Fejtő Ferenc Párizs

Tisztelt Uram! Fejtő Ferenc hamis mítosza címen, 1955-ben a magyarok antiszemitizmusától óvott a Párizsban élő kritikus alcímen a Magyar Nemzet augusztus 17-i számában egy teljes oldal terjedelemben tényekkel és idézetekkel alátámasztott cikket írt Szentesi Zöldi László. Mint a jobboldali újságírásnál megszoktuk, a Magyar Nemzetben megjelent cikk válasz volt. Ez nálunk a szokás: a balliberális sajtó alap nélküli, vagy a tényeket sandán a legaljasabb módon elferdítő cikkek íróinak egy idő után viszonttámadásban van részük. Mint Fejtőnek is, aki Orbán Viktort legutóbb antiszemitának nevezte. Hogy a fiatal, kiváló külpolitikai újságíró nem „anyázással” és ad-hominem alaptalan vádakkal támadta önt, jelzi, mennyi támadás érte cikkét. Anélkül persze, hogy az ott közölt tényeket és idézeteket akár ön, akár az ön védelmére sietők cáfolták volna. Az ön ellencikkében Szentesi Zöldi Lászlót végig „Szentesi Földi Lászlóként” nevezi meg. Ön újságíró, történész és több kötet szerzője. Most – mert kiderült, hogy ön még névmásolásra is képtelen -, szememben minden eddigi munkája elértéktelenődött. Annak a történésznek a hitele ugyanis, aki még egy előtte fekvő cikk szerzőjének nevét sem tudja idézni, annak egész munkássága minden adata kétes értékűnek és megbízhatatlannak tűnik. Tulajdonképpen csak ennyit akartam írni önnek, Fejtő úr. Bocsánat. Fejő úr.

* * *

A Professzorok Batthyány Köre

Tárgy: Manson sí, Wass no? Tisztelt Professzor urak! Mint tudjuk, az önök sóhivatalszerű egyesülete a jobboldalnak ártó magatartása miatt irritálja a jobboldal tekintélyes részét, miközben „hasznos idiotizmusa” (Lenin) miatt a másik oldalon nagy röhejt fakaszt. Hogy csak a legutóbbi példát idézzem, álljon itt Esterházy Péternek az Élet és Irodalomban Fejtő, a nímand, avagy már-már alcímen megjelent írása utolsó mondatának legvége. De mielőtt idézném, néhány általános szót a ronda szavakról. A disznó szavakat a helyi balliberális sajtó rutinszerűen kiírja, gyakorlatilag mindig kipontozás nélkül. A jobboldali sajtó nem használ öncélúan ilyen szavakat. Még idézni sem szívesen szereti a másik oldal mocskos kifejezéseit. Így azután olvasóink előtt sajnos elsikkad a másik oldal igazi lényének legdurvább felülete. Ami szerintem hiba. Nyugaton szokás, hogy a fősodratú lapok öncélúan – hasonlóan a magyar jobboldali sajtóhoz – nem nyúlnak mosdatlan szavakhoz, de mintegy másfél-két évtizede idézetként pontozás nélkül kiírja azt, ha annak megvan a helye és fontossága. Mivel az Élet és Irodalom című hetilap önöknek egyáltalában nem anatéma, hiszen a jobboldalt bíráló publikációikkal ott is találkozhatunk, csakúgy mint olyan lapokban, mint a 168 Óra, talán most a Demokrata vezetése kivételt tesz és megengedi, hogy a németeknél is oly népszerű, SZDSZ-közeli Esterházy Péter önöket felidéző sorát kipontozás nélkül idézhetem: „…valamint a Professzorok Batthyány Körének tartozom annyival, hogy ennek az izének a micsodáját csöndben elküldjem a picsába, már-már”. Ezt a levelet nem azért írtam önöknek, hogy bemutassam, mennyire röhögnek önökön egy-egy ellazultabb pillanatban a másik oldalon is, hanem azért, hogy feltegyek önöknek egy kérdést. Önök újabban az újságírók cikkei fölött is kívánnak egyfajta erkölcsi ítészi feladatot gyakorolni. Miután amúgy is oly híján vagyunk a morális iránytűknek, eltévelyedett bárányként szeretnék önöktől útmutatást kérni. Konkrétan arról van szó, hogy a jobboldali körökben csupán transzvesztita degenerált és sátánista … (itt azután jöhetnek a további jelzők és főnevek) -ként ismert Marilyn Manson félházas budapesti fellépését nemcsak hogy engedélyezték, de az önök által oly előszeretettel használt balliberális lapok számtalan cikkben magasztalták is Mansont. Ugyanakkor a Magyar Nemzet augusztus 18-i számában Szarka Ágota tollából olvasható riportból azt tudhatták meg, hogy Wass Albertnek nem lehet emlékműve Szigligeten (sem). Ugyanezen lap internetes portálja augusztus 26-i hírében ugyancsak Szarka Ágotától pedig arról szerezhettek tudomást, hogy a főváros közterületéről kitiltott Wass Albert emlékmű szigligeti felállítását nem is a „művésztársadalom” akadályozza, hanem egy kormányközeli, liberális hetilap. Amelyben – erre nyilván hamarosan fény derül – netán önök közül is szeretnek publikálni. A kérdésem az, hogy önöknek mi a morális útmutatásuk ezen esetben? Pontosabban több kérdésem van. Ezek: 1. Önök szerint szabad-e kettős mércét alkalmazni – még akkor is, ha itt a két embert egy szintre hozni a hányinger keltésével egyenlő? Vagyis egy degenerált sátánidézőt engedélyezni, egy szépíró emlékművét pedig ugyanazon országban betiltani? 2. Önök szerint milyen bűnt követett el Wass Albert? 3. Önök szerint miért fél a balliberális sajtó Wasstól? 4. Önök szerint lehet-e pártatlan ítészként jobboldali egyesületként meghatározni önmagukat egy olyan országban, ahol Manson hatalmas médiatámogatást kap, míg Wass Albert emlékműve alattomos médiazsarolást? 5. Önök szerint saját magukon kívül ki hiányolná saját feloszlatásukat inkább? A balliberális vagy a jobboldali lapok olvasói?