Hirdetés

Németországban, annak keleti felén, a hajdani NDK területén, ahol olyan emberek élnek, akiknek a kommunista agymosást elszenvedve van némi – de a jelek szerint nem elégséges – immunitásuk a globalista agymosással szemben, majdnem történt valami.

Majdnem bekövetkezett a sokak által várt politikai fordulat, de sajnos a németek itt is olyan erős agykontroll alatt állnak, hogy a lelkek forradalma, az öntudatra ébredés vágya, az otthon védelmének szándéka csupán majdnem öltött testet.

Nézzük. Brandenburg­ban a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből alakult Die Linke (Baloldal) koalíciójának nincs többsége a potsdami Landtagban, de a következő öt évben is hatalmon maradhatnak, ha bevonják a kormányzásba a Zöldeket, írja a Demokrata.hu. Az SPD a szavazatok 26,2 százalékát szerezte meg, ami 5,7 százalékos visszaesés az előző, 2014-ben tartott választáson elért 31,9 százalékhoz képest. A patrióta AfD 23,5 százalékkal úgy lett a második, hogy 11,3 százalékkal haladja meg az öt évvel ezelőtti eredményét. Vagyis öt év alatt nagyot nőtt az AfD, de nem eleget, még 2,7 százalék kellett volna. A választási részvétel Brandenburgban 61,3 százalékra emelkedett a 2014-es 47,9-ről, mert a brandenburgiak komolyan vették a dolgot.

Hiába, marad minden a régiben.

Szászországban a CDU és az SPD koalíciója is elveszítette a többséget, de szintén hatalmon maradhatnak, ha harmadik partnerként ők is bevonják a Zöldeket, és miért ne tennék, láttunk ennél rondább koalíciót Németországban. Vagyis itt sem sikerült a lázadás. A CDU 32,1 százalékkal végzett az első helyen, ami 7,3 százalékkal rosszabb, mint 2014-ben, de több, mint amit az AfD a szavazatok 27,5 százalékával szerzett, a második helyen. Ez ugyan 17,8 százalékkal jobb az öt évvel ezelőttinél, írja a Demokrata.hu, de sajnos 4,6 százalékkal kevesebb a szükségesnél. A választási részvételi arány itt 49,2-ről 66,6 százalékra emelkedett, vagyis a szászok is komolyan vették a dolgot.

Hiába, Szászországban a helyzet úgyszintén változatlan.

Ne becsüljük azért le a patrióták lázadását. Olyan brutális szellemi és lelki elnyomás, olykor már-már terror, sőt állami szintű megfélemlítés közepette kell a még önállóan gondolkodni képes németeknek megfogalmazni önmagukat, és hogy milyen országban, milyen körülmények között, kikkel akarnak élni, hogy ez a fejlődés, ahogy a semmiből előlépő politikai pártjuk, az Alternatíva Németországnak feljött a biztos második helyre, ad némi reményt, bár nem túl sokat.

Egy fokkal jobb a helyzet Olaszországban, ahol a balliberális hatalmi arrogancia az újraformált, most már nyíltan balliberális irányultságú koalíciós kormány tervezett lépéseit feltehetően olyan irányba viszi, amely Matteo Salvini mozgalmának, a Ligának nyithat még tágabb teret, még szélesebb társadalmi támogatottságot.

Csak a vak nem látja, hogy a nyugat-európai típusú demokráciákat csapdába csalták: az úgynevezett „fékek és ellensúlyok” csapdájába, amelynek lényege, hogy a választói akarat kizárólag balliberális intézmények szűrőjén keresztül tudjon érvényesülni – vagy sehogy. Ennek a balliberális véleményhegemónia ad alapot. Magyarországnak nem csupán sikerült a csapdából kitörni, de a csapdát is szétzúzta. Olaszország talán követhet minket, de nem lesz könnyű dolga. Németország azonban önerőből már nem tud magán segíteni.