MSZP Köztársaság tér

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az ORTT július 20-i döntése eredményeként az RTL Klub és a TV2 további öt éven át sugározhat országos, földi sugárzású frekvencián. Az 1997-ben tíz évre elnyert koncessziós jogokat 2007-ben kellett volna meghosszabbítani, de önök és e két csatornánál attól tartottak, hogy a jobboldal győzelme esetén a koncessziós jogot nem hosszabbították volna meg. Szalai Annamária, az ORTT vezetői testületének fideszes tagja szerint nemcsak a meghosszabbítás volt jogszerűtlen, hanem magának az ülésnek a megtartása is. Azt még tegyük hozzá, hogy az MDF-es Wéber János a kormánypárti delegáltakkal együtt a kereskedelmi csatornák szerződéshosszabbítása mellett szavazott. Mindezt figyelembe véve minden tiszteletem az önöké. Ezt így kell csinálni. Nem úgy, ahogyan azt „mi” tettük a jobboldali kormányzás idején. Amikor még a többmilliárdos áfát is elengedtük a velünk ellenséges propagandát sugárzó, koncessziós ígéreteiknek eleget nem tevő tévéállomásoknak, majd pedig a szociknak és a szabad demokratáknak juttattuk a fennmaradt néhány frekvenciát. Higgyék el, hogy félelmük alaptalan volt: nyugodtan megvárhatták volna a 2007-et. Miből gondolták, hogy az ORTT akkori elnöke – ha a jobboldal győzne jövőre – nem hosszabbította volna meg lejártakor koncessziójukat? Hiszen a mi oldalunk nem érvényesített egy olyan legfelsőbb bírósági ítéletet sem annak idején, amellyel az egyik nagy kereskedelmi csatornát meg lehetett volna szüntetni, új pályázatot kiírni és a jobboldalt végre kereskedelmi csatornához juttatni. A mi oldalunk – főként kormányzati pozícióban – egyrészt nem kedveli a konfrontációt, másrészt pedig olyan személyi szálak is fűzik őket a jelenlegi kereskedelmi csatornákhoz – gondoljanak például a Fideszes Kolosi Tamásának fiára, Kolosi Péterre, az RTL Klub programigazgatójára -, amelyek révén vélhetően megmaradt volna az eredeti felállás. Amit talán olyan emberek szavazatai is segítettek volna, mint a Dávid Ibolya/Boross Péter-féle MDF-es Wéber János mostani szavazata. Aki nyilván pusztán elvi egyetértés okából adta voksát a két szennycsatorna koncessziójának meghosszabbítására.

* * *

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önök szemhunyorítás nélkül privatizálták az Antenna Hungáriát. Holott ön pontosan tudja, hogy ennek a jól jövedelmező cégnek milyen komoly nemzetbiztonsági jelentősége van, hiszen – hogy csak néhányat említsek – számos telefonvonalat is biztosítanak mind mobil-, mind pedig földi távbeszélőcégeknek. Ha arra gondol, hogy az amerikai kongresszus pontosan nemzetbiztonsági okokra hivatkozva minden eszközzel meg akarja akadályozni azt, hogy a kínaiak megvegyék az Unocal olajvállalatot, amely nincs is az első 15 legnagyobb amerikai olajvállalat között, akkor mit mondanának egy ottani „Antenna Hungária”-féle üzletre? Habár önöket sem a nemzet, sem annak biztonsága valóban nem érdekli. Ezért felmerülhet a gyanú: nem privatizálták már magát a nemzetbiztonsági hivatalt is? Hiszen az ön SZDSZ-es beállítottsága szerint nyilván az is rosszul működik állami kezekben, mert – mondják a Gizella úton – az állam rossz gazda. Persze az is meglehet, hogy utólagosan vakkantgatok egy olyan dolog miatt, amely már bevégeztetett. Magyarán: már privatizálták azt is. Nyilván ott már csak egyetlen államtitok maradt. Hogy melyik állam vette meg Nemzetbiztonsági Hivatalunkat. Netán mely államok.

