Ez érthető, elvégre ezen a három ponton vérzik a magyar demokrácia, s ahogy kedvenc napilapjuk szerette volt mondogatni, talán nem véletlenül. A Fidesz szóvivője üdvözölte Fodor Gábor kezdeményezését, s mint jelezte, a polgári oldal készen áll arra, hogy egyeztessen az előrehozott választásról. Mielőtt az olvasóban setét aggodalmak sejlenének fel a Fidesz politikusait illetően, hogy tán csak nem egy másik paktumra készülnek ezek itt nekünk ezekkel a hadd ne mondjuk kikkel, hadd hívjam fel becses figyelmét egy fontos körülményre.

Amennyiben a magyar választók kétharmados arányban hatalmazzák fel a polgári szövetséget arra, hogy kivezesse az országot a válságból, akkor ezt azért teszik, mert érdemi változást, hatásos megoldást akarnak, s ez az össznépi akarat felülírja a két párt egyezségét. Ez a demokrácia lényege. Magyarán, ha a Fidesz–MPSZ kétharmados támogatást nyer, az azt is jelenti, hogy nem csupán jogot, de kötelességet is szerzett a sarkalatos törvények rendbetételére. Nézzük csak. Magyarországon kívül szűkebb és tágabb környezetünkben minden ország ismeri és gyakorolja – korlátozás nélkül – az úgynevezett kettős állampolgárság intézményét. Nota bene, már a fogalom is félrevezető, ugyanis az érintettek magyar szemmel nézve nem „kettős”, hanem „rendes” állampolgárok, akik mellesleg számunkra irreleváns módon egy másik állam polgárai is. A magyarság egy nemzettestbe terelése a Trianon-szindróma egyik lehetséges kezelési módja, amit tehát, ha a többség így akarja, semmiféle egyezség nem akadályozhat meg.

Ugyanez a helyzet az alkotmányozással, ahol könnyebb (és ugyanakkor nehezebb) a dolgunk, ugyanis az európai kontinensen a magyar nemzet rendelkezik a legrégibb és legmagasabb színvonalú alkotmánnyal, ami a huszadik század derekáig, folyamatosan fejlődve, mégis önmagával azonosan határozta meg a magyar államiságot. Ehhez viszszatérni jogilag könnyű, politikai értelemben azonban nehéz, mert éppen a liberális alakulat harcol ellene a legveszettebbül. A választási törvény számtalan sebből vérzik, gyakorlatilag sorozatban helyezték el benne Fodor Gábor kollégái a Horn-kormány idején, kétharmados többségük birtokában azokat a csapdákat, amelyek nehezítik a tiszta feltételek megteremtését, mint például a borítékok tökéletesen fölösleges, de annál homályosabb használata, az extrém rövid panaszbenyújtási idő, az újraszámlálás ellehetetlenítése és így tovább. Az SZDSZ elnöke nagyot hibázott azzal, hogy a három feltételt megnevezte, mert elárulta, pártja mitől fél a leginkább, másképpen közelítve, elsőre mekkora árat kér az árulásért. Rossz blöff volt, irreális kérés. De ez csak az első ajánlat. Lapzártakor talán már kész volt a második is.