Hosszú hónapok óta készültünk arra, hogy az év elején, lehetőleg még az országgyűlési választási kampány kezdete előtt bemutassuk az olvasóknak azokat a polgármestereket, akiket a maguk pátriájában a mi szemszögünkből igazán jóknak tartunk. Először a legsikeresebb ötöt szerettük volna kiválasztani, de mert ez a háromezer magyarországi település ismeretében lehetetlennek bizonyult, úgy döntöttünk, húszat választunk. Nem a legjobbakat, mert azok kiválasztása is lehetetlen, hanem azokat, akiket jóknak tartunk, mert gondolnunk kellett azokra is, akik legalább ilyen eredményesek, ám nem kíséri cselekedeteiket kellő nyilvánosság.

A húsz polgármester közül, akiket most megismerhet az olvasó, nem kevés ismert és népszerű, de vannak közöttük olyanok, akiket nem mindenki ismer. Van olyan, aki körül hatalmas közéleti vihar kavargott, s aki maga is cselekvően vesz részt egy most készülő nagy társadalmi viharban való helytállásra, mint Kósa Lajos. Olyan is van, aki a jelenlegi országhatárokon túl él, mégis hatalmas sértés volna, ha valaki kétségbe vonná azt, hogy ő magyar polgármestere egy magyar településnek, mint Szász Jenő.

Ezzel együtt nem az volt a célunk, hogy eme jeles személyiségek politikai érdemeit ecseteljük, hanem az, hogy érzékeltessük, miközben az országgyűlési választásra készülünk, melynek tétje ciklusonként sorskérdésnyi súllyal nehezedik a választópolgárra, van az életnek, s azon belül a közéletnek egy olyan dimenziója, ahol a változások mérsékeltebbek, ahol nem feltétlenül vannak viharok, ahol a dolgok jobban láthatók és jobban megismerhetők, s ami a legfontosabb, ahol közvetlenül mérhető a tettek értéke.

Nem vitás, mérhető egy-egy település első emberének munkássága, még akkor is, ha ebben a hevesen átpolitizált korszakban ez néha nehéznek látszik. Mitnyan György polgármesteri képességeiről legalább olyan ékesen beszél a budapesti János-hegyi Erzsébet-kilátó, mint példának okáért Gyimesi Endrééről a zalaegerszegi aquapark, avagy Bédy Istvánéról a megszépült harkányi utcasorok.

Az olvasó kiválaszthatja, hogy neki melyik polgármester a legrokonszenvesebb, melyik tevékenységét értékeli a legtöbbre. Lesz, aki Nógrádi Zoltánra, Mórahalom tetterős polgármesterére szavaz, lesz, akinek a Magyarkanizsán élő Körmöci Károly helytállása, vagy éppen a verőcei Bethlen Farkas fékezhetetlen lendülete tetszik. E sorok írója hosszú időt töltött a nyolcvanas évek elején Somogy fővárosában, Kaposvárott, s bár negyedszázaddal ezelőtt az ember jóval fiatalabbként mindent szebbnek látott, azért a somogyi megyeszékhely elmaradottsága tagadhatatlan tény – volt. Szita Károly polgármester tudásáról, hűségéről és emberségéről minden különleges építménynél ékesebben beszél a város, amelynek szépsége láttán elámul az utazó.

Így hát ne lepődjön meg az olvasó, hogy a Demokrata által kiválasztott húsz sikeres városatya között ott láthatja a szocialista Toller Lászlót, Pécs polgármesterét is. Toller Lászlónak helye van ebben a csapatban, s aki kételkedik ebben, az látogasson el Baranya megye fővárosába, s gondoljon arra, hogy bizony méltó település nyerte el az európai kulturális főváros címét és rangját.

Egy évvel ezelőtt a Time hetilap mutatta be Európa legsikeresebb nagyvárosainak vezetőit, ez adta az ötletet, hogy mi most itt – hasonmás címlappal – a magyarság legsikeresebb elöljáróit mutassuk be. Olyan embereket, akik nap mint nap, munkába menet vagy onnan jövet szembetalálkoznak településük polgáraival, velük együtt élnek, előttük vizsgáznak tudásból és emberségből. Abban a reményben tettük ezt, hogy bár elkerülhetetlenül rámutatnak az ellenfelek egymás hibáira a választási kampányban, amikor eljön majd áprilisban a sorsdöntő pillanat, akkor elsősorban annak alapján választunk majd, hogy ki lesz képes többet tenni Magyarországért.