A múlt heti televíziós vitában, ahol Trump és Biden rendhagyóan nem egymás társaságában, hanem két különböző helyszínen, párhuzamos beszélgetésen teljesített, semmi rendkívüli nem történt. Az elemzők nagyjából egyetértettek abban, hogy mindkét jelölt nagyjából hozta a formáját, aztán hogy ez mire elég, hamarosan kiderül. Minket, magyarokat azonban kissé meglephetett, hogy egyáltalán nem szokványosan hazánk is szóba került.

Hirdetés

Joe Biden Lengyelország és Belarusz társaságában említette meg hazánkat, mondván, hogy mindhárom ország önkényuralmi rendszer, vezetői pedig gazemberek.

Miután egy elnökjelölti vitában nem szokás véletlenül kifecsegni valamit, a demencia jeleit mutató Joe Bidennél pedig különösen fontos a gondos felkészítés, biztosra vehetjük, hogy az üzenet abszolút tudatos. Mondhatjuk persze, hogy a kampány és a kormányzás különbözik, és ha nyerne, Biden is megszelídülne, elnökként jobban illeszkedne a reálpolitikához. Mondom, vigasztalhatjuk magunkat ilyesmivel, csakhogy a helyzet mégis az, hogy ha ez a lelassult, beszélni alig képes aggastyán nyeri az elnökválasztást, Közép- és Kelet-Európa teljesen másképp fest majd a Fehér Házból, mint eddig.

Washingtonban voltaképpen egyetlen téma köré szerveződik térségünk megítélése. Ez pedig nem más, mint az orosz jelenlét, Moszkva hatósugarának aktuális állása, függetlenül attól, hogy épp republikánusok vagy demokraták irányítják-e a State Departmentet. Ha valaki nem hiszi, hogy amerikai nézőpontból ez a kérdések kérdése, olvasgasson Wikileaks-táviratokat, amelyekből az amerikai külképviseletek valódi szándékai tárulnak fel. Azt találja majd azokban az iratokban, hogy a visegrádi térségből kisebb ügyek (antiszemitizmus állása, melegjogok, szélsőjobboldali csoportok helyzete), az Oroszországhoz fűződő viszony, a kétoldalú kapcsolatok alakulása, az orosz beszivárgás módja és mértéke érdekli leginkább a táviratozókat.

Trump és Biden (helyesebben a mögöttük, mellettük álló külpolitikusok) között az a döntő különbség, hogy az előbbi barátságosabb tónusban, partneri viszonyban építgette kapcsolatait térségünkben. Trump a NATO-t szemelte ki az amerikai érdekek hathatós képviseletére Európában, azon keresztül igyekezett finanszíroztatni oroszellenes katonai törekvéseket, felfegyverezni szövetségeseit. Másrészt Trump észrevette, hogy a visegrádiak adott esetben éppen azért kerülhetnek orosz befolyás alá, mert az Obama–Biden-páros két ciklusában teljességgel elhanyagolta őket. Így Trump sorra találkozott a visegrádi kormányfőkkel, ellátogatott a térségbe, igyekezett megértést mutatni önálló törekvéseik iránt.

Korábban írtuk

Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo

Hogy elnökként Biden hogyan tekintene ránk, egy percig sem kétséges. A televíziós vitában elejtett mondat alapján egyértelmű a helyzet. Ha győz, az amerikai elnökjelölt minden törvényes és törvénytelen eszközt bevet majd a neki nem tetsző kormányok elmozdítására. Akkor is, ha szövetséges, akkor is, ha az orosz tőszomszédságában (lásd Ukrajna, Belarusz) puskaporos hangulatot eredményezhet a hatalomváltási kísérletnek álcázott globális összecsapás. Hogy a várható következményekkel az Obama–Biden-páros nem mindig tud jól számot vetni, mutatja teljesen elhibázott szíriai politikájuk. A közel-keleti romhalmazt nagy részben ők idézték elő azzal, hogy fogalmuk sem volt, mit is kellene tenniük, majd teljesen rossz döntéseket hoztak. Közép- és Kelet-Európában hasonló „szakértést” várhatunk Bidentől. Ha győz, a szövetségesek megnyugtatása, garanciák kínálása helyett élezni fogja a feszültséget, ideológiai alapon támadja majd a magyar és a lengyel kormányt.

Annak idején Truman Amerika-barát kormányokat, pártokat, mozgalmakat pénzelt a világban, rájuk alapozta a feltartóztatás politikáját, amelynek iránya tartósan Moszkvára mutatott. Egy majdani Biden-doktrína melegszervezeteket, sorosistákat, mindenféle álcivileket emelne fel, őket finanszírozná, és nem az orosz veszély miatt, hanem a nyílt társadalom és a világ felforgatása rögeszméjének védelmében. Ha a demokrata adminisztráció hadat üzen Lengyelországnak és Magyarországnak, erős szövetségeseket üt ki a nyeregből. Különösen a lengyelek esetében igaz ez, hiszen a lengyel politikai elit, ahogyan a lengyel ember is, született atlantista. Rög­eszmés oroszellenessége miatt (amelynek történelmi okai pontosan igazolhatóak) a mindenkori lengyel kormány Amerika legjobb barátja a térségben. Rakétákat fogad be, bázisokat épít, bevásárol amerikai fegyverekből, minden módon képviseli Washington érdekeit. Mutassunk még egy olyan tagállamot, ahol 82 százalékos a NATO népszerűsége! (Pew Research Center, 2019-es felmérés)

Ha Biden aláaknázza a törvényesen megválasztott lengyel (valamint magyar) kormányt, annak a következményei úgyszólván beláthatatlanok. Nemcsak pattanásig nőne a feszültség a belpolitikában, és egy macedóniai típusú patthelyzet, kvázi polgárháború alakulhatna ki nemzetiek és globalisták között, de az új felállás külpolitikai aktivitásra serkentené Oroszországot is. Ezt a kettős kockázatot Washingtonnak nem szabad vállalnia. Illetve ha a Black Lives Matter már a White House-ban lesz, akkor persze minden fekete-fehér. Akkor az amerikai kormány – első ízben a történelemben – deklaráltan fontosabbnak tartja majd az ideológiát az amerikai érdek képviseleténél. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy ilyen helyzet új világkorszak nyitánya is lehet.