Ha már az országgyűlési választáson elszenvedett csúfos, történelmi vereség miatt nem örülhetett április 3-án az ellenzék, megpróbálták beérni azzal, hogy a gyermekvédelmi népszavazás közjogilag nem lett érvényes. Valóban megalapozott lenne az örömük? Nem hinném. A referendum ugyanis soha nem látott tömegeket mozgatott meg, és óriási támogatottságot ért el.

Hirdetés

Az Alapjogokért Központnál tavaly áprilisban és novemberben ugyanazt a két kérdést tettük fel közvélemény-kutatásunk során. Az egyikre, miszerint a biológiai nemünk velünk született tulajdonság-e, az első felmérés alkalmával a válaszadók 67 százaléka válaszolt igennel, míg novemberben 72,2 százaléka. A másik kérdésre, miszerint csak két nem létezik-e, tavasszal a válaszadók 66 százaléka válaszolt igennel, míg novemberben már 73 százaléka. Ez alapján már akkor is megállapítható volt, hogy a magyar társadalom a genderkérdést illetően egyre inkább azonos állásponton van. Az állítólag szabad Nyugat-Európában a mindent leuraló politikai korrektség miatt már nem lehet teljesen szabadon beszélni ezekről a problémákról, de a magyarok most még népszavazáson is elmondhatták a véleményüket.

A referendum érvénytelensége miatt halvány győzelmet érző és örömtáncot járó ellenzékiek elkeserítésére vegyük sorba az eredmény konkrét számadatait, hogy ráébreszthessük őket a valóságra. A tények ugyanis, mint mondják, makacs dolgok. Az érvényesen leadott szavazatok száma megközelítette az érvényesség 50 százalékos határát, a szavazásra jogosultak 47 százaléka voksolt érvényesen a referendumon. A magas részvételben minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy a népszavazást egy napon tartották az országgyűlési választásokkal, de nem elhanyagolható az sem, hogy az elmúlt pár évben fokozatosan kezdett begyűrűzni hazánkba is az LMBT-propaganda a nyílt társadalom hálózatának aktivistái és a különböző globális streamingszolgáltatók műsorai révén.

A számok magukért beszélnek: soha annyian nem támogattak még Magyarországon egy ügyet, mint a 2022. április 3-ai referendumon a gyermekvédelmet. Az egyes kérdésekre 3 609 000 és 3 721 000 közötti érvényes „nem” szavazatot adtak le (ez a leadott érvényes szavazatok 92,32–95,92 százalékát teszi ki, ez kérdésenként eltérő), ami több, mint a kormánypártokra leadott – egyébként rekordmennyiségű – voksok száma, tehát pártokon átívelő egyetértésről van szó. Érvénytelenül pedig valamivel kevesebben szavaztak, mint az ellenzéki összefogásra.

Magyarországon 1990 óta soha nem adtak még ekkora felhatalmazást az emberek egy kormánynak a cselekvésre – ideértve a NATO-hoz (3 344 000 igen szavazat), illetve az EU-hoz (3 056 000 igen szavazat) való csatlakozásról szóló referendumokat is. Többen tartották fontosnak a gyermekvédelmi népszavazáson való részvételt és a genderideológia elleni fellépést, mint a nyugati szövetségi rendszerekhez való csatlakozást. Ebből is látszik, hogy a magyar választópolgárok többsége úgy gondolja, a Nyugaton évtizedek óta eluralkodó genderőrületet nem engedhetjük a gyermekek közelébe.

Ezért nincs igazuk azoknak, akik a népszavazás érvénytelensége miatt a gyermekvédelmi törvény visszavonását követelik. Ugyanis ha jogi értelemben nem is, de politikai szempontból a referendum eredménye egyértelmű és erős jogalkotási felhatalmazást ad a kormánynak, hogy mindent megtegyen azért, hogy a magyar gyermekek ártatlanok maradjanak, ameddig csak lehetséges. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a magyar választópolgárok megerősítették a szülők azon jogát is, hogy ők maguk döntsenek gyermekeik nevelésének kérdéseiről.

