Kéri László

A Magyar Hírlap 1991. március 25-i, hétfői számában megjelent terjedelmes cikkét így zárja: „Azt kívánom valamennyiünknek: ne egy új Recsken, Hortobágyon vitassuk majd meg, hogy hol rontottuk el az első évet”.

Remélem, azóta sikerült megnyugodnia, amit nyilván olyan intermezzók is elősegítettek, mint a jobboldali politikusok ellen elkövetett robbantásos merényletek. Gondolom, Szász Károly szétvert fejének látványa volt nyugalma végső helyreállításának oka.

Noha Wallenberg utcai lakásából nyilván nem látja, ezért elmondom: ebben az országban több millióan rettegnek attól, hogy munkahelyükön politikai véleményüket akár el is suttogják, mert retorzióként szoci vagy szadeszes főnökük elvágja egzisztenciájukat.

Egyébként önt miért nevezik politológusnak, amikor az ön idejében ilyen szak és diploma nem volt?

* * *

Eörsi István

közpénzen segített író

Eörsi!

A Népszabadság 1991. december 4-i számában indokolta azt, hogy miért csatlakozik a „Demokratikus Chartához”.

Egyebek között ezt írta: „Antall József a maga kicsinyes és bosszúálló döntésével ráébresztett arra, hogy túlbecsültem a kormányzat demokráciatartalékait.”

Csak hogy el ne felejtsük.

* * *

Eörsi Mátyás

SZDSZ-es országgyűlési képviselő, az Európa Tanács közgyűlésének képviselője

Tisztelt Eörsi Úr!

A Szombat című havilap 2003/10-es számában arról beszélgettek Önnel, hogy milyen erős az Izrael-ellenes hangulat az EU központjában és hogy az Európa Tanács közgyűlésének csupán öt tagja van, aki „határozottan kiáll Izrael mellett”. Ezek közül kettő Magyarországról való. Ön és Bársony András, akik Izrael-barát politikát folytatnak az ellenséges közegben. Az Önnel készített beszélgetésben ezt a kérdést is felteszik: „Ha európai politikai fórumokon Izrael mellett szólalsz föl, hogyan tekintenek rád európai politikus kollégáid?”

Az ön válasza: „Színes a kép. Van, aki egyszerűen lezsidóz…”

Eddig ön, pártja és az önökkel rokonszenvező sajtó, vagyis a sajtónak csaknem egésze, majd másfél évtizede azt sulykolja fogyasztóiba, hogy az antiszemitizmus a mi fertályunk sajátja és mindettől a civilizált Nyugaton hideglelést kapnak.

Most meg vagyunk zavarodva. Önt vagy Bársony kollégáját mikor zsidózták le a magyar parlamentben? Egyetlen zsidózás volt ott – akkor is az önök oldala hazudott: talán emlékszik a „hordót a szónoknak” bekiabálás szándékos félrehallását „hordót a zsidónak” bekiabálásnak, amelyet baráti sajtója hónapokig habosított. A legeurópább Európában viszont ezt vágták a fejéhez. Egy olyan Európában, ahol a megkérdezettek többsége szerint a földkerekség békéjét elsősorban Izrael, másodsorban az Egyesült Államok fenyegeti.

A Szombat című lap egyik vezércikkében hazánk EU-csatlakozásában azt emelte ki fő pozitívumként, hogy az unió védelmet nyújt az antiszemitizmus ellen. Ha ez a kijelentés őszinte lenne, akkor a Szombatnak a tények alapján most azt kellene propagálnia, hogy a nem antiszemita Magyarország ne lépjen az antiszemita és Izrael-ellenes EU-ba. És önnek ugyanezt a megdöbbentő tényt nemcsak e réteglapnak kellene elmondania, hanem a széles nyilvánosság elé kellene tárnia, felvilágosítás céljából.

E nyílt levél a felvilágosítás része.

* * *

Dési János

Népszava, Magyar ATV, Klub Rádió, Szombat stb.

Kedves János!

