Mahmud Ahmadinedzsád

Irán elnöke

Tisztelt Elnök Úr!

Rendkívül megtisztelő, hogy nemcsak olvassa lapunkat, hanem az itt Önnek adott tanácsokat is megfogadja – méghozzá meglepő gyorsasággal.

A Magyar Demokrata ez évi január 12-i számában ezen az oldalon azt javasoltam Önnek, hogy az Ön ellen kilátásba helyezett agresszió miatt és saját országa védelmének érdekében a jövőben ne engedje be Iránba az ENSZ Atomenergia-ügyi Hivatalának ellenőreit, folytassa az urándúsítást, és mondja fel az atomsorompó-egyezményt.

Február 4-én, tehát mintegy három héttel később Ön bejelentette, hogy feltörik az ENSZ-hivatal pecsétjeit; nem teszik lehetővé az AH ellenőreinek helyszíni vizsgálatát; tovább folytatják urániumdúsítási tevékenységeiket és hogy felmondják az atomsorompó-szerződés kiegészítő jegyzőkönyvét, amely lehetővé tette, hogy az említett ügynökség bejelentés nélkül ellenőrizhesse az iráni atomlétesítményeket. A múlt héten pedig kilátásba helyezte, hogy kormánya minden bizonnyal felmondja az atomsorompó-szerződés egészét, amiért országát az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalják az Önök elleni szankciók bevezetésének megtárgyalása céljából.

Az Ön országa több emberöltő óta egyetlen ország területét nem sértette meg, miközben Önöket többszörösen is agresszió érte és avatkoztak be – igen durván – országuk belpolitikai folyamataiba. Teljesen érthető az, hogy most, amikor a világsajtó az önök elleni csapások majdnem biztos bekövetkeztéről cikkezik, ki óhajtják építeni védelmüket.

Az Egyesült Államok kormánya sajnos elvesztette józan ítélőképességét. Noha az iraki ellenállás miatt az amerikai katonaság egyértelműen túlnyújtózkodott takaróján, Washington az Önök indokolatlan megtámadásával Amerika és szövetségesei számára is katasztrofális kimenetelű világháborút, de legalábbis igen súlyos regionális háborút fog kirobbantani. Nem is szólva arról, hogy az olajárak az égig szökhetnek, miután önök lezárják a Hormuz-szorost, vagyis véget vetnek a Perzsa-öblön keresztül menő olajforgalomnak. Ennek következtében a világgazdaság fejlődését évekkel vethetik vissza. Az emberiség szegényebb részét – mint például magyarok millióit, akik már most sem képesek kifizetni fűtő- és üzemanyagszámlájukat, illetve nem tudják ezen anyagokat megvásárolni – pedig még sanyarúbb sorba taszítják.

Mindezt olyan, a Fehér Házban és a Pentagonban stratégiai helyen ülő megszállottak és roppant befolyású lobbisták miatt, akiknek a fejében az egyetlen, számukra valóban számító kérdés a Közel-Kelet és az ottani „helyzet” „rendezése”.

Mivel eddigi tanácsaimat ilyen pontosan követi – nyilván a budapesti iráni nagykövet szíves közreműködésén keresztül -, kérem olvassa el ugyanekkora figyelemmel a következő levelemet is, amelyet a Budapesten akkreditált iszlám országok nagyköveteinek írok.

Ugyanakkor arra is kérem, éreztesse a fontosságát az iráni cégekkel annak, hogy azonnal és minél nagyobb mértékben hirdessenek azon oldal lapjaiban, amelynek eszébe nem jutott volna a dán Jyllands-Postennek Mohamed prófétáról közölt gúnyrajzait utánnyomni. Hacsak a Népszabadság és a Magyar Hírlap, vagyis a gúnyrajzokat utánközlő lapok miatt országaink között nem szakadnak meg a gazdasági kapcsolatok.

Az iszlám országok Budapesten

akkreditált nagyköveteinek

Excellenciás Uraim!

Pontosan egy évvel ezelőtt e helyütt nyílt levelet írtam az arab országok budapesti nagyköveteinek. Az így kezdődött:

„Önöknek nagyon jólesett, hogy 2001. szeptember 11-e után Orbán Viktor személyesen nyugtatta meg önöket: kormánya nem tekinti az ”arabokat„ terroristáknak és a magyar-arab viszonyon a New York-i és washingtoni támadások semmit nem változtatnak.

