Fikció Párt elnök II. rész

Folytatom tehát az ön által tőlem, laikustól kért pártalapítási- és pártműködtetési tanácsaimat. A múlt héten a székház helyénél tartottam. Fontos az, hogy a bejárat tágas legyen és ne kelljen azzal időt tölteni, hogy a bejövők és távozók perceket udvariaskodjanak egymással, a sietősebbeket feltartva. Az előtérnek is rendkívül tágasnak és barátságosnak kell lennie, nemcsak azért, mert a szűk terek nyomott hangulatot keltenek, de azért is, mert az első benyomás sok esetben döntő élmény. Ajánlatos az is, hogy azok, akik találkozóra jöttek, de várniuk kell, leülhessenek és közben kávét – mégpedig jó minőségű kávét – ihassanak. Ezért az előtérből jól láthatóan kávézót kell berendezni, mégpedig kényelmes székekkel és olyan méretű asztalokkal, amelyek a látogatókat arra ösztönzik, hogy gátlás nélkül egy asztalhoz üljenek le és spontán módon beszélgessenek egymással. A külvilággal kapcsolatot tartókat alaposan ki kell képezni az udvariasság elemi szabályaira és rendszeres időközökben ellenőrizni kell, hogy a tanultakat gyakorolják is. Olyan elemi dolgokra gondolok, mint hogy a telefon felemelése után ezt kell mondani: „Jó napot kívánok. Itt a Fikció Párt központja. X. Y. vagyok. Miben segíthetek?” Ha ennek az egyszerű szabálynak a betartatását lehetetlennek tartaná, kérem, érdeklődjön a Magyarországon működő multinacionális cégeknél, hogy miként tudják betaníttatni és gyakoroltatni e néhány mondatot akár 18 éves fiatalokkal is. Az ellenőrzést esetenként önnek is végre kell hajtania. Nemcsak hogy a fején nem lévő korona nem esik le, de ez az ön elemi érdeke: a kapcsolattartók a párt és a külvilág közötti „interface”. Tehát vegye fel olykor – már csak kikapcsolódásként is – a telefont és hívja saját székházának/központi irodáinak nyilvános számait. Ha a betanított szöveg helyett a „Tessék!” szót hallja vagy ehhez hasonló „üdvözlést”, első figyelmeztetésként értesse meg a párt alkalmazottjával, hogy a második figyelmeztetés pénzbüntetés lesz (levonás a fizetésből), a harmadik pedig elbocsátás. (Folyt. a jövő héten)

Antal Zsolt Az MTI fideszes kurátora III. rész

Az elmúlt hét vége önnek és Gyarmati László úrnak nagyon kellemetlen, nekem pedig igen csak kellemes meglepetéssel szolgált. Erre nemsokára rátérek. Most viszont folytatom a múlt héten félbehagyott levelet. Ön, Gyarmati úr – remélem fogadatlan -, prókátoraként védelmében azt is felhozza, hogy névadója a Fidelitasnak és egyik névadó alapító tagja a jelenleg Martonyi János elnökletével működő Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek. Sajnos engem ez a névtársítás sem hat meg, hiszen Martonyi János a Németh-kormány privatizációs kormánybiztosa az én szememben nem igazán gáncs nélküli. Amiben megerősít az a tisztelet, ahogyan őt a másik oldal sajtója kezeli. Nem véletlen: Martonyi úr elfelejtett takarítani a rábízott minisztériumban – hogy hány példányt járatott oda e hetilapból, azt e lap főszerkesztője tudná megmondani, hogy hány példányban a Magyar Nemzetet, ahhoz elég vagyok én is: hatot. Ön ezután teszi fel azt a sunyi kérdőmondatocskáját, amelyet remélem legalább ön sütött ki Gyarmati úr segítsége nélkül: „Miért baj ez, kedves Lovas István?” Ön ezután azt írja, hogy én „elvárható tájékozódás” nélkül írtam az önökhöz címzett leveleimet, amit ön úgy érzett, hogy az „ahhoz a filmkritikushoz érzem hasonlatosnak, aki úgy írja filmkritikáit, hogy nem is látta a kritizált filmet. Az MTI Fidesz által delegált kurátorainak munkája, annak értéke ugyanis nem ítélhető meg a TTT tagok által rendezett sajtótájékoztatók statisztikai mennyisége és a kierőszakolt politikai csörték száma alapján, főként mert a TTT- tagjai nem politikusok, hanem szakmai feladatok ellátásával megbízott személyek. Az ön által motivált politikai alapú felelősségvállalás és nyilvános számonkérés