Valamennyi győztes jobboldali tisztségviselőnek

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A debreceni Kósa Lajos polgármestertől a Harkányi Bédi István harkányi polgármesterig mindannyiuknak legforróbb gratulációm többszöri újraválasztásukért, illetőleg megválasztásukért. Kérem, ne feledjék, hogy messze vannak még az országos választások, amelyen azt szeretném, hogy minél inkább megközelítsék azt az ideális állapotot, amelyet Almásháza, e zalai megyei község ért el az áprilisi törvényhozási választásokon, amikor egyetlen almásházai sem szavazott a tolvaj koalíció jelöltjére. uTarlós István Kedves Tarlós István! Az ország legnehezebb terepén nyújtott páratlan teljesítményéhez teljes szívből gratulálok. Munkáját és népszerűségének alakulását a lehető legnagyobb érdeklődéssel követtem. Úgy érzem, akár az országban oly sok helyen, sokkal korábban kellett volna színre lépnie a választások előtt, hogy a választók megismerhessék, hiszen önnek is a népszerűsége szinte egyenes arányban nőtt ismertségével. Igen nagy megelégedettséggel tölt el az, hogy bebizonyította: nem a mismásolás, nem a másik oldal előtti szerény kéztördelés, hanem a rend, a törvények betartása és a tisztaság melletti nyílt kiállása hozott önnek hatalmas, majdnem győzelemre vezető sikert még egy olyan liberális, lepusztult környezetben is, mint amilyenné a fővárost tette annak főpolgármestere, aki elsősorban a mellette kiálló, vele teljesen egy szövetből szőtt médiának köszönheti hivatalában maradását. Most, hogy a választásokon túl vagyunk, egy bírálat is: kérem, a jövőben fütyüljön a balliberális médiára, amelytől még ön is megszeppent kissé. Interneten láttam a kampánycsend előtti utolsó megszólalását, amelynek túl nagy részét töltötte azzal, hogy az SZDSZ hazudozásait igyekezett cáfolni, nem pedig vízióját fejtette ki a városról. A médiában gazemberekkel áll szemben. Semmiféle morális parancs nem köti önt abban, hogy azt mondja, amit ön akar, vagyis programjáról kellett volna beszélnie, egyetlen mondattal lesöpörve a kérdező szándékos, önt védekezésre kényszerítő és a lényegtől elterelő kérdéseit. Ön a választások éjjelén elmondta: nem gratulál Demszky győzelméhez, „mert a koalíció jelöltje az utolsó két hétben nem sportszerűen kampányolt”. Ebben is teljesen igaza van, csakhogy Demszky nem csak az utolsó két hétben kampányolt sportszerűtlenül. Azt nagyon sajnálom, hogy sok, önön kívülálló tényező mellett az MDF, az „antalli örökség” pártja instrumentális volt abban, hogy ne ön legyen Budapest főpolgármestere. Amint ön fogalmazott: „Az MDF ezen a választáson kiiratkozott a konzervatív pártok sorából”. Ez így van – egyetlen módosítással: a kiiratkozás nem ezen a választáson történt meg, hanem sokkal korábban. Pusztán nyilván vannak még választók, akik ezt most értették meg. Vagy még most sem.

Demszky Gábor főpolgármester

Demszky! Hánytató gyávaságod – nem mertél kiállni Tarlós Istvánnal kétszemélyes vitára – nemcsak a látszat, hanem lényed lényege. Október 29-én, a kampánycsend előtti napon a Nap-Keltében az ezt firtató kérdésre az amerikai példa mögé bújtál, és azt mondtad, hogy majd ha ilyen rendszer lesz Magyarországon is, akkor… Márpedig ilyen rendszer van nálunk is: az országos választások előtt hiába van több miniszterelnök-jelölt, a két fő várományos vitázik egymással. Az, hogy ezt a Nap-Kelte embere nem említette, említésre se méltó, mert annyira ismerjük, hogy ez a műsor – akár a média messze több mint kilencven százaléka – kiknek a kezében van. És még egy személyes ügy. Azt is hazudtad, hogy az „Amerikában megjelenő” Nemzetőr című lapban Ekrem-Kemál Györggyel együtt én is egy listán támogattam Tarlós István megválasztását. Hazudsz, mint ahogyan az egész életed egy hazugság. A Nemzetőr című lapot Budapesten adja ki Dobos Attila, ahol semmilyen listán nem támogattam Tarlós Istvánt. A biztonság kedvéért e-mailben megkérdeztem a főszerkesztőt, aki megerősítette, hogy tudtom nélkül sem kerültem fel ilyen listára. Tarlós Istvánt persze támogattam: mégpedig itt, e lapban nyílt levélben. De te ilyen gyáva vagy: még ekkora médiahátszéllel is folyamatosan a hazugságba menekülsz érvek hiányában. Ócska ember vagy.

