Nehéz időket él az Európai Unió. Energetikai vészhelyzet, Ukrajnától vissz­hangos évértékelő beszéd, folytatódó jogállamisági vita, megrendülő tagállami kormányok. Épphogy maga mögött hagyta a koronavírus-járványt a kontinens, elemi erővel szakadt rá a februárban kitört orosz–ukrán háború minden következménye.

Hirdetés

Szögezzük le: a háborúnak mindenképpen negatív hatásai lettek volna az európai gazdaságra, ezáltal a társadalomra. De a háborúra adott – ma már kijelenthetjük – helytelen európai válasz csak tovább súlyosbította az EU helyzetét. Az unió politikai vezetése szemmel láthatólag kullog az események után, és nem érti, hogy miből fakad a lassan egész Európát megrázó elégedetlenségi hullám.

Az európai polgárok és az EU vezetői közötti óriási, áthidalhatatlannak tűnő távolságot jól tükrözte Ursula von der Leyennak, az Európai Bizottság elnökének az EP plenáris ülésén tartott beszéde. A bizottság német elnök asszonya számára fontosabb volt ukrán nemzeti színekben pompázni, mint szót ejteni a kontinens polgárait leginkább foglalkozó kérdésekről: az emelkedő energia- és élelmiszerárakról, a háborús inflációról, az európai gazdaságot veszélyeztető elhibázott szankciós politikáról. Von der Leyen évértékelő beszédében világossá tette, hogy nem hajlandó szakítani az elhibázott uniós szankciós politikával. Így egyre valószínűbb, hogy a háború árát az európai családok fizetik majd meg. Lehet, hogy Oroszországnak is fájnak a szankciók, de az uniónak jobban.

Szégyen, de sajnos a brüsszeli elefántcsonttoronyban ülők politikai realitás­érzékét jól tükrözi, hogy közel egyórás beszédében Von der Leyen egyszer sem mondta ki a „béke” szót. A frusztrációt, elégedetlenséget és hiányérzetet jól mutatja, hogy a brüsszeli liberális politika szócsövének számító Politico is lesajnálóan és csalódottsággal szólt a bizottság elnökének beszédéről.

Az őszi politikai szezonkezdet magyar szempontból kétségkívül eddigi legfontosabb fejleménye az volt, hogy az Európai Bizottság nyilvánosságra hozta álláspontját a jogállamisági eljárásban a magyar kormány által tett vállalásokról. A bizottság döntése bizonyítja, hogy szakmai-jogi szinten nem maradt vitás kérdés az uniós tisztségviselők és a magyar kormány képviselői között. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bizottság pozitívan értékelte a kormány eddigi lépéseit és kompromisszumkészségét. A döntéssel reális esély nyílt arra, hogy év végéig megállapodás szülessen az Európai Bizottság és Magyarország között, amelynek eredményeként 2023 első negyedévében megérkezhet az uniós források első része.

Egyértelmű, hogy a politikai sikertelenségében idestova több mint tíz éve frusztrálódó, szankciópárti hazai és európai baloldal kísérlete, hogy Magyarország elessen a neki járó pénzektől, kudarcot vallott. A magyar kormánnyal szembeni pozitív elfogultsággal aligha vádolható momentumos Donáth Anna szerint hazánk meg fogja kapni a neki járó uniós forrásokat. Mondja ezt az a Donáth Anna, aki az elmúlt három évben európai parlamenti képviselőként minden lehetőséget megragadott, hogy Magyarországot, a magyar kormányt és a magyar embereket lejárassa és rágalmazza Brüsszelben.

A bizottság döntése kapcsán érdemes kitérni arra, hogy két szándékos csúsztatást – mondjuk ki, hazugságot – táplált a hazai ellenzéki média ennek kapcsán. Egyrészt azzal riogatnak, hogy a Magyarországnak járó források közel kétharmada veszélyben van. A baloldali álhírrel szemben az igazság az, hogy a bizottsági döntés a hazánknak az előttünk álló években járó pénzek mindössze 16 százalékát érinti. Másrészt azt állítják a balliberális sajtóorgánumok, hogy a bizottság felfüggesztette a hazánknak járó forrásokat. Az igazság ezzel szemben az, hogy az Európai Bizottságnak nincs joga elvenni, felfüggeszteni a forrásokat. Csak javaslatot fogalmazhat(na) meg a tanács számára pénzügyi felfüggesztés vonatkozásában, mivel azonban hazánk nyitott a kompromisszumra, így kijelenthető, hogy erre nem fog sor kerülni: a döntést meghozó tanács elé semmilyen forrásfelfüggesztést célzó bizottsági javaslat nem kerül majd.

