Gereben István Washington

Tisztelt Uram! Ön 1990 előtt az Amerikai Magyar Szabadságharcos Szövetség élén állt. Azóta a balliberális lapokban támadja a jobboldalt, legyen az kormányon vagy ellenzékben. Nyilván csak rossz nyelvek suttogják, hogy az ön pálfordulásának oka – miként szerethet egy „szabadságharcos vezető” egy Horn Gyulát, Medgyessy Pétert vagy Gyurcsány Ferencet? – csupán afölötti bosszankodása (de nevezhetném bosszúnak), hogy Antall József nem önt nevezte ki washingtoni magyar nagykövetnek. Legutóbb a múlt héten a balliberális értelmiség vezető hetilapjában, a kis példányszámú és piacképtelen Élet és Irodalomban ismét támadásba lendült Orbán Amerikában című cikkével. Ezt az Orbán-látogatás két előzményére és további részekre osztja, amelyek közül csak a két előzménnyel foglalkozom, hiszen a további részek Orbán Viktor elleni olyan sablonos támadásokból állnak, amelyek az ellenzék szidalmazására szakosodott balliberális sajtóból az unalomig ismertek. Nézzük tehát cikke „első előzményének” első bekezdését: „A Magyar Távirati Iroda jelentésére hivatkozva több lap tudósított arról a július 8-án kelt levélről, amely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából magyarországi látogatásra hívta az Egyesült Államok elnökét. A levelet Orbán Viktor, továbbá – mások között – Kondor Katalin, Schmidt Mária, Vizi E. Szilveszter, Jeszenszky Géza és Tar Pál írta alá. Többek közülük a nem is olyan régmúltban kérlelhetetlen kritikusai voltak az amerikai elnöknek. Pálfordulásuk okát nem érdemes kutatni.” Itt álljunk meg először. Ön kézlegyintéssel intéz el egy önmaga által felállított konstrukciót: „Pálfordulásuk okát nem érdemes kutatni”. Miért? Tudná azonosítani, hogy a felsorolt nevek tulajdonosai közül kik voltak kritikusai az amerikai elnöknek? Az ön által megadott névsorban Kondor Katalin volt az egyetlen, aki amúgy nem Bush elnököt, hanem a korábbi amerikai nagykövetet, Nancy Goodman Brinkert bírálta azért, mert az minden alap nélkül a földgolyó legnagyobb antiszemitáinak nevezte a magyar jobboldali politikusokat. Schmidt Mária 2002 márciusában tette közzé büszkén azt a hírt, hogy a Terror Háza múzeum ötletét Clinton volt és Bush mostani elnök is kedvezően fogadta. Arról nem is szólva, hogy Schmidt Mária miniszterelnöki főtanácsadóként volt jelen akkor, amikor Orbán Viktor Bush elnökkel tárgyalt a korábbi ciklusban. Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövetnek és volt külügyminiszternek nem volt egyetlen olyan amerikai elnökkel se dolga, akiről bármi rosszat mondott vagy írt volna. Sőt ő volt az, aki képes volt még arra is, hogy Szaddám Huszein iraki diktátor bagdadi szobrának az amerikai invázió kezdetén történő ledöntését ahhoz hasonlítsa, mint amikor a nép az 1956-os forradalom idején Sztálin szobrát döntötte le Budapesten. A Jeszenszkyhez hasonló érzelmű Tar Pál, volt vatikáni nagykövet tudomásom szerint egyetlen sort sem írt amerikai elnökökről. