, de ha az illető magyar, horvát, bantu vagy japán, akkor igen.

És mindezt a magyar „értelmiség” – amelynek Makovecz a Magyar Nemzetben nemrégiben megjelent interjújában azt mondta, hogy annak tőle nincs bocsánat – lenyelte. Azok, akik tapsoltak, amikor Nancy Goodman Brinker minden alap és példa nélkül „brekegett” (irigylendő szerzői jog Kondortól) arról, hogy a magyar politikai elit a legantiszemitább e földkerekségen és amelyre – noha újságírók sürgették – a mai napig nem szolgáltatott példát.

Mindezen „értelmiségiek” közül egyetlen tiszteletre méltó kivétel van csak – akire az idézőjel nem vonatkozik, és aki bizonyította, hogy nem része a Finkelstein-féle holokauszt-biznisznek: a Párizsban élő Hegedüs Zsuzsa, a Tégy a gyűlölet ellen mozgalom alapítója. Ő a Magyar Rádióban és a Magyar Nemzetben fejezte ki undorát azon társai iránt – Fodor Gábort beleértve -, akik egykor mozgalma tagjaiként aktívan tüntettek a jobboldal „gyűlöletkeltése” ellen, most pedig mélyen hallgatnak, vagyis kettős mércét alkalmaznak.

Ez a helyzet, Hiller vezér. Mindezek után talán természetesnek veszi, hogy öntől „Heil Hiller!” felkiáltással búcsúzom. Hiszen – tudtuk meg még a legilletékesebbektől is, mint fentebb említettem – a kampányban mindent és mindenkit zárójelbe lehet tenni. Nyilván még kutyakoncentrációs táborba is.

Deutsch-Für Tamás a Fidesz kommunikációs vezetője

Tisztelt Deutsch-Für Tamás!

Amikor Orbán Viktor a kampány finisében hosszabb szünet után örömömre ismét az értékek fontosságáról is beszél és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozza, ön akkorát rúgott a saját oldalán álló újságírókba és olvasóik körébe, ami ritkaságszámba megy. Nem is szólva az öngólok kampány idején különösen kontraproduktív voltáról.

De ne rohanjunk előre.

Szolidaritás.

Ezt gyakorolva írtam Hillernek fenti levelemet, önt megvédve. Ahol említettem Makovecz Imrének azt a mondatát, hogy nem bocsát meg a magyar értelmiségnek (mert az elvesztette azt a jogot, hogy magát értelmiségnek nevezze, tette hozzá). Az interjúban még ez a mondat is megütötte szememet: „Budapesten összesen egy középületet építhettem a Szentkirályi utcában. Sem a Fidesz-, sem az Antall-kormánytól nem kaptam egyetlen megrendelést sem.” Szolidaritás. Szolidaritás? A Gyurcsánnyal most fellépő Kolosi Tamás volt miniszterelnöki főtanácsadóval? A megrendelésekkel elhalmozott Tárkival? A „díszgojozás” híréről oly hosszan hallgató, Heltai Péter alapította Infórádióval?

Makovecz mondatai a lap március 8-i számában jelentek meg. Ugyane szám nyitó oldalán Pénzeső a holdudvarnak címen olvasható, hogy – nem először – a Klubrádió, a Nap-kelte, a Magyar ATV és Erdős Ákos ismét sok milliót kapott ettől a kormánytól. Náluk ez a szolidaritás a saját médiájuk irányában.

Azután szintén bevillant valami. Az, hogy önnél annak idején miként működött e szolidaritás.

Remekül. A másik oldallal.

Igazán nem én, hanem a Figyelőnet írta, hogy „Hálás volt testvére elhelyezéséért Deutsch Tamás, aki két évvel ezután a Forma-1 elnök-vezérigazgatói székével kínálta meg testvére barátját – él ma is az intrikusok emlékezetében az eset.” „Véleményem szerint szó sincs háláról – mondja Palik -, Deutsch Tamás elsősorban nem mint a barátját, hanem mint tízéves vállalatvezetői rutinnal és 17 év Forma-1-es tapasztalattal rendelkező közgazdászt keresett meg.”

Így vitte el ön a korábbi ciklusban a milliárdokat érő Forma-1-et az MTV-ből az RTL Klubhoz. Héder Barnát pedig kinevezte a Nemzeti Sportszövetség Marketing és Kommunikációs Bizottságának elnöki posztjára. Arról pedig, hogy az ön testvére milyen bulvárlapot adott ki, és abban kiket gyalázott a legmocskosabb módon és kiket istenített, meg sem említem, hiszen ön arról nem tehet. Csupán hálás volt. Mert azért a szolidaritás érzése önből sem hiányzik.