A bizottsági döntés mögött azonban nem lehet nem észrevenni az Európai Parlament zsarolási szándékát és politikai nyomásgyakorlását. A szankciópárti európai baloldal az EP-ben mindent megtett az elmúlt időszakban, hogy megakadályozza az Európai Bizottság és Magyarország közötti megegyezést, kiélezze a politikai megosztottságot. Ez különösen veszélyes egy olyan időszakban, amikor az orosz–ukrán háború miatt mindennél nagyobb szükség volna az EU egységére. Kimondhatjuk, hogy az EP és szankciópárti hazai baloldali ellenzéki képviselői miatt késnek az uniós források, amelyek többek között a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók bérrendezésének finanszírozására is szolgálnának.

Sajnos az EP aknamunkájának köszönhetően a jogállamiságról, az unió pénzügyi érdekeiről szóló vita politikai-ideológiai síkra terelődött. Ma eszközként használják Brüsszelben a jogállamiságot, a jogállamisági eljárást. Politikai, ideológiai és pénzügyi zsarolási eszközként.

És akkor a szankciókról… Az EP által is fűtött politikai vitának a középpontjában az uniós szankciós politika áll. Ma már nyilvánvaló, hogy az elhibázott brüsszeli büntetőintézkedések politikája többet árt az EU-nak, mint Oroszországnak. Mindezért az EP okolható, amely valós megoldások megfogalmazása helyett még a mostani válságidőszakban is ideológiai, jogállamisági kérdésekkel foglalkozik. Példa erre az EP legutóbbi plenáris ülésén elfogadott, a nyílt társadalom hálózatával karöltve kidolgozott, hazánkat elítélő Gwendoline Delbos-Corfield-jelentés és az EP liberális szószólójának, Guy Verhofstadtnak számos megnyilvánulása is.

Az EP és a bizottság jogállamisági köntösbe burkolt zsarolása azonban nagyon átlátszó és csupa kettős mérce. Ezek az intézmények ugyanis csendben vannak, amikor a saját házuk táján merül fel a jogállamiság elveit, az átláthatóságot vagy a közpénzek hatékony felhasználását érintő probléma. Az Európai Számvevőszék a közelmúltban hozta nyilvánosságra ugyanis azt a jelentését, amelyben számos kritikát és – többek között – korrupciógyanút fogalmazott meg az Európai Bizottság vakcinabeszerzése kapcsán, amelyben személyesen Von der Leyen is érintett volt.

Az olaszországi parlamenti választási kampány hajrájában Von der Leyen azzal fenyegette meg az olasz választókat, hogy a bizottságnak megvannak az eszközei, amennyiben az olaszok nem a megfelelő politikai pártokat tüntetnék ki bizalmukkal, vagy azok letérnének a számukra Brüsszelben kijelölt útról. Most hagyjuk, hogy ez nyílt beavatkozás egy tagállam belső politikai viszonyaiba és választási kampányába. Most hagyjuk, hogy Von der Leyent soha senki nem választotta meg közvetlenül még Németországban sem, nemhogy az Európai Bizottság vezetői posztjára. Egyszerűen csak rögzítsük, hogy ma Brüsszelben olyanok irányítják az EU-t, akik lenézik a választói akaratot, és bürokratikus hatalmi eszközökkel – többek között jogállamisági eljárásokkal – zsarolnak demokratikusan megválasztott tagállami vezetőket.

Von der Leyennak azt üzenjük, hogy nekünk, tagállami választópolgároknak is megvannak az eszközeink. Egy iksz a megfelelő rubrikába. És ezzel az eszközzel a tagállami választásokon és a 2024-es EP-választáson is élni fogunk annak érdekében, hogy Európában olyan politikai vezetők kerüljenek döntési helyzetbe, akik az EU, az uniós polgárok, az európai családok érdekeit tartják szem előtt. Úgy, ahogy az olaszok tették múlt vasárnap…

A szerző az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója.

Korábban írtuk