Sólyom László köztársasági elnök

Tisztelt Elnök Úr! Ön vasárnap, az önkormányzati választás napján és a szavazókörök bezárása után a Sándor-palotában mondott beszédét azzal zárt, hogy „Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről. Az Országgyűlés helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van.” Más szavakkal: ön lemondásra szólította fel a miniszterelnököt – mint beszédéből kitűnik -, morális alapon. Beszéde iránti tiszteletem és megbecsülésem mellett azt nem értem, hogy a moralitás miként köthető naptárhoz? Miért nem mondta el ugyanezt a beszédét azonnal azt követően, hogy Gyurcsány beszéde napvilágot látott? Netán azért, mert nem akarta befolyásolni a választásokat? Nem hinném, hogy morális kijelentéseknél ez elfogadható. Arra is emlékeztetem, hogy egyik elődje, az SZDSZ-es Göncz Árpád (a felmérések szerint államelnöksége idején a legnépszerűbb közéleti tisztségviselő, noha én még élő jobboldali emberrel nem találkoztam, aki – átvitt értelemben – nem köpött volna ki neve hallatán) csalárd módon Európa segíts!-et kiáltott egy olasz lapban azt hazudva, hogy Magyarországon veszélyben a sajtószabadság. Gönczöt természetesen nem érdekelte, hogy kijelentését mikor tette. De tovább megyek, ha egy államelnöknek ilyen „jogosítványai” vannak, nem kellene önnek is Európához fordulnia, hogy ma Magyarországon valóban súlyosan korlátozzák a sajtószabadságot, hiszen bezárással fenyegetik a Hír Televíziót, a Magyar Televíziónak csonka a kuratóriuma, vagyis abban nem foglal helyet a legnagyobb ellenzéki pártnak a képviselői és – mindezen felül – az adófizetők pénzén működő MTV, az MTI és a Magyar Rádió működése sokkal inkább a demokráciának megfelelő működéséhez elengedhetetlen feladatát sokkal kevésbé látja el, mint amikor az ön említett elődje Európa segítségét kérte? Az pedig ugyanolyan fontos lenne, hogy felszólalna a Gyurcsány hazugsági utáni tüntetéseken esetenként részt sem vett, de őrizetbe vett, véresre vert fiatal lányok és fiúk védelmében, akik esetében a törvényesség legelemibb követelményeit is felrúgják.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök

Miniszterelnök Úr! Harrach Péter, a KDNP alelnöke a Nap-Kelte hétfői adásában azt is mondta, hogy önnek mennie kellene és ezzel az MSZP-nek nagyobb esélye lenne a következő választásokon. Mások – kezdve a több tízezer tüntetőtől az államelnökig – az ön lelepleződött hazugságai nyomán támadt elemi felháborodásból követelik lemondását. A jobboldalon minden bizonnyal meglehetősen egyedül vagyok, aki ezzel szemben – erről már itt egyszer írtam, de most, a helyhatósági választások után az ön távozásának esélye nőtt – az ön maradását szeretné. Az önt a poklok fenekére kívánóknak is érdemes volt látni az ön arcát és kezének üzenetét a választások éjszakáján mondott beszéde alatt. Hol volt a korábbi milliárdos miniszterelnök magabiztossága, hetykesége, felsőbbrendűséget sugárzó kifejezése? Sehol, uram. Helyette egy megtört, szomorú, éveket öregedett ember szánalmas dadogását hallhattuk, a lelkében lejátszódó folyamatokról oly sokat mondó kézjátékával együtt. Ön pontosan tudja azt, hogy ön már „történelem”, ahogyan az angolszászok mondják. You are history, Mr. Prime Minister. Pontosan azért, mert – mint Harrach Péter elmondta – az MSZP-nek mással nagyobb esélye lenne a következő választásokon. Csakhogy nekem éppen ennek ellenkezője az érdekem. Az, hogy a megszorító intézkedések harapófogójának ön maradjon a jelképe. Az, hogy az MSZP-nek a lehető legkevesebb esélye legyen a legkésőbb 2010-ben megtartandó országgyűlési választásokon. Ön az MSZP-nek már nem a „megmentő csoda” – aki, az ön szavaival, „a szarból” is kihúzza őket -, hanem maffiotikus, szupertolvaj pártja nyakán terhes kőszikla. Nekem az lenne jó, ha október 23-án is ön lenne az MSZP „arca”. Ön, a KISZ-vezetőből családi kapcsolatai révén lett neoliberális globalista, aki pontosan tudja, hogy létét – ezért gazsulál nekik – kiknek köszönheti. Akik szolgája lett: a külföldi spekulánsoké, akiknek minden vágyálmát beteljesíti és a helyi balliberális médiáé, amelynek „krémjét” ön havi többmilliós fizetéssel jutalmazza feneketlen, mérhetetlen és a nemzet valódi érdekeit naponta eláruló propagandamunkájukért. Azt is szeretném, ha majd az MSZP-s szavazók az ön változatlan arca miatt még hamarabb ébredne fel és tenné azt, amit gondolok az iszonyatosan kemény megszorító intézkedések hatására. Akkor, amikor ez a szerencsétlen rétegnek a távfűtő- és energiaszolgáltató-cégek rátennék kezüket lakására, mert képtelenek lesznek fizetni számláikat. Azt is szeretném, ha közben ön lenne az arca azon gyűlöletes intézkedéseknek, amelyeket az ön miatt elbocsátott köztisztviselők, a pedagógusok, egészségügyiek és sokan mások úgy tekintenek, mint amelyek szinte létükben veszélyeztetik. Én ugyanis azt szeretném, hogy végre egy valódi rendszerváltási hullám söpörne végig az országon és maguk ott végeznék, ahová valók. Kissé ismerve azt a réteget, amelyet Tamás Gáspár Miklós „Mucsának” nevezett az 1990-es választások után, ha önt felváltanák például az ön meglehetősen pszichopata és hazudozó korszaka után a buddhaszerű unalmat sugárzó Kiss Péterrel vagy valaki mást húznának ki a pártkalapból, sok naiv szavazójuk azt hinné, hogy ismét jobbra fordulna a helyzet. Ami az érthetetlenül passzív jobboldali pártok mellett nem igazán lenne jó a valódi rendszerváltás végrehajtása szempontjából. Így tehát elsősorban maradásában bízok. Miniszterelnök úr, minden hazudozása, pártja minden gazdasági gazembersége ellenére maradjon tehát: az ön maradásában látom a későbbi kiút egyik valódi lehetőségét.

Áder János országgyűlési képviselő

Tisztelt Áder Úr! Fidesz: El a kezekkel Orbántól! címmel olvastam felhívását a Magyar Nemzet szeptember 28-i számában, amelyben arra szólítja fel Gyurcsány Ferencet, hogy hagyjon fel az Orbán Viktor ellen indított „durva és undorító hazugságkampánnyal”. Önnek elvileg teljesen igaza van. De a jelenlegi helyzetben – úgy érzem – a Fidesznek nem saját elnökét kellene megvédenie, hiszen egyrészt neki túl nagy baja nem eshet, másrészt pedig annyian védték már, kezdve a védelmén felháborodott és Orbán Viktor rágalmazóira a bíróság szerint túl súlyos jelzőket alkalmazó és emiatt súlyos pénzbüntetésre ítélt újságíróktól kezdve a védelmében aláírói értelmiségiekig, aminek haszna kérdéses, hiszen e védelem azt is sugallja, hogy Orbán Viktor gyenge és védelemre szorul. Most talán az lenne fontos, hogy a Fidesz a lehető legtöbb belföldi és nemzetközi fórumon kiállna a Gyurcsány-féle, demokratikus intézményekben öltöztetett féldiktatúra olyan áldozatai mellett, mint az elmúlt napokban a tüntetések idején összefogdosott, vétlen, de félholtra vert tüntetők, akik védelmére a legelemibb jogokat is megtagadják. Vagyis a Fidesznek szolidaritást kellene mutatnia azokkal, akiket a szabadságjogaik gyakorlása, az egyetemes értékek és a jobboldali pártok támogatása miatt ér a legnagyobb gyalázat, megfélelemlítés és fizikai erőszak.