A most vasárnap tartott időközi választás eredményei után érdemes áttekinteni, kik voltak azok a politikai géniuszok, akik néhány éve még úgy gondolták, hogy jó üzletet kötnek a Gyurcsány házaspárral, amikor egy biztosra ígért pozíció reményében elárulták ilyen-olyan minőségű politikai közösségeiket, és a DK színeiben kezdtek politizálni. Az idősorrend helyett pártonként tekintsük át a dicsőséglistát.

Fotó: Gyurcsány Ferenc Facebook-oldala (képernyőfotó)
Hirdetés

A semmiféle társadalmi támogatottsággal nem rendelkező Párbeszédnek két politikusa állt át az utóbbi években a DK-ba. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy ezt megelőzően a párt több cikluson át képes volt úgy beültetni képviselőit a parlamentbe, hogy önerőből gyakorlatilag egyetlen szavazót sem tudtak volna urnához csábítani. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a baloldali összefogás pártjai mégis zokszó nélkül tűrték, hogy a párbeszédes politikusok (csak vezetőik voltak, tagságuk nem) mindig befutó helyeket vagy biztos körzeteket kapjanak az ellenzéki osztozkodásokon. Végül valami megrendült a szerencseszériában, ugyanis Kocsis-Cake Olivió, aki a rossz nyelvek szerint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem valaha volt legszerényebb intellektuális képességekkel megáldott egykori hallgatója, jobbnak látta, ha megállapodik a Gyurcsány házaspárral. Nem sokkal később a párt tagjaként árnyékminiszterré lett Dobrev Klára mellett. Taktikai helyezkedését egy nap politikatudományi művekben elemzik majd.

Fotó: parlament.hu (képernyőfotó)
Kocsis-Cake Olivio

Szücs Balázs, a 7. kerületi önkormányzati képviselő pálfordulások egész sorozatával jutott el a DK-ig. Annyi a különbség, hogy esetében nem Saulból lett Pál, hanem fordítva. Szücs első körben ugyanis a református egyházat hagyta el, hogy a lelkészi palástját divatos zakócskára cserélje. Szücs Balázs ugyanis lelkipásztorból lett a szélsőségesen keresztényellenes Párbeszéd önkormányzati képviselője Erzsébetvárosban. Sokáig úgy tűnt, hogy megtalálta magát a zöldeknél, végül valamiért meggondolta magát, és a DK-ban találta meg a neki megfelelő szellemi közeget. A történetnek persze nem ismerjük a teljes lelki és intellektuális hátterét. Elhamarkodott ítéletet mondani sem szeretnénk. Ha egy nap ugyanis kiderül, hogy az egykori lelkész missziós céllal szállt alá a pokol legsötétebb bugyraiba, úgy protestáns mivolta ellenére is jó eséllyel a katolikus egyház szentjévé avatják. Bízzunk benne!

Fotó: Demokratikus Koalíció, Facebook (képernyőkép)
Molnár Gyula

Holló hollónak nem vájja ki a szemét! Dehogynem! Pláne, ha kommunisták a szóban forgó madarak. Köztudomású, hogy a DK és az MSZP ugyanaz a párt, csak egy idő után más-más brand alatt árulták el a nemzeti érdeket. Molnár Gyula, Szaniszló Sándor és Kiss László tehát a legkisebb zavar nélkül románkodhatta át magát az egyik pártból a másikba. Molnár Gyula átállása nem érdemel különösebben figyelmet. Szegény feje úgy elhasználódott az évek alatt, hogy a DK szánalomból vette át az anyapárt leltárából. Szaniszló és Kiss személyében azonban két igazi, tőrölmetszett árulóval van dolgunk. Úgy szúrták hátba korábbi barátaikat, szövetségeseiket, támogatóikat, hogy állítólag Bukarestben utcát akartak elnevezni a két elkövetőről az emberfeletti teljesítmény elismeréseként. A két politikus története röviden annyiban foglalható össze, hogy az MSZP színeiben indultak a fővárosi önkormányzati választáson. A szocialista párt aktivistáit, erőforrásait használták, Kunhalmi Ágnes pedig személyesen korteskedett Szaniszló mellett. Illetve ki kell hangsúlyozni, hogy a baloldali összefogás pártjai ezeket a kerületeket kifejezetten az MSZP-nek osztották le, azaz ők voltak egyedül jogosultak a szóban forgó körzetek malacperselyként való használatára. Szaniszló és Kiss a várakozásoknak megfelelően meg is nyerték a polgármesterválasztást. Az MSZP úgy érezhette, hogy stabilizálta helyzetét a fővárosban. Nem sokkal később azonban mindketten átültek a DK-ba, ami a fővárosi MSZP számára egy tüdőlövéssel volt egyenértékű. És a történetnek még nincs is vége ezzel. Tehát malacpersely! Kiss László 2024 nyara óta a rácsok mögül irányítja Óbudát, miután egy szövevényes korrupciós ügy főszereplőjeként került a hatóságok látókörébe. Állítólag amikor éppen nem a kerület ügyeit intézi, a zárkájában sétálva a karma hatalmán töpreng. Kollégája, Szaniszló Sándor azonban még szabadlábon van. Nahát! Ezek szerint vannak még tiszteséges politikusok a DK-ban! Ne ítéljünk azonban ezúttal sem elhamarkodottan. Szaniszló neve ugyanis szintén felmerült Kiss László korrupciós ügyében. Még bármi kiderülhet. Akkor pedig a fővárosi közgyűlés üléseinek közvetítése részben a börtönből történik majd.