Most pedig a szaúdi-magyar focimeccs kapcsán meghallhatták Gyurcsány Ferenctől, hogy mi az igazi véleménye a másik oldal első emberének az arab nemzetről. (”Arab terroristák„.)”

A levél így folytatódott:

„Önök ennek ellenére 15 éve nem hajlandóak jobb kapcsolatokat kiépíteni a magyar konzervatívokkal és az önök hosszú távú érdekeit előmozdítása céljából (is) segíteni őket olyan időkben, mint a mostani, amikor a ”szívességbankba„ tett forintjaik jelentősen megfialnának. Holott önök pontosan tudják, hogy mi történik Magyarországon és mennyiben közösek az önök és a magyar konzervatívok érdekei és kik a közös ellenségei.

Csakhogy önök pontosan olyanok – és itt gondolok az arab államok és az iszlám államok közösségére, amely soha nem tudott egységesen fellépni a világpolitika talán leggyúlékonyabb kérdése, a palesztin-izraeli viszonyban -, mint a magyar jobboldal. Önök között sincs egység.”

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az azóta eltelt egy év alatt semmi nem változott.

Önök ugyanúgy a kényelmet választják, míg a magyar politikai élet Önökkel kibékíthetetlenül ellenséges oldala a Mohamed-karikatúrák habzsoló örömmel és gyorsasággal történt utánközlésével adta újabb tanúbizonyságát annak, hogy mekkora luxus az Önök semlegessége egy olyan országban, amelynek egyik, Önökkel kibékíthetetlenül ellenséges oldala Önöknek nem viszonozza e semlegességet. Az, hogy Önök magánbeszélgetéseken pontosan meg tudják fogalmazni, hogy melyik oldal miként viszonyul Önökhöz, az az egyik félen sem segít, mert ebből Önök semmilyen gyakorlati következtetést nem vonnak le.

Ez a mikroszint.

De a makroszinten ugyanez történik.

Önök képtelenek arra, hogy ügyesen kihasználják a nyugati civilizációban bőven fellelhető repedéseket és érdekellentéteket. Önök nem hajlandóak alkalmazni a nyugati stratégiában a történelemben Önökkel szemben is annyiszor és oly nagy sikerrel alkalmazott „oszd meg és uralkodj” elvének adaptált változatát. Ehelyett belemennek abba, hogy a nyugati világot civilizációs konglomerátummá öszszerántva valóban a civilizációk közötti összecsapássá növeljék azt, ami egy olyan „játék”, melynek csak vesztesei lehetnek – győztesei nem. Holott lehetnének.

Értsék meg végre: a mind forróbb helyzetben a rokonszenv és ellenszenv mind súlyosabban esik a latba.

Nem értik meg, hogy önöknek elemi érdekük lenne támogatni annak az oldalnak a kulturális és médiapozícióit, amely reflexszerűen a kettős mércét elvetve empátiával viseltetik az Önök álláspontjai és érzékenysége iránt? Amely oldal médiájában szinte nincs nap, hogy ne emlékeznének meg például Irak megszállása során megölt több mint százezer polgári áldozatról vagy az igazságtalanul megszállt arab területeken szenvedőkről?

Önök nem értik, hogy míg az Önöket feneketlenül gyűlölő másik oldal kormányzati, Soros- és egyéb pénzekből szinte korlátlanul okádhatja Önökre átkait, addig ennek az oldalnak az az egyszerű támogatás is létfontosságú lenne, ami abban merülne ki, hogy az önök cégei hirdetnének kiadványaiban?

Ha az erőszak híve lennék, addig ráznám az önök grabancát, amíg ezt meg nem értik. De mivel nem vagyok, csak kérni tudom Önöket, hogy gondolkozzanak és végre lépjenek, mert ez az Önök érdeke is.

Haraszti Miklós

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-felelőse

Mielőtt a feketébb rész következne, hadd gratulálják hosszabb ideje betöltött állásodhoz.

Persze nálatok nem „jelent problémát” annak megértése, hogy milyen létfontosságú a pozíciók elfoglalása még akkor is, ha az egyes párt-tökkelütötteknek úgy tűnik, hogy az nekik nem hoz közvetlen hasznot.

