Az elméletben tökéletes cikk tehát azt feltételezi, hogy szerzője a témában mindent elolvas és minden érintettel beszél. Ami lehetetlen. Önök e levéllel szemben persze érvelhetnének ezen hiányossága alapján. Például azzal, hogy ha ismerném ezt vagy azt az információt, akkor nem vetném az önök szemére azt, amiről itt szó lesz. Annak érdekében, hogy ezt az ellenérvüket kivédjem, egyszerűen nézőpontot változtattam. Vagyis nem azt vizsgáltam, hogy a különféle multik és egyéb cégek magyarországi működését milyen törvények és rendeletek szabályozzák és azokat ki hozta, kik tartatják be, hanem egyszerűen azt, hogy az a mód, ahogyan Magyarországon a magyar ügyfelekkel eljárnak, az lehetségese bármely más, általam ismert országban. A válasz egyértelmű nem. (Ha nem értenek egyet e kijelentéssel, jelezzék, mely országban lehetséges.) Ha pedig e különleges állapotért önök nem felelősek, akkor nem értem, hogy önök egyáltalán miért tehetők felelőssé. Általánosságban: nem tudom, hogy van-e ország Németországtól az Egyesült Államokon és Kanadán át Szingapúrig, ahol a fogyasztó, az ügyfél olyan kiszolgáltatott, mint nálunk. Ha ezért önök nem felelősek, akkor vajon ki? Tisztában vagyok azzal, hogy rendellenességek minden országban előfordulnak, de az, hogy a rendellenességek uralják a rendszert, az csak nálunk fordulhat elő.

Az például, hogy a multinacionális élelmiszer-hálózatok a vásárlókat megalázhatják táskakutatási módszereikkel; az, hogy e láncok rendszeresen adhatnak el lejárt szavatosságú és silány termékeket vagy az, hogy ezen láncoknak a halpultjai bűzt áraszthatnak – ellentétben ugyanezen multik anyaországbeli és más országban működtetett szupermarketjeivel.

Vajon mi lehet az oka, hogy e multik mindazt megengedik maguknak Magyarországon, amit máshol nem engednek, vagy nem engedhetnek meg maguknak? Ugye nem akarják elhitetni velünk, hogy mindez máshol egyfajta altruizmus, netán önfegyelem, kivéve nálunk? Nem. E cégek profitra termelnek és mindenütt elmennek a lehetőségeik határáig. E határokat pedig törvények határozzák meg, amelyeket önök hoztak.

Mivel az olvasók szeretik a konkrét példákat is, most az következik. Mégpedig egy olyan, amelyből kitűnik, hogy mit tehetnek meg a Magyarországon működő cégek, amely magatartás törvényileg és etikailag máshol elképzelhetetlen. A konkrét esettel szerencsém, hogy az „enyém”, ugyanis így még az sem fordulhat elő, hogy valaki azt állíthatná, nincs birtokomban minden irat. A tévedés tehát kizárva.

Két cégről van szó. A Tele2-ről (amely idén január óta Invitel Telecom Kft. néven működik (1132 Budapest, Victor Hugo u. 18–22.) és az általa megbízott CreditExpressről.

Ha e két cég a sarki fűszeres lenne, akkor természetesen nem írnék róluk. De a Tele2 óriáscég, amelynek több mint egymillió előfizetője van és az általam tapasztaltak a cég rutineljárása, ami azt mutatja, miként bánhatnak egymillió előfizetővel, ami nem sokkal kevesebb családot, vagyis több millió ügyfelet jelent.

Mielőtt az esetet ismertetném, hadd süssem el a végkövetkeztetést még egyszer: itt a magyar fogyasztók mindenfajta – hangsúlyozom, mindenfajta – jogainak olyan fokú semmibe vételével állunk szembe, ami egyszerűen példátlan a nyugati világban és az általam jobban ismert ázsiai országokban.

Tehát először a háttér.

Külföldi tudósítói munkám miatt természetesen fenn kell tartanom az otthoni valamennyi távközlési szolgáltatást is, beleértve nyilvánvalóan a telefont és az internetet. A T-Comon kívül a Tele2-re is előfizetek. A havi befizetésekről a feleségem gondoskodik.