Korábban írtuk

Fotó: facebook.com/Buzinkay György
Buzinkay György

A Momentum egy igazi startup vállalkozás pályaívét írta le néhány éves működése során. A gyors felívelésüket egy meredek földbeállással fejezték be. Ha kedvelnénk őket, most sajnálkoznánk a sorsuk miatt. Dicstelen végjátékuk beteljesülése előtt két (vezető?) politikusuk átállt a DK-ba. Abba a pártba, amelyet elvileg éppen úgy elutasítottak, mint a Fideszt. De sürgősen állásra volt szükségük, dolgozni pedig ugye nem mehettek el. Szóval Buzinkay György és Déri Tibor ma is a fővárosi DK-ban politizálnak. Néhány év múlva jó eséllyel nem csak rájuk, de korábbi pártjukra sem emlékszik majd senki.

A végére hagytuk azt a politikatörténeti csemegét, amelynek ízlelgetése az ínyencek számára is kivételes élményt jelent. Az átigazolási sorból ugyanis a nemzeti radikális Jobbik politikusai sem maradtak ki. Ne feledjük el, hogy ez a párt hosszú ideig az egyik legkövetkezetesebb antikommunista, hangsúlyosan nemzeti, hazafias alakulat volt. Egy valóságos sikertörténet, amely egy patyolattiszta egyetemi szervezetet potens parlamenti erővé emelt. Aztán jött Vona Gábor, a néppártosodás, a Spinoza-ház és társaik. Egy egészen bizarr vesszőfutásnak lehettünk tanúi, amely két választási kudarcban és a párt teljes szétesésében csúcsosodott ki.

Fotó: parlament.hu (képernyőfotó)
Varga Ferenc

Végül Varga Ferenc, a Jobbik első roma származású országgyűlési képviselője át is ült a DK-ba, őt pedig egy miskolci önkormányzati képviselő, Szilágyi Szabolcs követte, miután jobbnak látta, ha a székely himnuszt az Internacionáléra cseréli.

Fotó: youtube.com (képernyőfotó)
Jakab Péter

Az igazán figyelemreméltó teljesítmény azonban a párt korábbi elnökének, Jakab Péternek a nevéhez fűződik. A korábban kibékíthetetlennek tűnő világnézeti ellentéteket ugyanis sikerült félretennie, ami rávilágított arra, hogy ha senki nem hánytorgatja a múltat, egy bőrdzsekis „verőember” és Gyurcsány Ferenc között iszonyú intenzitással működik a kémia. A szellemi frigy megpecsételéseként Jakab Péter néhány hónapja intenzív kampányba kezdett a határon túli, különösen az erdélyi és partiumi magyarok ellen. Az egykori nemzeti radikális politikus magyarellenes lendülete akár az AUR választási listáján is befutó helyet érne. Azonban ilyen együttműködésről egyelőre nincs szó. Jakab határozottan a DK-hoz közeledik, pontosabban Gyurcsányék hátán szeretne 2026-ban a magyar parlamentbe jutni. Az AUR csak a B-terv.

A vége persze természetszerűleg az, hogy a Tisza összefolyik a DK-val. A bonyhádi választások tapasztalata alapján biztosan nem vállalják, hogy egymás ellen induljanak. Akkor pedig a DK kap egy ajánlatot, ami néhány biztos befutó képviselői hely biztosításáról szól az új összefogás listáján. Azok azonban fent vannak tartva a hardcore kommunistáknak. 2026-ban Gyurcsányéktól nem, ellenben sok ismert névtől kell búcsút vennünk. De ez egy erős ország, meg fogunk birkózni a gyásszal!