Felhívnám szíves figyelmét például az atomhatalom Pakisztánra, amely Indiát vádolja a kasmíri terrorizmus támogatásával, vagy a Pakisztánt ugyanezzel viszontvádló nukleáris hatalom Indiára. De még komolyabb veszélyt jelent a világbékére az atomhatalom Kína, amely Tajvant fenyegeti és az állami terrorizmus módszereit veti be Tibetben, vagy Észak-Korea, amelynek igen komoly nukleáris hadiprogramja van és sorozatban követett el terrorcselekményeket szövetségesük, Dél-Korea kárára. Azonkívül az észak-koreaiakat az ottani kommunista kormány olyan kegyetlenül nyomja el, hogy ahhoz képest Szaddám zsarnoksága igazi felszabadulásnak tűnt volna például annak a három és fél millió szerencsétlennek, akiket halálra éheztettek az ázsiai kommunisták. Vagy azoknak, akik – a zsarnoki iraki rendszerrel ellentétben – csak a hermetikusan lezárt államban készült rádió- és tévéműsorokat hallgathatnak és nézhetnek. Vagy azoknak, akiket koncentrációs táborokban és az azokban üzemeltetett üvegfalú gázkamrákban ölnek meg, hogy tanulmányozhassák a vegyi fegyverek hatását a rendszer ellenségein, ami kettős haszon az itteni, kormányon lévő exkommunisták egykori elvtársainak: jobban megismerik a mérges gáz ölőképességét és pusztulnak a rendszer ellenségei, akiket ott akkor is annak minősítenek és haláltáborokba zárnak, ha a nagyapa követett el „rendszerellenes” cselekedetet. Egyébként, mint az imént utaltam rá, e szörnyű rendszert fenntartó phenjani kommunistáknak az önöket feltétel nélkül kiszolgáló Medgyessy, Kovács és társaik egykori elvtársai. És ha a volt kommunista vezetők, valamint elsősorban SZDSZ-es médiatámogatóik logikáját követjük, amit önök elfogadni látszanak például abban, hogy mindenki antiszemita, aki egy olyan lapban ír, amelyben egyetlen antiszemita írás jelent meg, akkor mindenki tömeggyilkos, aki az észak-koreai tömeggyilkosokat segítette, és azokkal szövetkezik. Tömeggyilkos tehát Medgyessy, Kovács és az ő patrónusaik. Például ön is. Persze ön tömeggyilkos a saját jogán is, elnök úr. Ha nekem nem hisz, olvassa el a Medact nevű nemzetközi orvosi szervezet 2003. november 11-én a BBC-ben sugárzott jelentését, amely szerint az önök és szövetségesei által előidézett iraki háború következményeként 22 és 55 ezer közöttire tehető azok száma, akik életüket veszítették. Azóta ez a szám már nagyobb lett. Miközben a terrorcselekmények elkövetésének az esélye tovább nő. Főként azért, mert önök nem hajlandóak szembenézni a globális terrort irányítók első számú követelésével. A palesztin területek és a palesztin nép felszabadításával, vagyis az ENSZ számos határozatának megfelelően a független palesztin állam létrehozásával. Ami ellen az önök legszorosabb szövetségese, Izrael foggal-körömmel hadakozik. Az az Izrael, amelyet önök lerohanhatnának, hiszen nemcsak mintegy 400 atomtöltete van, de atomprogramját nem hajlandó nemzetközi ellenőrzésnek alávetni, miközben terrorizálja a teljes palesztin lakosságot. Olykor pedig más országok szuverenitását sérti meg, mint tette ezt egy iraki erőmű lebombázásával vagy Dél-Libanon húsz évig tartó megszállásával. Az Eurobarometer közvélemény-kutató felmérése szerint Európa lakosságának 59 százaléka Izraelt tartja a világbékére nézve a legsúlyosabb veszélynek, majd az Egyesült Államokat. Nem lenne itt az ideje, hogy összeszedje magát, szembenézzen az amerikai néppel és bevallja neki, hogy ha Izraelt nem támogatnák évi 6 milliárd dollárral és nem lennének oly részrehajlók a megoldatlan közel-keleti konfliktusban, akkor nagy valószínűséggel megszűnne annak a kockázata, hogy az önök országát – és a világ számos más országát – terrortámadás éri? Vagy hogy e lap olvasóit és azok családtagjait is életveszélynek tegyék ki? Az amerikai polgárok és a világ oly sok országában élők biztonsága önnek kevesebbet számít saját választásai esélyeinél és az attól való félelménél, hogy az ön országának legerősebb lobbicsoportja önt megbuktatná, ha pártatlanul járna el a Közel-Keleten? Elnök úr, ön egy gyáva szörnyeteg.

