A törvényi helyek hosszas citálásával azt kívánja elhitetni olvasóival, hogy a Tilos Rádiót törvényesen nem lehet lezáratni. A helyhiány miatt a törvényi helyek ön által történt felsorolásától és idézésétől el kell tekintenem. De attól nem, hogy megjegyezzem: ön véletlenül vagy szándékosan elhallgatott valamit. Ez a valami az ORTT-nek a Tilos Rádióval kötött műsor-szolgáltatási szerződése 6.4.1.9. pontja, amely szerint „A Testület (ORTT) a Szerződést jogosult azonnal hatállyal felmondani, ha (…) a műsorszolgáltató a szerződés III. fejezetében foglaltakat súlyosan, vagy ismételten, vagy folyamatosan a Testület felhívása ellenére megsérti”. Mi ez a III. fejezet? Ez kötelezi a Tilos Rádiót arra, hogy a jogosultsága teljes időtartama alatt a médiatörvény hatályos rendelkezéseit megtartsa. A Tilos az elmúlt 1 évben 11 alkalommal sértette meg a médiatörvényt. Ebbe nem tartozik a 2003. adventjén folytatott keresztényellenes hadjárat, amelynek három csúcspontja („csúcsnapja”) sajnos ismét nem az önök médiafigyelője révén vált közismertté. Cikke szerint tehát a Tilos Rádió törvénysértései se nem súlyosak, se nem folytatólagosak, se nem ismétlődőek. Ön azt is állítja, hogy a szerződésbontás végrehajtása semmiképpen nem kényszeríthető ki azonnal, hiszen a bírósági eljárás várhatóan hosszadalmas lenne. Ez egyrészt cinikus, bűnpártoló megközelítés, nem pedig szakmai érv (egy tolvajt ne ítéljünk el, mert a jogerős ítéletig sokáig kell várni?), másrészt, az ön bánatára, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény 72. § (3) bekezdése lehetőséget ad a médiahatóságnak arra, hogy a szerződésbontásról szóló határozatát közérdekre való tekintettel azonnal végrehajthatóvá nyilvánítsa. Ön e testület Panaszbizottságának lassan örökös tagja, aki vérlázító, a jobboldal elleni elfogultságot dokumentáltan kimutatható panaszbizottsági döntésekhez adta nevét és mentett fel a balliberális médiában elkövetett, kézzel tapintható aljasságokat. Egyébként ha már a Lakat–Boross-beszélgetésből indultunk, megmagyarázná, hogy a Panaszbizottság miért marasztalta el a Vasárnapi Újságot azért, amiért Orbán Viktort „miniszterelnöknek” nevezte, a Magyar Televíziót pedig nem, ahol Lakat T. Károly (is) Boross Pétert és Horn Gyulát rutinszerűen nevezi „miniszterelnöknek”? A magyarázat pofonegyszerű: az ORTT Panaszbizottsága támogatja azt a fatvát, amelyet a balliberális oldal folytat a Vasárnapi Újság ellen. Egyébként felhívom szíves figyelmét arra, hogy önt e bizottságból már rég el kellett volna távolítani, mert a médiatörvény értelmében ön nem tehetne politikai nyilatkozatokat. Ehhez képest ön – legutóbb is – „politológusként” nyilatkozott a Magyar Hírlap 2004. január 16-i számában a „szélsőjobboldali” veszélyről. E nyilatkozatban kiszaladt a száján egy olyan jelző is, amely tökéletesen mutatja az ön valódi szándékát és motivációját: Orbán Viktort „Fidesz-vezér”-nek nevezi. A balliberális tábornak örömében a nyála is kicsordult. Ezt értik ők. Otthon vannak. Sőt, táncra perdülnek. Orbán, a „Führer”, ugyebár, Debreczeni úr? A szélsőjobboldali náci mocsok, ugye, Debreczeni úr? Máris felsejlik a népirtás, a holokauszt, a szent „üldözötti státus”, amelynek az Auschwitztól máig terjedő kontinuitását Orbán Viktor szolgáltatja, ugye? Ugyan, Debreczeni úr, mikor mondta ön – például a szektás ATV-ben látható, igen gyér nézettségű műsorában –, hogy netán Medgyessy egy kommunista vagy posztkommunista „vezér”? Vagy – akár a finomabb változatot – „duce”, netán, még finomabban, „caudillo”? De