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletre méltó elnöke pedig – tudtommal – nemcsak az amerikai elnököt, de egyetlen ország vezetőjét sem minősítette, sőt nem is politizál. Ön igazán megtehette volna, hogy legalább egyetlen idézettel alátámasztja vádját. Két „előzményét” azért írta, hogy bemutassa, miként „ágyaztak” meg Orbán Viktor amerikai látogatásának. Egyébként az a tény, hogy ön még azt is Bush-ellenesnek értelmezi, hogy Busht a magyar forradalom ötvenedik évfordulójára meg akarják hívni Magyarországra, szintén bizonyítja, hogy az ön gondolkodása egy sajátos srófra jár. Az ilyen emberek nálunk az SZDSZ-ben vagy körötte találnak meleg fészket. Az ön második „előzményének” első bekezdése így kezdődik: „Ugyancsak július 8-án, a Torontóban kiadott, Cuth János által szerkesztett Magyarság című új hetilap első számában jelent meg Lovas Istvánnak Mahmúd Ahmedinezsádhoz írott levele. A levelet a Magyar Demokrata július 4-i száma szintén közölte”. Nos az ön logikája már a vád felépítésekor is megbicsaklik. Vajon az ön kalendáriuma szerint a július 8-a, vagy a július 4-e van előbb? Az emberiség józanabb részénél az utóbbi. E többség szerint akkor ön nem írhatja azt, hogy a Magyar Demokrata július 4-i száma „szintén” közölte e levelet, hanem azt, hogy a Magyar Demokratában megjelent levelet a torontói Magyarság utánközölte. A második előzménye – centiméterrel mérve – jóval hosszabb az első előzménynél. Ennek ellenére igyekszem válaszomat a lényegre korlátozni, mégpedig az ön szavait idézve: „Orbán Viktor ilyen, saját maga és Lovas István által kinyomtatott névjeggyel érkezett július közepén Amerikába. A jelek szerint szereplése kevés sikert aratott. A névjegy nem segített”. Nos, ennél nagyobb dicséretet e lap már régen kapott. Amikor nem is olyan régen Jeszenszky Géza és Fodor András urak a Deák-társaság nevében támadták Blair-nek írt itteni nyílt levelemet, akkor még csak az derült ki, hogy – a támadók szerint – a brit miniszterelnököt is olvasóink között tisztelhetjük. Most már Bush elnökről is kiderült ugyanez. Igazi siker a Demokratának. A legnagyobb baj egyébként önnel nem az, hogy ilyen zöldségekkel traktálja az ÉS olvasóit, hanem az, hogy noha évtizedek óta Amerikában él, azt hiszi, egy újságban megjelenő bírálatnak bármilyen hatása van egy ország vezetőjének látogatására annak az országnak a vezetőjénél, akit a bírálat érint. Nyugaton ugyanis, Gereben úr, másként gondolkodnak. Ha például a brit vagy francia sajtóban az amerikai elnököt bármilyen keményen támadják, e sajtóbeli bírálatokat ott senkinek nem jutna eszébe azonosítania a Washingtonba látogató brit miniszterelnökkel vagy a francia elnökkel, és nem támadnák a cikkek íróját azzal, hogy bírálatuk beárnyékolja a politikusok találkozóját. Tudja, Gereben úr, azon a fertályon, ahol ön lakik, úgy tartják, hogy a sajtó szabad és ezért az újságírók véleményét nem azonosítják a miniszterelnökök véleményével. De ön ezt már nem fogja megtanulni, ha eddig ez a tény önt ilyen hosszú időn át oly makacsul elkerülte.