Több év óta egyetlen alkalommal, tavaly augusztusban elfelejtett befizetni egy 2822 forintos számlát. A Tele2 a kifizetés elmaradását mind a mai napig – a januári számláig – nem jelezte, vagyis minden hónapban csak az éppen esedékes összeget számlázta. Akkor ért a meglepetés, amikor a Credit-Express Magyarország nevű, adósságbehajtással foglalkozó cég az én nevemre, az otthoni címünkre ezt írta:

„Értesítjük, hogy az Invitel Telecom Kft. (Tele2 Mo. Kft.) megbízta Cégünket az Önnel szemben fennálló követelésének behajtásával, ezért az Ön – tartozást érintő – adatait nyilvántartásba vettük.

Összes fizetendő tartozás: 4081 Ft

Fizetési határidő: 2008. 01. 12.

A megbízási szerződés értelmében Cégünk a fenti tartozással kapcsolatban jogosult eljárni, megállapodásokat kötni, Önt a tartozás behajtása érdekében személyesen felkeresni, telefonon felhívni, vitás esetekben egyeztetni. A tartozás részletezése a mellékelt lapon található.

Felszólítjuk, hogy fenti tartozását a megjelölt fizetési határidőig egyenlítse ki!

Kérjük, hogy befizetése pontos és gyors azonosítása érdekében készpénzátutalási megbízást használjon, vagy banki átutalással teljesítsen!

Bankszámlaszámunk: …

Tájékoztatjuk, hogy Ön a tartozással kapcsolatban – fizetési határidőn belül – Telefonos Behajtási Központunk segítségével egyeztethet a (06 01) 666 2300 telefonszámon.

A határidő lejártát követően Megbízónk a követelést polgári peres úton érvényesíti Önnel szemben, melynek járulékos költségei szintén Önt terhelik.

Budapest, 2008. 01. 04.

Senkáriuk Gábor

Operációs vezető

Másolatot kapnak:

Invitel Telecom Kft. (Tele2 Mo. kft.)

Creditexpress jogi csoport

Irattár”

A mellékelt Tele2-számlából kiderül, hogy a 2822 forint miként duzzadt 4081 forintra. Az eredeti összeget terhelő kamat 59 forint. Az adminisztrációs költség 1200 forint.

Mielőtt megírtam önöknek a levelet, megnéztem a Creditexpress honlapját, hátha azt írják ügyfeleiknek: „Bocsánat, hogy a maffia és szervezett bűnözés nyelvét használjuk Magyarországon, de bennünket nem érdekelnek a Magyar Köztársaság törvényei, ugyanis állam vagyunk az államban”.

E helyett a következőt találtam:

„Etikai kódexünk 5 pontja:

Ügyfeleink képviseletét a legnagyobb körültekintéssel végezzük, jó hírüket fenntartjuk és erősítjük.

A behajtási folyamat minden lépése, vállalatunk működése az érvényes törvények és jogszabályok szigorú betartása mellett történik.

Ügyfeleink személyiségi jogait minden körülmények között tiszteletben tartjuk.

Minden tudomásunkra jutott adatot és információt bizalmasan kezelünk.

Soha semmilyen formában nem lépünk túl az adósságbehajtás törvényes keretén – ennek még a látszatát is kerüljük.”

Egyértelmű, ugye? Az önök által hozott törvények keretén belül kíván engem – remélem Brüsszelben, személyesen – felkeresni Senkáriuk Gábor operációs vezető. (Akit lakásomban szívesen várok, a CreditExpress és a Tele2 vezérigazgatójával együtt, vagy külön-külön).

Ahelyett, hogy…

És most itt következik az „ahelyettre” az ellenpélda.

Mit tesz a sors, a brüsszeli vonalas telefonszolgáltatómnak, a Belgacomnak én intézem az átutalást és pontosan ugyanakkor, mint feleségem a Tele2-nek, tavaly szeptemberben felejtettem el átutalni a kéthavonta esedékes összeget.

Tudják mi történt?

Nem fogják elhinni.

A novemberi számlában mindenfajta kommentár, kikapcsolási fenyegetés és kamattal megterhelt összeg nélkül szerepelt a szeptemberben elfelejtett összeg is, és így a cég novemberben kapta meg a kétszer két hónapra esedékes összeget. Az ügy lezárva.