hát, mondhatom gúnyosan, ez a nyilatkozata sem politikai, amire onnan lehet visszakövetkeztetni, hogy az ORTT nem kezdeményezte panaszbizottsági tagságának visszavonását. Mely tagságát egyébként Wéber János MDF-es ORTT-tag támogatására és javaslatára nyerte el, és az ő javaslatára hosszabbították meg a testület baloldali delegáltjainak támogató szavazataival 2003. szeptember 4-én. De az ön tévés szereplése szintén – igen sok szakértő szerint – összeférhetetlenségi kérdést vet fel. Egyébként Wéber Jánosra térve: a múlt héten megkértem, válaszoljon az olvasóknak, miként szavazhatta meg a Tilos Rádió frekvenciaengedélyét azt követően, hogy e rádió mit böfögött a Szent Koronáról és Jézus Krisztusról. Wéber János jellemző módon nem kereste meg a Demokratát levelével, hanem a Magyar Narancsnak adott nyilatkozatot, amely szerint „a legutóbbi fejlemények fényében sajnálja, hogy támogatta a Tilos frekvenciakérelmét”. Annak idején úgy vélte, többféle színfolt is megfér a „kerítésen belül”, de azóta úgy látja, hogy sem a Pannon, sem a Tilos Rádió műsorfolyama, felfogása nem tud beilleszkedni a kívánatos médiarendszerbe. Egyébként az MDF-s kurátortól most már arra is jó lenne választ kapni – talán a Narancsnak elmondja –, hogy a Tilos frekvenciaengedélyével együtt miért szavazott ugyanúgy az ultraliberális Rádió Extrém és az Avar Károllyal megerősített, balos tulajdoni körbe tartozó Gazdasági Rádió esetében, amely rádiók, szintén az ő közreműködésével akkor kiszorították a Mária Rádiót? De, Moliére-rel szólva, térjünk vissza juhainkhoz, vagyis az önnek rendszeresen örömmel otthont adó Népszabadságban megjelent cikkéhez. Amelyben feltűnik, hogy – a balliberális sajtó által imádott szót kölcsönözve – „toposzai” oly kísértetesen követik a balliberális média témakezelését Tilos-ügyben. Itt van például az Éjjeli menedék betiltásának kérdése. Hogyan vonhatott ön párhuzamot a kettő között? Az Éjjeli menedékben egy interjúalany mondott valamit. A Tilosban egy olyan műsorfolyam volt hallható, amelyben folyamatosan és módszeresen a többségi vallás és kultúra elleni, valóban vérforraló kijelentéssorozatoknak lehettünk fültanúi, és lehetett volna ön is szemtanúja, ha Mádl András Monitoring osztálya vette volna a fáradságot és készített volna belőle szemelvényeket. Ön szerint mit mondott volna a balliberális média, ha a Tilos Rádió behívja például Thürmer Gyulát, aki megismétli azt az évekkel ezelőtt egy budapesti angol nyelvű hetilapnak hangoztatott véleményét, hogy a magyar médiában nyomasztó a zsidók túlsúlya? Megmondom. Thürmert ütötték volna és nem a Tilost. Látja, erről van szó. Siklósi Beatrixék nem a saját véleményüket hangoztatták, hanem helyt adtak egy véleménynek, amely létezik – függetlenül attól, hogy azt szeretjük-e vagy sem. Most pedig, végül, térjünk rá azon mondataira, amelyeket az MSZP tulajdonában is lévő lap így emelt ki terjedelmes cikke mondanivalójának lényegeként: „Provokátorok – mondja a tüntetést szervező polgári körök képviselője. Sajnos nem. A tüntetés szónokait a szervezők választották ki. Tudták, kiket. Tudták, mit várhatnak tőlük.” Ha nem veszi zokon, most saját magam kihagyom. Beszéljünk a többiekről. Melocco Miklósról, Döbrentei Kornélról és Gyulay Endréről, a felszólalások sorrendjében. A püspök úr csak azért nem tudott személyesen jelen lenni, mert vásárhelyi programját már jóval korábban lekötötte.) Ezek szerint e három, csodálatra méltó ember provokátor? Orbán-Führer provokátorai, ugye, Debreczeni úr? A levél folytatásától elment a kedvem.