„Az érvénytelen szavazat jogsértő szavazat, szembemegy a népszavazás céljával és a választási eljárásról szóló törvény rendelkezéseivel, az ilyen szavazatra való buzdítás ezért jogellenes tevékenység” – ezzel az indoklással szabott ki bírságot a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) azokra a nyílt társadalom hálózatához tartozó „civil” szervezetekre, amelyek a gyermekvédelmi népszavazáson való érvénytelen részvételre buzdítottak, mivel az visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül. Közülük a legtöbb „LMBT-jogokért küzdő” csoport volt, mint a Háttér Társaság, a transzjogok előmozdításában elkötelezett Transvanilla Transznemű Egyesület, a Meseország mindenkié című gendermesekönyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesület és a hálózat magyarországi zászlóshajói, mint a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International vagy éppen a Társaság a Szabadságjogokért. Rájuk az NVB egyenként 176 ezer forint bírságot szabott ki, az Amnesty International Magyarország és a Háttér Társaság pedig az érvénytelen szavazásra buzdító kampány fő szervezőiként további három-hárommilliós büntetést kaptak. Természetesen az érintettek mélységesen felháborodtak emiatt, de véleményem szerint nem fog problémát okozni számukra az összeg kifizetése a Soros György­től kapott évi több millió forintos támogatásokból.

Az országgyűlési választáson elért soha nem látott jobboldali győzelmet és a gyermekvédelem melletti páratlan kiállást Brüsszel sem nézte tétlenül: már április 5-én bejelentették, hogy bevetik hazánk ellen a jogállamisági mechanizmust. Nem kellett sokáig várni a beismerő vallomással felérő nyilatkozatokra sem. „Bármekkora támogatást kaptak is a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos kérdések, a jogállamisági normákat akkor is tiszteletben kell tartani” – mondta a gyermekvédelmi népszavazás és a lehetséges uniós forrásmegvonás kapcsán Didier Reynders igazságügyi uniós biztos. Hozzátette: „A magyar gyermekvédelmi törvény diszkriminatív az LMBTI-közösségre nézve, és e kisebbség érdekeit is védeni kell, tehát a parlamenti többség nem lehet magyarázat a diszkrimináció hiányára.” Magyarul mondva, Magyarországot és a magyarokat azért akarják megbüntetni, mert elutasítják a genderideológiát.

Reynders nyilatkozatából világosan kivehető, hogy a hangzatos szavakon túl valójában cseppet sem érdekli Brüsszelt a demokrácia, ha nem az ő érdekeik és számításaik szerinti eredmény születik egy választáson vagy népszavazáson. Ráadásul le merem fogadni, hogy oly sok más európai liberális politikushoz hasonlóan ő maga sem olvasta el a tavaly elfogadott gyermekvédelmi törvény szövegét, hanem a nyílt társadalom hálózatához tartozó NGO-k hazug jelentéseire alapozza a véleményét. Másképpen nem állítana olyat, hogy a kiskorúak ártatlanságának megőrzésén és a szülők neveléshez való jogának megerősítésén alapuló jogszabály diszkriminatív volna. Fontosnak tartom újra és újra hangsúlyozni: a törvény azt mondja, hogy az öncélú szexualitás bemutatása tilos, ami magában foglalja a heteroszexuális aktusokat is.

Brüsszelben továbbra sem nézik jó szemmel, ha valaki a fősodorból kiszól, márpedig Magyarország – Lengyelországgal karöltve – az elmúlt tizenkét évben nem volt hajlandó behódolni a liberális véleményterrornak, és ez most sem fog megváltozni. Európa középső és keletibb része továbbra is tartja magát a hagyományokhoz és a józan észhez. Éppen ezért számítanunk kell arra, hogy a hazánk elleni támadásoknak nem lesz vége, sőt, magasabb fokozatba fognak kapcsolni az LMBT-ideológia brüsszeli hívei. Különösen most, hogy világossá vált: a magyarok politikai oldaltól függetlenül nem kérnek a genderpropagandából.

A szerző az Alapjogokért Központ elemzője.

Korábban írtuk