Márpedig a nyugati gyakorlat a Belgacomé és nem a Tele2-é. Ami miatt nagyon nehéz nem feltételezni, hogy a Tele2 nem szándékosan akar magának extraprofitot termelni azzal, hogy nem tünteti fel azt az információt, hogy neki hiányzik egy havi befizetés, amelyet azután kamattal és adminisztrációs költséggel hajtat be.

De Magyarországon ez általános szokás: a birtokomban vannak a dokumentumok arról, hogy hónapokon át fizettem autóbiztosítást annak ellenére, hogy a biztosító törölte biztosításomat, csak arról „elfelejtett” értesíteni. Ez véletlenül derült ki.

Uraim, mi folyik itt? Hogyan engedhetik meg azt, hogy az önöket megszavazók ennyire kiszolgáltatottak legyenek? Hogy engedhették meg?

Az egymillió előfizetővel bíró, tehát joggal komolynak feltételezhető Tele2 által megbízott Creditexpressről még annyit: megnéztem angol nyelvű honlapját, ugyanis egy cég idegen nyelvű honlapja sokszor többet mond a cégről, mint minden önpropaganda. A klasszikus behajtási eljárásról írt angol nyelvű szövegéből megtudhatjuk: „The modern debt colletor is first of all a good psycholog.” „Colletor” a „collector” és „psycholog” a „psychologist” helyett.

Nyilván ez a „psycholog” tájékoztatta a Creditexpresst arról, hogy „The debtor usually is far from being a criminal, actually he is a troubled person, who needs assistance”, ami azt jelenti (eltekintve a fordítás csikorgó angoltalanságától), hogy „Az adós rendszerint messze nem bűnöző, hanem lényegében zavart ember, akinek segítségre van szüksége”.

Arról talán már szólni sem lenne érdemes, hogy e cég az olyan ügyfeleit, mint a Tele2 előre megnyugtatja: „the Mandator’s risk is basicly zero”, vagyis hogy „a mandátumot (!) adó kockázata alapvetn (a helyesírási hiba is lefordítva) nulla”.

Nos, uraim, a baj az, hogy a mandátumot adók önök. Törvény, rendőrség, ombudsman, jogok? Nem. Csak az emberek tehetetlen dühe és a monopóliumok iránti kiszolgáltatottsága.

Ha ezek ellen viszont valaki a kaszáját egyenesítené, akkor azzal a börtönbe, ugye?

Nézzék meg a közvélemény-kutatásokat, hogy hányan akarnak egy harmadik pártot.


Kondorosi Ferenc

az Új rend kormányzati program biztosa

(pótlevél)

Uram!

Két héttel ezelőtt jelent meg itt önhöz írt levelem. Időzíteni se lehetett volna jobban azt, hogy a katolikus egyház vezetése éppen akkor kérte az igazságügy-minisztert, hogy a papok ne veszítsék el a jogosítványukat, ha a misebor fogyasztása után volánhoz ülnek.

Ön természetesen e területen is elérte azt, amit a „nulla tolerancia” jelent az olyan országokban, amelynek sora Azerbajdzsántól rajtunk át Üzbegisztánig terjed. Ugyanis, ha a Nyugat-Európában szokásos 0,05 százalékos véralkohol-tartalmat vezetnék be, nem kellene e területen is megosztani a társadalmat.

Ami pedig a kiesett bevételt illeti: büntessék drákóian az agresszív sávváltókat és azokat, akik nem állnak meg a zebra előtt, mert ők az igazán életveszélyes gazemberek. Higgye el, Nyugat-Európának nem ment el az esze. Nálunk régebben motorizált társadalmakról van szó.

Az ön által kitermelt „járulékos örömének” eredményét szemlélhettem a Hírkereső internetes honlapon vasárnap délután 6 órakor a „papok”-ra beütött keresés eredményeként.

A sorrendben első három hír: „Miért kell ennyi bort bevedelni?” – Népszava; „Nyalintást javasolnak a vezető papoknak” – origo; „Veszélyezteti a papok jogait a misebor” – BorsOnline. És persze – a 12-ik helyen – „Misebor és hullaszag Fialával”.

A magyarországi sajtó. De ez azért Bakuban se lenne megengedett. Azért azt elismerheti, hogy a másik oldalon nem a fősodratban jelennek meg az olyan cikkek, mint „kapedlivel törvénytelenül is szabad löttyöt gyártani?”

Szégyellje magát, sötét ember.

Lovas István