sem az MTI, sem a polgári oldal, illetve annak szakmai képviseletében tevékenykedők céljainak kizárólagos eszköze nem lehet. Az ön nyílt levelei kényszeredett bűnbakkeresésre emlékeztetnek inkább, amelyekben valamilyen oknál fogva éppen a polgári oldal érdekképviseletét szakmai oldalon is ténylegesen megjelenítő szereplőket próbálja lejáratni, diszkvalifikálni. Kinek lehet ez az érdeke, kedves Lovas István?”, fejeződik be levele. Tudja, volt időm megszokni, hogy olyanokról, akiket ezen az oldalon azért bírálok, mert véleményem szerint komolyan ártanak e politikai oldal érdekeinek, egy idő után érdekes dolgok derülnek ki. És közülük nem egy „támadott vissza” a rendkívül „ravaszul” hangzó, inszinuáló kérdéssel, vagyis hogy bírálatuk általam „cui prodest”, illetve „cui bono”, vagyis kinek jó? Éreztetve persze, hogy az ellenségnek. Válaszomat, mielőtt ezt a levelet nagyon kellemetlenné tenném önnek, most némi gúnnyal folytatom. Tudja Antal és Gyarmati úr, e hetilap olvasói – csakúgy mint e hetilap szerkesztői – már régóta tudják, hogy minden sorom a Gyurcsány-koalíció érdekeit szolgálja. Mint ahogyan azt tudják a Magyar Nemzet olvasói és készítői, valamint a Vasárnapi Újság hallgatói, illetve szerkesztői is. Ezért közölnek. Az a tény pedig, hogy a másik oldali sajtó nem önöket, hanem engem támad a lehető legnagyobb vehemenciával, szintén álca. A valódi ellenségeit és barátait, érdekei védelmét és az érdekeinek csorbítását tökéletesen felismerő sajtó csak az önök és az én esetemben tesz kivételt. Azért támad engem és egy szóval nem bántja önöket, mert így akarja álcázni, hogy én tulajdonképpen a koalíció támogatója vagyok, önök pedig oroszlánként küzdenek az MTI hírfolyamának tárgyilagossá és pártatlanná tételéért. Uraim, önöknek azonban még a megszokottnál is kevesebb szerencséjük van. Ugyanis az engem így megvádolók esetében általában eltelik néhány év, amíg mások is kezdik ugyanazt kifogásolni és még néhány év, amíg még a leginkább hályoggal borítottak számára is kiderül, hogy a megvádoltak „lányos zavarukban” miért igyekeztek magukról elterelni a figyelmet azzal, hogy engem igyekeztek árulással vádolni. Akkor tehát jöjjön most pechjük tárgya, a hétvégi Magyar Nemzet, amely A kormányfő, a klíma és a távirati iroda főcímmel és A jobboldali delegáltak nemigen hallatják hangjukat az MTI testületében alcímmel jelent meg egy teljes oldalon. Most ugyanis nem kellettek évek. Gyorsul az idő, egyre gyorsul. Nem tudom, milyen érzés volt önmagukról gyakorlatilag ugyanazon hibákat olvasni a Magyar Nemzetben, mint amelyeket már tőlem olvashattak a Demokratában? Hogyan intézték ezt el önmagukban, hiszen a Magyar Nemzetet a másik oldal „a Fidesz szócsövének” nevezi. Ezek szerint ők is – akár e lap – az önök elfogadhatatlan magatartásának bírálatával Gyurcsány szekerét tolják? És most uraim, idézek. Idézek és idézek, noha nem szívesen idézek hosszan. De most kell. Következzenek tehát a mondatok: „Mára oda jutottunk, hogy a hatásos ellenzéki kontroll jóformán egyetlen eszközzel valósítható meg. A jogos sérelmek bemutatására fel kell hívni legalább a rendelkezésre álló magyar (Magyar Nemzet, Demokrata, Hír TV, Heti Válasz, Reform) és külföldi nyilvánosság (a Magyarországra akkreditált külföldi tudósítók) figyelmét. Nincs sok más fegyver, ezért különösen elszomorító, amikor még ezt a részlegesen meglévő lehetőséget sem használják ki a közmédiumok felügyeletét végző ellenzéki delegáltak. A Magyar Távirati Irodánál pedig sajnos erre is akad példa. Noha a Tulajdonosi Tanácsadó Testület alelnöke a fideszes Gyarmati László, és a testületben foglal helyet a médiaszakértőként fel-felbukkanó Antal Zsolt is, ténykedésük lényegében láthatatlan maradt az elmúlt időszakban. Pedig számos olyan szakmai hibát vétett az MTI, ami miatt a magukat kompetens szakembereknek tartó