Ezzel szemben például Bencsik Andrásnak és egy csodálatos dunakanyari csapat lelkes háttérmunkájának köszönhetően egy ideig súlyos pénzekért eltűrt Sajtóklubja – amelyen egymás után szerepeltek fideszesek, akiket nem arról kérdeztek, hogy „a Fidesz miért lop?” – sem az ön, sem a Fidesz szolidaritását nem élvezte. Ami zavart bennünket, de nem állította le munkánkat. Mint ahogyan az sem állított le az ön iménti védelmében Hillerrel szemben, hogy ön sportminiszterként önkezűleg húzott ki egy tanítványom által az ön számára felállított nevek közül (mint e tanítványom ezt megdöbbenve mondta el nekem), akikkel nyilvánosan hirdették az olimpia itteni megrendezésének tervét. (Mondja, fordított esetben melyik politikus húzta volna le a másik tábor kedvelt médiaembereit egy hasonló listáról?). De az sem állít le szolidaritásom kifejezésében, hogy az ön volt kampányvezetője, Hont András, a Fidesz-MDF erzsébetvárosi képviselője Díszzsidók márpedig vannak című, a Magyar Hírlap március 8-i számában megjelent cikkében Döbrentei Kornélt és engem támad még ma is (!), amiért a tömeggyilkosságra buzdító Tilos Rádió előtt beszéltünk.

Amikor önt galád módon díszzsidónak nevezte egy náci alapvetést gyakorló MSZP-s képviselő, másnap meghívták Magyarország egyik legfelfuvalkodottabb és talán csak Lakatnál okosabb műsorvezetőjének, Havas Henriknek a Mokkájába. Önt akkor már javában védelmébe vették jobboldali újságírók. Ön Havasnak kijelentette, hogy a politikában nem lehet téma valakinek a származása. (Ami persze csak megszorításokkal érvényes, hiszen akkor nem beszélhetnénk „cigány önkormányzatról”.) Havas ekkor az ön szavába vágva megkérdezte, ilyen alapon ön nem „öklendezik-e a Magyar Nemzettől, a HírTV-től és a Demokratától?” „Dehogynem. Mindig”, jelentette ki ön.

Most pedig ismét álljunk meg egy pillanatra. Tudna arra példát mondani, hogy egy jobboldali műsorvezető kérdésére az elmúlt tizenöt évben megtámadta-e bármelyik magát szocialistának nevező vezető politikus saját oldala médiumát? Ezután még lezajlott egy diskurzus, de ezt e lap főszerkesztője hatalmas port felvert, önt támadó vezércikkében a múlt héten önnek megírta.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke 2005. szeptember 18-án a Vasárnapi Újságnak adott interjújában arról beszélt, hogy a közvélemény-kutatási eredmények „akaratukon kívül is” csalnak, megcsalnak bennünket, a Fidesz a valóságos életben nem vezet, és ha ma lennének a parlamenti választások, nem hinné, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden további nélkül megnyerné ezt a választást. Utána azt mondta, ha a polgári, nemzeti, keresztény értékrendet valló emberek és azok, akik mára kormányváltó hangulatba kerültek, mert csalódtak a szocialista vezetésű kormányzat tevékenységében „nem kapaszkodnak össze, nem dolgoznak azért, hogy valóban létrejöjjön változás, ez magától nem fog bekövetkezni”.

Vajon mit mondana Orbán Viktor ma, amikor a közvéleménykutatások szerint – beleértve e lapét is – az MSZP és az SZDSZ papírforma szerint is megnyerné a választásokat? Én azt mondom – ki tudja, hányadszor -, hogy önöknek a saját táboruk iránt szolidaritást kellett volna mutatniuk már évek óta. Nem pedig megvetni azt.

E lapok hasábjain jó néhányszor olvashatta, hogy ha önök a saját oldalukat nem pátyolgatják, nem babusgatják, a tábor lelkes magja olvadni és töredezni kezd. Mert ezt a lelkesen égő „magot” – ez a példa is szerepelt – mint a föld magmáját, izzón kell tartani, ugyanis a forró magma adja át a hőt a mellette fekvő rétegnek, majd az a következőnek és így tovább. Ha a magma kihűl, akkor bizony a Terror Házánál egy ünnepi beszédre nem tízezrek, hanem csak százak mennek el. A szavazásnál pedig hiányozni fog az a néhány ezer – ha nem néhány tízezer ember. Vessen egy pillantást a felmérésekre, hogy milyen szavazási hajlandóságot mutat jelenleg a jobboldal. Ön a televízió nyilvánossága előtt jéghideg vizet locsolt e magmára. Ön ellenében sokunknak minden önuralmunkat összeszedve kell tartani másokban és magunkban a tüzet. Ön pedig egyre nehezebb feladatot ró ránk.