Kezdjük a végén: szerintem pár nap múlva újra lesz elnöke az MTV-nek. Mondhatnám nagyképűen: nagy tétben mernék fogadni erre, de inkább nem teszem. Balliberális barátainknál ugyanis sosem mehet biztosra az ember.

Szóval akkor nézzük, miért is választják meg végre, negyedik nekifutásra a köztévé első emberét. Először is: most itt az alkalom, hogy bebizonyítsák, minden bajnak a Fidesz és holdudvara volt az okozója. A jelenlegi köztévés kuratóriumi elnökségben ugyanis a négyből csak három párt képviselteti magát: a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum. A menetrend az lehet, hogy a hármak találnak egy „mindenki számára” elfogadható jelöltet, megszavazzák, ezek után pedig jöhet a végső döntés, melyet a „független civil szervezetek” hoznak meg. Közülük az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) előzékenyen kizárta a gyanús elemek többségét, nevezetesen ama szervezeteket, amelyek nemzeti, keresztény eszmeiségűnek határozták meg magukat. Meg azokat is kizárták, amik ugyan nem voltak nyíltan elkötelezettek a jobboldal irányába, de sejteni lehetett róluk, hogy a lelkük mélyén azok. Az indok persze nem politikai, hanem szakmai volt. A Szent Korona Szövetség, a Görgey Kör vagy a Magyar Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége ugyanis még véletlenül sem országos szervezet, ráadásul képviselői nem is értenek a médiához. Szemben mondjuk a Cigányok Antifasiszta Szövetségével vagy a Magyar Goju-Kai Szövetséggel, melyek országosak és szakmaiak természetesen.

Itt van tehát a politikailag csonka elnökség és a kitakarított nagykuratórium. Megegyeznek, szavaznak, megvan az elnök, és így mindenki számára világossá válhat: ha nincs Fidesz és nincsenek polgárok, akkor nincs gond sem.

A másik ok, amiért szerintem lesz tévéelnök: Ragáts Imre megbukott. Bár a köztévé kereskedelmivé alakításával kétségtelenül nőtt valamelyest a nézettség, ám Ragáts követett el néhány hibát is. Leszerződtette például Friderikusz Sándort és Juszt Lászlót, akik viszont csúfosan leszerepeltek műsoraikkal. Mégpedig egy tizenegynéhány milliárdos adósággal küszködő állami szervezetnél százmilliókat kidobni az ablakon nehezen megbocsátható tettnek számít. És Ragáts Imre pontosan ezt tette, ezért pedig – legalábbis a nyilvánosság előtt – bűnhődnie kell.

Talán ennyi előzmény után megegyezhetünk abban, hogy már csak napok kérdése, és véget ér a dicstelen Ragáts-éra. De akkor ki jön most? Egy független vezető? Dehogy. Egy baloldali. Merthogy a nevüket vállaló jelentkezők között csak ilyenek vannak. Ragáts Imrét ismerjük. Rudi Zoltán jelenlegi hírigazgatót szintén (aki esetleg mégsem lenne képben, annak annyi segítség: a tv2-től költözött vissza a Szabadság térre). Friderikusz Sándorhoz sem kell életrajzot mellékelni, hogy tudjuk, ki is ő. Kósa Somogyi György pedig Kiss Péter kancelláriaminiszter munkatársa. Róluk tudjuk, hogy jelentkeztek. Ladvánszky György MSZP-s ORTT-tagról is tudtuk, hogy pályázott, de ő visszalépett. Nyilvánvalóan még véletlenül sem azért, hogy valaki számára utat nyisson az elnöki szék felé.

Ők tehát a jelöltek. S hogy ki az esélyes? Nos, Friderikusz Sándorral kapcsolatban nem titok: az MSZP – sőt, még Péter is – támogatta volna. Csakhogy a több mint kínos telefonos eset és a három, finoman fogalmazva nem túl jól sikerült műsor nem használt a renoméjának. Kósa Somogyi György is befutónak tűnt egy korábbi alkalommal. Aztán – valamiért – kegyvesztett lett, talán azért, mert támogatói rájöttek: egy miniszter mellől a tévé elnöki székébe ülni elég világos politikai döntés volna. A többtucatnyi, jobboldali kötődéssel vádolt televízióst elküldő Ragáts Imre csekély esélyéről az imént már ejtettünk szót, meg amúgy is, a mór megtette kötelességét (kitakarított), a mór mehet. Marad tehát Rudi Zoltán. Ha hinni lehet a híreknek, a nemzeti oldal szempontjából ő a legjobb. Illetve pontosítsunk: a legkisebb rossz. A televíziós tapasztalat megvan, a balos kötődés szintén, mindezek alapján nagy a valószínűsége, hogy a köztévé következő elnöke Rudi Zoltán lesz.

Ha mégsem, ne engem szidjanak. Mert, mint már említettem, ők ott, az árok másik oldalán mindig képesek meglepetést okozni. Persze abban ne bízzunk, hogy netán független szakember lesz az MTV első embere. Ez már sok lenne a meglepetésből. Úgyhogy nagyon úgy néz ki, a kiegyensúlyozott közszolgálati televízió továbbra is csak elérhetetlen álomképként lehet jelen életünkben.

„Megint szegényebbek lettünk egy sortűzzel. Le kellene már számolni azzal a hülyeséggel, hogy a demokráciákban a rendőrnek muszáj tehetetlennek lenni. Arra tartjuk ugyanis, hogy megfegyelmezze a fix csőcseléket, amely időnként hídblokáddal és utcai garázdálkodással éli ki aktivista ostobaságát. (…) Tessék ilyenkor lövetni, ahogy rendes országokban szokás.(…) Na, szóval ezekben az esetekben a standard eljárás az, hogy feláll szépen a rohamrendőrség falanxba, és kioszt száz-kétszáz gumilövedéket. (…) Meg kell vonni a választójogot az ország legbutább öt vagy tíz százalékától. Nem lehet elégszer elmondani: a demokrácia, a teljes, válogatás nélküli választójog túlhaladott berendezkedés.”

Eddig az idézet. A szerző egyébként bizonyos Tóta W. Árpád, az Index internetes újság vezető publicistája, aki a Pulitzer-emlékdíjat is megkapta egyszer. Ez a remek ember egyébiránt az Anyád napja címet adta írásának, melyet a drogellentüntetés kapcsán tett közzé.

Azt ajánlom, játsszunk el a gondolattal, mi történt volna, ha a lövetés ötletét egy jobboldali publicista veti papírra. Mondjuk azt írta volna: mindenkit, aki a kábítószer legalizálásáért tüntetett, le kellett volna lőni. Sejtésem szerint a baloldal kifejlett humanizmussal rendelkező jeles személyiségei egymást túlkiabálva követelték volna a szélsőséges zsurnaliszta elnémítását. Netán azt a lapot is betiltatták volna, ahol a cikk megjelent.

Most viszont, hogy az ő emberük a szerző, senki sem követel bocsánatkérést, elhatárolódást. Sőt Tóta W. még szabad, nem hallgatta ki a rendőrség, nem úgy, mint azokat a nemzetieket, akik rossz emlékű diktatúrák jelképeivel illusztrált plakátokat, transzparenseket készítettek a közelmúltban. De nem azért, mert visszasírták a régi rendszert, épp ellenkezőleg: figyelmeztetni szerették volna a polgárokat, hogy újra fenyeget a veszély. Igazuk volt.