* * *

Dr. Mádl Ferenc

köztársasági elnök

Tisztelt Elnök Úr! Ön Kovács Györgyöt, az ORTT jelenlegi irodavezetőjét jelölte az ORTT elnökének azért, mert Medgyessy Péter miniszterelnöknek még saját, korábbi embere, Hajdu István, az ORTT jelenlegi elnöke sem volt eléggé pártkatona. Ön a jelöléssel két igen súlyos hibát követett el, amelynek ismét a jobboldal issza meg a levét. Az egyik hiba az, hogy engedett a kérésnek, és nem ragaszkodott az egyébként százszázalékosan MSZP-s Hajduhoz. Ha ragaszkodik, a másik oldal beadja a derekát, ugyanis a kormányt feltétel nélkül támogató, feneketlen zsebű, jórészt ORTT-támogatásból élő, piacképtelen balliberális műsorvezetők, filmesek és helyi-körzeti műsorszolgáltatók toporzékolva lobbiztak volna Medgyessynél Hajdu elnökségének meghosszabbításának érdekében, hiszen most, hogy nincs elnök, nincs kinek aláírni nekik az adófizetőktől vett kiutalásokat. Ez az egyik hiba. A másik Kovács György személye. Az a Kovács, akinek a nevét még a Népszabadság 2004. március 19-i, címlapon közölt cikke szerint is a legutóbbi jelölésen még a „baloldal”, az MSZP dobta be. Jobboldali újságírókörökben igen erős a gyanú, hogy az egyébként ismeretlen Kovácsot az ön fia, az ORTT-nél dolgozó Mádl András javasolta önnek. Mádl András Kovácsnak egyik legközvetlenebb munkatársa. Az ön fia a jobboldali rokonszenvvel semmiképp nem vádolható Monitoring igazgatója. Talán egyetlen bizonyíték is elég ezen állítás alátámasztására: míg ezen igazgatóság a Vasárnapi Újság ellen lehangoló rendszerességgel készít ad hoc, illetve „átfogó jellegű vizsgálatokat”, például a Mazsihisz-vezető Zoltai Gusztáv füttyentésére, addig a Heti Hetessel kapcsolatban a műsor négyéves fennállása alatt egyetlen, ismétlem, egyetlen tartalmi vizsgálatot sem végzett. Miközben az ön fia olyan „kiváló” szakembereket alkalmaz műsorelemzőként, mint például Monori Áron, a Magyar Narancs, a Népszava, illetve az előbbiekhez hasonló hitelű Antiszemita közbeszéd, a Magyarországot hamis idézetekkel lejárató kétnyelvű kötet szerzője. Az ön fia egyébként az is, aki egy pillanat alatt rácsap az olyan ritka jobboldali tévéműsorokra, ahol akár csupán tíz másodpercet beszélnek egy könyvbemutatóról, azt reklámnak bélyegezve, de mélyen hallgatva, ha ezt a balliberális újságírók teszik egymás könyvéről akár fél órát is beszélve. És ő lesz az, aki most is tétlen marad, hogy a Nap-keltének volt képe a riasztó múltú és jelenű Forró Tamás képbizniszét oly hosszan reklámozni a hét végén. A másik, távlatilag az előbbinél is súlyosabb hiba az ön új jelöltjének személye. Kovács Györgyöt a Demokrata olvasóinak meg kell ismerniük, hisz ő várhatóan a következő jobboldali kormányt is éveken át „boldogítani” fogja. Kovácsot Révész T. Mihály – Horn volt tanácsadója és az ORTT volt feje – hozta a testülethez irodavezetőnek. Politikai hovatartozására jellemző, hogy tavaly az MSZP frakciója vetette fel a nevét, amelyet akkor ön még nem fogadott el. Azóta persze egy s más változott a Reviczky utcában. Az ön fiának a sógora, Baross Gyula is az ORTT főosztályvezetője lett, majd 2004 januárjától gazdasági igazgatója, méghozzá úgy, hogy mindkét pozícióját nyilvános pályáztatás nélkül „nyerte” el, a Medgyessy-gépezet idején. Az is sajátos, hogy az ön fiának feleségével együtt Forrásmonitor Bt. néven olyan céget üzemeltet, amelynek tevékenységi köre kimutathatóan átfedésben van vezető köztisztviselői pozíciójában betöltött feladatkörével. Foglalkozási ártalomként sok ország politikai életét követem figyelemmel. De egyetlenegyet nem ismerek Magyarország kivételével, ahol a jobboldal egy része az ellenfele szekerét tolja. Védekezni persze lehet. Például azzal, hogy a gazdaság csaknem teljes egésze a másik oldal kezében van és a zsozsó végső soron onnan jön. De ha a haszonlesés és megalázkodás iszonyatos spirálját megalkuvásból nem vágjuk el, a helyzet csak rosszabb lesz. Azt a kérdést már csak halkan teszem fel, vajon elképzelhetőnek tartotta volna, hogy az ön szadeszos elődje, Göncz Árpád az ORTT élére egy jobboldali vezetőnél is jobboldalibbat javasolt volna csak azért, mert Orbán Viktornak a mandátumát éppen kitöltő ORTT-vezetővel azért nincs megelégedve, mert az nem volt eléggé jobboldali?