Most rendszerezem a múlt havi cikk-kivágásokat. A december 10-it megőrzöm Monori Áron cikke miatt, ugyanis az antiszemitázó Monori, a Médiakutató című folyóirat szerkesztője, eddig nem kapott figyelmet, noha megérdemli, ugyanis ő a háttérben az ORTT Monitoring Osztályának végez csúnya munkát. Úgyhogy ameddig rá kerül a sor, néhány szó a 7. oldalon lévő Monori-cikk melletti írásodról, amelyet csak most vettem észre. A címe: Távol Skokitól. Így kezdődik:

„Néhány évvel ezelőtt, amikor szintén arról folyt a vita, hogy vajon mit kell tenni a gyűlöletbeszéd ellen, felidéztem a skoki példát. Skoki kisváros valahol az Egyesült Államokban. Egy olyan település, amelyben különösen sok (sic!) holokauszt túlélt ember lakik. S éppen ide szerveztek újfasiszták tüntetést…”

Igen ritka újságíró az, akitől olykor tolerálható saját maga idézése. De te nem tartozol közéjük. Nem is szólva arról, hogy kit érdekel, mit írtál korábban? Hogy megértsd, most ezen az aprócska példán szeretném neked ezt érthetővé tenni.

Kezdem azzal, hogy „Skoki” nem létezik. Skokie viszont igen. Amely nem „kisváros valahol az Egyesült Államokban”, hanem területileg Chicago városának része, csak külön van „faluként” bejegyezve. Ha Chicago északi részéről akarod elérni, akkor leggyorsabb, ha felpattansz az Edens Expresswayre és onnan balra ráfordulsz a Skokie Boulevardra. Máris Skokie-ban vagy.

Apróság, de jellemzi azt a hihetetlen hücpét (arcátlanságot), amivel újságot írtok. A nem tudás, a félreértések, a hiányos ismeretek, no meg a nyelvismeretetek gyatrasága, amely nálatok határtalan önbizalommal párosul és arra épül, hogy az olvasóknak tök mindegy, meg valószínűleg úgysem tudják…

Ez juttatja eszembe egyik kollégádnak, a szélsőséges, vérgőzös osztálygyűlöletet szító Szabad Néptől átörökölt veterán exbolsinak, Várkonyi Tibornak emlékezetes baromságát, amit lapjában, a Magyar Hírlapban senki sem vett észre. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a magát az idegen nyelvek különleges interpretálójának feltüntető propagátor-firkász ezzel a címmel megjelent vezércikkében rohant hűségnyilatkozatot tenni az Egyesült Államoknak: „We are Americans”. Sem ez a tökkelütött, sem a szerkesztői nem tudták, hogy a mondat nem együttérzést, de röhejt fakaszt. Ugyanis azt jelenti, hogy „Amerikai állampolgárok vagyunk”. Szerencsétlen azt akarta mondani, hogy „We are all Americans”, vagyis hogy most mindannyian amerikaiak vagyunk.

Nem vetted észre, hogy még az idegen példákat is akkor használjátok, ha a másik oldalba akartok rúgni? Ahogyan te „Skoki”-val, ATV-s kollégád pedig azzal, hogy azonnali hatállyal felvetette a magyar néppel az amerikai állampolgárságot?

De ugyanezt a röhejt váltotta ki a mi oldalunk rugdosásában oly nagy buzgalmat mutató Papp László Tamás nevű történész is, aki főleg az ÉS-ben tapos. ő már az egyetemről alig kikerülve is tudja, hogy a ti oldalatokon gyors és nagy karriert csak úgy érhet el valaki, ha nincs olyan cikke, amelyikben e szavak mindegyike vagy néhánya ne fordulna elő: gyűlölet, szélsőjobb, fasiszta, antiszemita, rasszista, másság, tolerancia. Egyébként nem is értem, hogy minek kell nektek egyáltalában publicisztikát írni, hiszen egyszerűen ezzel a hét szóval és változatainak ismétlésével meg tudnátok tölteni lapjaitokat.

Szóval ez a hozzád és Várkonyihoz hasonlóan félművelt Papp ezzel a címmel írt – na miről? – persze, arról, a szokott témáról – egy kolumnát a Soros-féle Élet és Irodalomban: „Action Hongrie”. Ami csak azért nem fakasztott széles röhejt a mi oldalunkon, mert ezt a lapot azután végképp csak azok olvassák közülünk, akiknek ez a munkájához tartozik. Papp persze az integrális nacionalizmus atyjának, a fasizmus egyik francia előfutárának, Charles Maurras-nak Action française című heti-, majd később napilapjának „magyarítására” gondolt, csakhogy az adekvát „fordítás” Action hongroise és nem Action Hongrie lett volna.

De mindegy, legalább veled ellentétben ők nem utaltak vissza saját maguk ökörségére.

János, te tinó, tanulj ökör mintaképeidtől.