* * *

Majsai Tamás

A Népszabadság és a Magyar Narancs „keresztény teológusa”

Január 16-án a Népszabadságban megjelent, háromnegyed lapoldalt betöltő cikkét Magyarország történelmi egyházai (mínusz egy) vezetőihez címezte Kérdések címen. Bolgár György rádiós és öncsinálta szexakrobata olyan mértékben megörült írásának, hogy a Klub Rádióban meg is beszélte. Írásából a „keresztény teológusokra” jellemző szeretet sugárzik. Például az ilyen mondatcafataiból: „…kipirult és csőcselékjelzőként sárga kereszt alatt hörgő Orbán-polgári körös Krisztus-ellenességgel”. Ön egyszer azt írta, hogy a Szent Jobb Körmeneten az emberek egy tetemcafat mögött masíroznak. Ugye akkor kevesebb pénzt keresne, ha egyenlő mércével sérteni akarván azt írná le, hogy a menóra sertéslándzsa? Egyet garantálok: a megszólított egyházi vezetők egyike sem fog válaszolni önnek. Lakat T. úr örökbecsű szavaival: ők önt a helyére tették. Örökre. Bármit írjon, ott marad. A jövőben forduljon a Soros Alapítványhoz. Ott megértő fülekre talál. Apanázsügyekben is.

* * *

Wisinger István

MÚOSZ-vezető

Az ön szervezete más médiaszervezetek és fontosabb médiumok vezetőinek bevonásával tárgyalást kezdeményez az újságírók védelméről, amiért valakik állítólag bántalmazták az MTI fotóriporterét. (Igazán boldog lennék, ha az ügyről a rendőrségi zárónyilatkozatot közzétennék.) Testülete szerint meg kell vitatni, hogy milyen feltételek esetén számíthatnak a rendkívüli körülmények között dolgozó újságírók a rendőrök védelmére. Ezenkívül kezdeményezik, hogy – idézem a Népszabadságot „a törvény védelme terjednek (sic!) ki a munkáját végző újságíróra, mint közfeladatot ellátó személyre”. (Posztkomcsi szervezetének ideje lenne magyarul is megtanulnia.) Ön szervezete nevében az emlékezetes Erzsébet hídi tüntetést követően – amikor a rendőrök véres fejjel hurcolták a Népszabadság fotósát és tartóztattak le számos újságírót – ezzel ellentétes nyilatkozatot adott ki. Akkor azt mondta, az újságíróknak tudniuk kell, hogy egy tüntetés veszélyekkel jár, vagyis saját felelősségükre vegyenek részt ilyen eseményeken. Nem gondolja, hogy önt ezután már a tompább gondolkodásúak is szélhámosnak vagy politikai kalandornak tekintik?

* * *

Tamás Ervin

főszerkesztő-helyettes

Kedves Ervin! Január 13-án felhívott munkatársuk, Kunstár Csaba, hogy megkérdezze, mit válaszolok a Hit Gyülekezete velem kapcsolatos támadására. Azt feleltem neki, hogy rasszistáknak nem nyilatkozom. Némi szünet után Kunstár Csaba megkérdezte, hogy rá vagy a lapra értem. A lapra, feleltem. Kunstár Csaba ezt másnap, 14-én, tisztességesen meg is írta. Ugyanő 16-án ismét felhívott és megkérdezte, mit reagálok arra, hogy a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták feljelentett izgatásért. A válaszom, feleltem neki, hogy „keresem Carottát, kislányom fehér nyusziját”. Ismét meglehetősen hosszú csönd után Kunstár úr megkérdezte, hogy hogyan írja „karottát”? Mondtam, „Carottának”. Udvariasan megköszönte. Másnap csak a feljelentésről írtak, de a válaszomról nem. Akkor miért kérnek válaszadásra? Ezt a levelet csak azért írom, mert Kinga nagyon örült, hogy Carotta benne lesz az újságban. Így benne van. Üdvözlettel. (u. i.: Örömmel értesítem, hogy Carotta megkerült.)

* * *

Emberjogvédő szervezetek

Magyarország

A rendőrség 2004 januárjában hazánkban könyveket foglalt le. Önök némák maradtak. Önök kivégezték magukat.

* * *

Salgó László

országos rendőrkapitány

Pribékjei M. Giorgio Richárd lakásán könyveket foglaltak le. Mivel az alkotmány biztosítja az emberek egyenlőségét, követelem, hogy az én lakásomon is foglaljanak le könyveket. Nem is szólva arról, hogy nálam Wass Albertnél lényegesen veszélyesebb könyveket is talál, mint például a szélsőbalos brazil Carlos Marighella 1974-es kiadású füzetét, A városi gerilla minikézikönyvét, amelyben arra vonatkozóan is részletes útmutatás található, hogy miként kell felrobbantani az önéhez hasonló pozícióban lévő fasisztákat.