* * *

Nagy Péter

akadémikus

II. rész

Tisztelt Uram! A Szabó Dezső-ügyből ön sokat profitált, mint Modor Ádám idézett cikkéből kiderült. Tartótisztjének már 1961. szeptember 8-án felvetette, hogy szeretne az UNESCO-nál valamilyen vezető tisztviselői beosztásba kerülni, ahol megbízóinak a kéréseit is ki tudná elégíteni. E vágya, életrajza tanúsága szerint azután sikerült is, amikor 1985 és 1988 között az UNESCO-nál, Párizsban, nagykövetként képviselte a hanyatló kádári Magyarországot. De ezt a levelet azért írom önnek, mert nem látom, hogy Szabó Dezsőről írt marxista monográfiájában teret szentelt volna Szabó Dezső 1935-ben kelt, „Mit izent Kossuth Lajos” című írásának. Én most ebből idézek és kérem, hogy pótlólag adjon nekem erről vagy egy marxista, vagy pedig egy szabad demokrata elemzést, mert teljesen meg vagyok zavarodva az írás olvastán. Annak frissessége miatt. Egy olyan részére gondolok, amelyik ez az általam és sokak által elképesztő módon unt vádra és – ahogyan szeretik a másik oldalon kifejezni – „toposzra” vonatkozik: az antiszemitizmus álproblémájára. Ugyanis itt állandóan azt hangoztatják, hogy az antiszemitizmus a holokauszt fényében különösen aktuális és veszélyes. Függetlenül attól, hogy ma az „antiszemitizmusnak” éppen annyi jelentősége van, mint annak, hogy a Kádár-rendszerben valakire azt fogták rá, hogy „reakciós”, Szabó Dezső írása azt mutatja: a témának az ontológiai eredője nem éppen a második világháború vége: „De ez az antiszemitizmus-tabu ügyes kis szellemi terrorista eszköz. Ha ők végiggázolnak múltunkon, lekicsinylik, kigúnyolják, megrágalmazzák a keresztény vallások történelmi és társadalmi jelentőségét, ha lebecsülik és megcsúfolják fajunk mély tradícióit, ősi lelki kincseit, az szabadgondolkodás, az felvilágosultság, a XX. századi intellektuális díszfelvonulás. Ha mi a legkíméletesebb megjegyzést teszünk ötezer évvel előtti rögzött képzeteikre, Széder-estéikre, a Talmud sötét, nem emberi szellemére, ima-tornáik exotikus őskori anakronizmusára, az elfogultság, középkori sötétség, gyűlölet: antiszemitizmus”.

(folytatjuk)