Lehet, hogy Szili Katalin a köztársasági elnök. Lehet, hogy Sólyom László a köztársasági elnök. Lehet, hogy valaki más a köztársasági elnök. Lehet, hogy az MSZP és az SZDSZ az utolsó pillanatban mégis megegyezett. Ebben az esetben a lehetséges nyertesek:

Glatz Ferenc, Bárándy Péter, Horn Gyula, Mihail Gorbacsov, George Bush, Mickey Mouse, Duffy Duck, Caramel, Hasbaszúrt Józsika. Lehet, hogy nincs nyertes, és ideiglenesen Szili Katalin a köztársasági elnök. A megfelelő választ tessék jól aláhúzni. Az összes többi változat ekkortól érvénytelen. Mivel a választás titkos volt, ezért e sorok írójának nem áll módjában az olvasó tudtára adni, hogy amennyiben országgyűlési képviselő lett volna, akkor a fenti hihetetlenül fontos kérdésben melyik jelölt neve mellé tette volna életbevágó jelentőségű szavazatát (Duffy Duck).

Amúgy a döntésnek a súlya körülbelül akkora volt, mint amikor egy települési önkormányzatban valahol a nagy Duna mentében életre-halálra menő csatát vívnak a képviselők a tekintetben, hogy az elkövetkező választási ciklusban ki töltse be a településen a gyepmesteri tisztséget. De lehet, hogy tévedünk. Lehet, hogy egyáltalán nem mindegy, ki lesz egy település gyepmestere.

A magyar közjogi méltóságok első számú kiválósága a köztársasági elnök, akiről mint írtuk volt, azt tudni, hogy szép időben szép ruhában integet, és a gyönyörű berendezésű Sándor-palotában kitüntet bárkit, akit az éppen fennálló kormány eléterjeszt. És olykor olasz lapokba sikongat. Ez a dolga. Ő a demokratikus vészfék. Akinek tisztségéből a minden tartásukat és céljukat már régen elveszítő szabad demokraták megpróbáltak – volna – még egyszer üzleti vállalkozást csinálni. Úgy tettek, mintha bármi jelentősége volna annak, hogy ki lesz az elnök. Pedig őszintén szólva, nincs.

Az olvasónak persze könnyű. Amikor ezeket a sorokat olvassa, valószínűleg már tudja, hogy ki Mádl Ferenc utódja. Nem így e sorok szerzője, akinek hétfő este még fogalma sem volt arról, hogy egy kalandos hétfői szavazást követően, ahol a Fidesz-MPSZ képviselői taktikusan nem szavaztak, milyen fordulatokat hoz a keddi és a szerdai nap. De bármit is hozott, azt már rég tudni lehetett, hogy a legkevésbé sem a bájos szocialista házelnök asszonyról, vagy a feddhetetlen alkotmánybíróról volt szó.

Hanem arról, hogy az SZDSZ bölcsei egy hátsó szoba csendes mélyén hogyan látják a kérdést. Süllyed a koalíció hajója, vagy csak imbolyog? És ha süllyed, milyen gyorsan süllyed? Egy-két hónap alatt bugyborékolva eltűnik, vagy éppen hogy, de kievickél a partig? Mert a liberálisok fürge léptű maroknyi hadának ezt nagyon pontosan tudnia kell. Ez ugyanis az utolsó pillanat, hogy ha süllyed a hajó, még épségben a szárazra inaljanak. Ha viszont kitart… hát akkor ugye, még lehet keresni valamit…

Szóval, ha Sólyom László a köztársasági elnök, akkor az SZDSZ érzékeny orra megszimatolván a veszélyt, kiadta a jelet, és a liberális had a nem túl elegáns, de annál biztosabb menekülést választotta. Akkor Gyurcsány kapitány jól teszi, ha éjszakára sem veszi le magáról a mentőmellényt, mert hamarosan úsznia kell. Ha viszont Szili Katalin az elnök, akkor az érzékeny liberális sereg úgy véli, kitart a koalíció hajója a 2006-os választásokig. Ez esetben kemény lesz a kampány. Lesz visítás és fogak csikorgatása. Visszasírjuk még a szelíd Ron Werbert.

De ha Sólyom László az elnök, akkor most hirtelen sok új polgára lesz a polgári demokráciának. Másfelől akkor a nyár végére kiderül, amit mellesleg mindenki tud, hogy nagyon nagy a baj. Gyurcsányék tönkretették az országot. De ha Sólyom László az elnök, akkor ezt megírja majd a liberális sajtó is. És bemondják a kereskedelmi televíziók. Ha viszont Szili Katalin, akkor… akkor harc lesz.