* * *

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és volt amerikai nagykövet

Tisztelt Uram! Ön megengedhetetlen szavakkal támadott neki természetesen ismét csak nem a jobboldal ellenségének, hanem egy olyan nagyszerű asszonynak, aki már az egypártrendszer idején is fogalom volt. A Szabad Európa Rádió műsoraiban is. Akkor is, amikor ön Nyugatra járt kutatni és oktatni. Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogászról, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnökéről van szó. Pontosabban Barki asszony szeptember 10-én Várlaján, a IV. Polgári Körök Országos Találkozóján elmondott beszéde elleni támadásáról, amelyet ön terjeszt az interneten e szavakkal fűszerezve: „Barki Éva széles körben terjesztett beszéde, a látszólag kemény radikalizmus, valójában métely… Olyan hülye lett a magyar, hogy ráharap Barki asszony szép, megható szavakba csomagolt felelőtlen badarságaira?” stb. Métely, badarságok? Uram, ön azt az Erdélyért hosszú évtizedek óta fellépő, és a mai magyarországi emberi jogsértéseket támadó asszonyt sértegeti tűrhetetlen módon, akinek hála a Nyugat annak idején Tőkés püspök kálváriájáról is értesülhetett. Igazán kíváncsivá tenne, hogy önnek Barki asszonyéhoz képest milyen érdemei vannak? Az önök között folyó vita részleteibe nem kívánok belemenni, csupán annak a reményemnek adok hangot, hogy elfogadja Barki asszony viszontválaszának azt a részét, amely így hangzik: „Kedves Jeszenszky Géza, szívesen felveszem a kesztyűt és kihívom Önt nyilvános vitára az egyetemen a diákok előtt!”. A gyáva balliberálisok az ilyen viták elől a legócskább ürügyekkel szoktak kitérni. Miután ön feltételezhetően a balliberális médiától való páni félelmében csak a jobboldalon jelentkező, nem „establishment”-szolgákat támadja, nem pedig a jobboldal ellenfeleit, ugye nem követi a balliberálisokat ebben is, vagyis a nyilvános vitára való kihívás elutasításában, hanem elvállalja a diákok előtti vitát Barki asszonnyal?

* * *

Válasz Pálinkás Józsefnek I. rész

Tisztelt Levélíró! Kedves József! „Megszólításom második része személyes ismeretségünknek szól”, kezded múlt heti, itt megjelent leveledet, amelyből a kezdő mondatot átvettem. Most pedig egy emlék oktatási miniszterséged idejéből. Akkor az Élet és Irodalom című hetilapban Vásárhelyi Mária (tudod ő az a médiaszociológusnő, aki kijelentette, hogy nem olvas jobboldali lapot, de azután valahogyan mégis csak kiderült, elég mohó fogyasztójuk) lepedőnyi terjedelemben jelentett fel nálad azzal, hogy én azt a szörnyűséget írtam, hogy dögöljön meg Göncz Árpád. Hogy miért éppen nálad jelentett fel, nem tudom, de az biztos, hogy a cikkében „elfelejtette” megemlíteni: írásom, mint jeleztem, parafrázisa volt Bolgár György azon cikkének, amelyben a pornószerző a ti kormányotok tagjait akarta megdögleszteni a Magyar Hírlapban írt cikkében. Ezt a Vásárhelyi-levelet azért említettem, mert az ő és a Batthyány Körnek címzett levelemre írt válaszod között azért némi hasonlóságot tapasztalok. Ugyanis Te a hajánál fogva rángattál elő egy támadást azzal, hogy én valamiféle párhuzamot vonok a – mint írtam – hányingert keltő, sátánista Marilyn Manson és Wass Albert között. Nem. Nekem egyszerűen elegem van két dologból. Elegem van abból, hogy – mint ezt itt oly sokszor kifejtettem – körötök egyik alapítója és elnökségi tagja, Solymosi Frigyes folyamatosan támadja és pocskondiázza a jobboldalt, magát a Batthyány Körrel azonosítva az ellentábor lapjaiban. Mint legutóbb szeptember 13-án a Népszabadságban, így dörgölődzve A média szabadságáról írt cikkében a másik oldalhoz: „Mindenképpen érdemes azonban elmélkedni Révész Sándornak a Népszabadságban (augusztus 15.) valamint Mester Ákosnak a 168 Órában (augusztus 25.) megjelent cikkében felvetett gondolatokról. Abban Révész Sándornak alighanem igaza van…” A cikk alatt a következő áll: A szerző akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének tagja. (folytatás a jövő héten)