fideszes delegáltaknak fel kellett volna emelniük a szavukat. A távirati iroda híreinek tartalma számos esetben nem állta-állja ki a szakmaiság próbáját, amelyre számtalan durvább és finomabb eset utal”, írja önökre térve Bodacz Balázs. A lap azután rátér arra, hogy „az MTI a minap belpolitikai hírként közölte azt a Gyurcsány internetes blogjából származó, a honi események szempontjából teljesen érdektelen információt, amelyben arról van szó, hogy a miniszterelnök nem hűti dolgozószobáját az irdatlan hőségben, pedig nagyon melege van. De a kormányfő imázsának szemérmetlen építésénél nagyobb szakmai hiba volt, amikor az amerikai elnök látogatása ellen az Amnesty International (AI) által meghirdetett demonstráció a távirati iroda szerint »teljes érdektelenségbe« fulladt. Az AI helyreigazítást kért: nem volt ugyanis meghirdetett tüntetés, így nem volt minek érdektelenségbe fulladnia. Az MTI nem pontosította a hírt. A távirati iroda 2006. február 22-én attól sem rettent vissza, hogy meghamisítson egy bírósági ítéletet. A Bencsik András vezette Demokrata című hetilapot – a házvásárlásával kapcsolatos cikk miatt – Magyar Bálint beperelte. A bíróság első fokon pénzbírságra ítélte a kiadót. Az ítéletről hírt adott a távirati iroda, idézve abból a »jobboldali sajtó által folytatott rágalmazó hadjárat« kitételt is. Csakhogy ezt a mondatot az ítélet egyáltalán nem tartalmazta, azt a közpénzen fizetett szerkesztőségben találták ki. Árulkodó az az eset is, ahogyan a balliberális oldal számára oly kedves, nemzetközileg ismert újságírónő, Oriana Fallaci peréről tudósított a távirati iroda. Fallacit legújabb könyve miatt fogták perbe Olaszországban. Az MTI szerint azon kijelentéseiért, amelyek szerint »az iszlám agresszív és terjeszkedő vallás«. Az MTI idézi is Fallaci szavait, aki így fogalmazott: »az egyetlen művészet, amiben Allah fiai valaha kitűntek, a megszállás, a hódítás és a leigázás művészete«. Jogosan merül fel a hírügynökségi jelentésben sugallt kérdés: egyetlen ilyen kijelentés miatt miért kell bíróság elé állítani valakit a szabad világban? Fallaci véleménye ugyan sarkos, de ebben a formában annál nem több. Csakhogy az MTI ezúttal elhallgatott egy-két »apróságot«. Fallaci ugyanis nem állított kevesebbet, mint hogy Allah hívei elpusztítanák az Eiffel-tornyot, a Szent Péter-bazilikát, a Westminster apátságot, továbbá a mozlimok úgy szaporodnak, mint a patkányok. Fallaci a New Yorker magazinnak pedig azt nyilatkozta, hogy a Siena mellett épülő mecsetet fel kéne robbantani. Mindezt nem közölte az MTI. A fentiekből is kitűnik: sok példa akad arra, amely a Magyar Távirati Iroda kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezi.” Ezután következik az ítéletként hangzó elvárás: „Az intézmény működését ellenőrző testületben ott ül az MDF delegáltja, Debreczeni József, akitől nem várható el, hogy a kormánypártok törekvéseivel szemben és a szakmaiság helyreállításáért felemelje a szavát. Elvárható lenne viszont mindez a Fidesz küldötteitől, akik közül például Gyarmati László nem is egyszerűen tagja az MTI-t felügyelő testületnek, hanem elnökhelyettese. Vajon miért nem emel kifogást az ilyen manipulációk ellen az, akit a Fidesz pontosan azért küldött a testület alelnöki székébe, hogy a törvény szerint megvalósítsa az ellenzéki kontrollt? És miért nem hallható az ugyancsak Fidesz által delegált Antal Zsolt éles tiltakozása, aki ráadásul szakmai alapon, hivatásszerűen foglalkozik a médiával, mondhatni médiaszakértő? Miért nem tűnik fel nekik, hogy az egyik legfontosabb, a teljes magyar hírszolgáltatásra hatást gyakorló, állami pénzen fenntartott nemzeti hírügynökség nem tekinthető objektív médiumnak? Mindezekre választ várt lapunk, de mindketten csak a felelősség elhárítására voltak képesek.” A jövő héten röviden befejezem viszontválaszomat. Aludjanak jól.