A mi oldalunkon sajnos nem egy szűklátókörű nagyfejű nem hogy ezt, de még azt sem veszi észre, hogy mennyi hasznot hajtasz saját oldaladnak és mennyi kárt okozol a mi oldalunknak. (Megérdemeljük.)

Például akkor, amikor egy kimondott elved alapján gyakorlatban pontosan annak ellenkezőjét teszed. Úgy, ahogyan azt a pillanatnyi helyzet megkívánja.

A Népszava február 3-i számában idéztek, hogy „A gyűlöletkeltő beszéd korlátozása csak akkor törvényes, ha a törvényszegésre való buzdítással párosul, jelenleg azonban nem ez a helyzet”. Ez az elved persze a dániai újságban megjelent Mohamed-karikatúrákra vonatkozott. Mert most ennek van meg a haszna.

De akkor, amikor Magyarországon a szabad demokrata szívekhez közel álló médiumokban hangzanak el olyan műsorok, amelyek az ugyanezen szívek által gyűlölt emberek megölésére buzdítanak (törvényszegésre buzdítás), akkor csendben maradsz.

Most, a Mohamed-rajzok kapcsán ismét felélénkültél. Váradi Júlia (hogy ő is miként maradt az „Orbán által száz százalékosan lenyúlt” Magyar Rádióban, örök rejtély marad) interjút készített veled. A Magyar Rádió online-ján az olvasható, hogy a beszélgetés február 11-én hangzott el a Tizenhat óra című műsornak adott interjúd „nyomán”, és ezzel a felvezetéssel indult: „A megsértettek nem nyugszanak.”

Érdekes lenne egyébként megvárni, hogy Váradiék ugyanígy kezdik-e majd azt a beszámolót, amely arról szól, hogy az iráni lap sért majd meg egy másik csoportot a nemzetközi holokauszt-karikatúrákra beérkező pályaművek publikálása után.

Az említett on-line szövegben viszont arról egy szót sem olvastam, hogy sérelmezted volna a Magyar Televíziónál a legnagyobb ellenzéki párt képviselői nélkül működő csonka kuratóriumot, az MTI működését, a vidéki kiadványok szerkesztőinek „rabosítását”, a Demszky-féle plakátok eltüntetését, a Magyar Televízió Éjjeli menedékének beszüntetését egy interjú miatt (vajon a BBC-ben miért készíthettek Irvinggel úgy interjút, hogy a műsort nem tiltották be és a készítőket nem rúgták ki?), valamint a Medgyessy/Gyurcsány-kurzusnak a sajtó szabadsága ellen elkövetett egyéb galádságait.

Hogy ti kik vagytok – hadd ne soroljak fel most mintegy harminc nevet -, mindenki tudja. De néha mégis olyan szép olvasni rólatok. Mint például Bayer Zsolttól, aki a Magyar Nemzet vasárnapi Képeslapja tavaly december 18-i számában Magyar Bálint aljas hazugságai című vezércikkében ezt írta:

„Amikor még Vásárhelyi Miklós követelte a pócspetri plébános vérét.

Ezeknek a sötét fejében semmi sem változott azóta.

Még mindig vívják a maguk kulturális forradalmát.

Mint régen. Amikor Demszky még maoista volt, és polgári elhajlónak bélyegezte Kádárt.

Amikor Haraszti Miklós még odaállt a krisztinavárosi templom ajtajába, és a misére igyekvő osztálytársait feljelentette másnap a párttitkárnál.

Maoista kutyából sem lesz ám demokratikus szalonna.

Feljelentgető kutyából sem lesz, de nem ám!

Maoista kutyából és feljelentgető kutyából maximum liberális lesz.

Kereszténygyűlölő, vallásgyűlölő.

Nehezen viselik, hogy megint vannak egyházi iskolák, megint vannak szerzetesrendek, apácák – hogy nem csak liberális mocsok van, és alternatív oktatás”.

Nem tehetek róla, de megint csak arra gondolok, hogy micsoda állatok voltunk, amiért a „fordulat” után az első belügyminiszter nem állított oda a kartonok és iratok őrzésére egy géppisztolyos kommandót és hogy azután miért nem nyitotta meg az irattárat úgy, ahogyan más, egykori komcsi országokban megnyitották őket.

Arra is gondolok, hogy milyen állatok voltunk, amikor engedtük kilopni a kartonokat. Azokat a szép kartonokat, Haraszti.