* * *

Manmohan Szing India miniszterelnöke

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Múlt heti amerikai látogatása és beszédének elragadtatott fogadtatása az amerikai kongresszusban különösen azért szórakoztatott, mert az újabb szemeket nyit ki azok körében is, akik még mindig nem látják az amerikai kormány által alkalmazott kettős mércét a politikai élet nem egy területén. Márpedig, amit atomügyben az önök országával és Iránnal tesz egy időben Washington, az minden tisztességes és valamennyire is az eszét használni hajlandó emberben kérdőjelek sorát veti fel. Irán esetében ugyanis azt halljuk, hogy Teherán nem folytathatja békés célú atomenergia programját, mert az atomfegyverek kifejlesztéséhez és az urán dúsításához vezethet. Önöknek pedig Amerika most önként nukleáris technológiai segítségnyújtást ígért annak ellenére, hogy önöknek atomfegyvereik vannak. Ami még a legnaivabbakban is azt a látszatot keltheti, hogy a Bush-kormányt nagy hirtelenjében nem érdekli az 1968-ban aláírt megállapodás, amely az atomfegyverek terjedését akadályozza meg. Azt már talán meg sem említem, hogy ádáz ellenségüknek, Pakisztánnak szintén vannak atomfegyverei és egy rossz pillanatukban Kasmír ügyében egymás torkának eshetnek, egymás fejére hullatva néhány nukleáris bombát. De ez most az amerikaiakat a jelek szerint nem érdekli. Őket, akik eddig lépten-nyomon jelentették ki, hogy az atomreaktor alkatrészeit illetve részeit „jutalomként” adják el azoknak, akik lemondanak az atomfegyverekről, nem pedig kegyként adják, mindenfajta feltétel nélkül. Aki a miértre kérdez, az persze azonnal tudja, hogy Amerika miért rúgta fel ismét „sziklaszilárd” elvét. Azért, mert önöket legnagyobb jövőbeli ellenfele és ellensége, Kína ellensúlyaként óhajtja kihasználni és most jutalmazni. Ön egyébként – szerény véleményem szerint – rövid távon gondolkodik. Egy egypólusú világnál ugyanis nincs rosszabb, hiszen ott egyetlen hatalom akarata a döntő. Ha ön viszont Pekinggel és Moszkvával stratégiai szövetséget kötne, hosszú távon sokkal többet nyerhetne, mint néhány ócska nukleáris fűtőelemet. Egy kétpólusú világot, amely az erők egyensúlyán alapul.

* * *

Aczél Endre A kormány által kitüntetett újságíró XII., befejező rész

Most fejezem be ezt az önhöz írt, félig-meddig feleslegesen hosszúra nyúlt sorozatot. Ugyanis a lényeg röviden foglalható össze. Magyarország hosszú távú leromlása, ellumpenesedése, fokozódó távolsága a Nyugattól és azon utódállamoktól, ahol valódi rendszerváltást hajtottak végre, elsősorban éppen annak köszönhető, hogy olyan alakok, mint ön, központi szerepet játszhattak és játszhatnak a közéletben. Nem úgy, mint a rakétaként emelkedő Észtországban vagy az ön által – érthető okokból – annyira gyűlölt Csehországban. Ön, a korábban Aczél/Acsádik, majd a Tasnádi-féle védelemben a Korda-villa vendégeként a megkövült régi hatalom megkövült propagandistái egyike. Tulajdonképpen én nem is önt hibáztatom. Ön – akár egy közhivatali hamutartó – addig marad helyén, ameddig azt el nem mozdítják helyéről. Önt mi nem vittük el. Még 1990-ben. Így ön a mi hibánk.

* * *

John Pigler The New Statesman Egyesült Királyság I. rész

„Azelőtt nem volt szabad azt mondani, hogy nem szeretem a Szovjetuniót, mert akkor reakciós vagyok, most meg azt nem szabad mondani, hogy nem szeretem Amerikát, mert akkor biztos terrorista vagyok.” Nagy Feró interjújából (Magyar Nemzet, 2005. július 23) Tisztelt John Pilger! Ön felbecsülhetetlenül fontos lapjának – amely egyébként a valódi brit baloldali értelmiség legfontosabb hetilapja – egyik legismertebb újságírója. Világszerte ismerik. Bátorságáról, tisztességéről; arról, hogy képtelen lenne bármekkora jutalom érdekében is hazugság leírására. És természetesen szinte félelmet keltő mennyiségű munkájáról. 1966 óta nem volt szinte év, amikor ne nyert volna valamilyen díjat. Tavaly a brit Királyi Televíziós Társaság tüntette ki a legjobb dokumentumfilmnek járó díjával. A New Statesmenen kívül írt a Guardiannek, az Independentnek, a New York Timesnak, a Los Angeles Timesnak, francia, olasz, skandináv, kanadai és japán napi-, heti- és havilapoknak. De az a cikk, amelyet a New Statesman július 25-i számában írt Blair nem való miniszterelnöknek címmel, az ellene mond mindannak, amit eddig tett. Ön egy önmagával meghasonlott pszichopata, bolond, elmebeteg, kretén, provokátor, őrült, a terroristákat szenté avató gazember. Hogy kik szerint? Két úr szerint. Az egyik egy bizonyos Fodor András, a másik egy bizonyos Jeszenszky Géza. Hogy ön e neveket nem ismeri? Ebből látszik az ön tudatlansága. De hogy ne folytassam e levelet rébuszokban, elmondom, mi történt. E két úr (hadd ne vesztegessek időt bemutatásukra) a szocialista/szabad demokrata kormányzás harmadik évében, amikor még nem találtak alkalmat eddig Magyarország szinte példa nélkül állóan gazember kormánya akár legsúlyosabb tettének legenyhébb bírálatára, most megtalálták hangjukat. Megtámadták ezt a lapot, és a Deport ’56 igazgatóját, dr. Szerdahelyi Szabolcsot. Pontosabban e lap múlt heti számában Tony Blairnek a londoni merényletek kapcsán írt levelemet, és a Deport ’56 egy nyilatkozatát, amelyben e politikán kívül és felül álló szervezet nem tetszését nyilvánította, hogy Bush Magyarországra látogasson az 1956-os forradalom 60. évfordulóján.

(folyt. köv.)