Ha valaki az Európai Unió történetére, működésére, szervezeteire kíváncsi, annak könyvek és internetes oldalak ezrei állnak rendelkezésére.

Mégis, ha egyszer csak leszállna az öreg kontinensen egy űrhajó, és az abból előbukkanó űrlény feltenné a legalapvetőbb kérdést, hogy „mi az Európai Unió?”, a válasszal nagy bajban lennénk.

Az általánosan elfogadott definíciók szerint az EU 27 európai ország koalíciója, szövetsége, esetleg szervezete. A felsorolt szavak tartalma azonban tág, és széles teret ad a különféle értelmezéseknek. Más szövetségeknél ez jóval egyértelműbb.

Hirdetés

Az Egyesült Államokról pontosan tudni, hogy egy ország, mely ötven föderális kerületből, államból áll. Az ENSZ kapcsán is széles egyetértés van abban, hogy az államok közti együttműködést elősegíteni hivatott nemzetközi fórumról van szó. Csupa világos definíció, melyeknek minden szava egyértelmű.

Az Európai Unió mibenlétét illetően viszont még a hivatalos oldalát, az europa.eu-t böngészve sem jutunk közelebb a válaszhoz. Találunk persze hozzávetőleg egyértelmű leírásokat a célokról, mint a béke, a belső határok nélküli térség biztosítása, a fenntartható fejlődés, és kevésbé egyértelmű felsorolást az értékekről, mint az emberi méltóság, szabadság, demokrácia, no meg persze a jogállamiság. Arról viszont, hogy „mi az Európai Unió?”, sehol semmi.

Ha nem adjuk fel, és az interneten az EU hivatalos nyelvein rákeresve próbálunk tudakozódni, a lehető legeltérőbb definíciókra bukkanunk. No nem arról, hogy mi az EU, hanem hogy minek kellene lennie: Európai Egyesült Államoknak, a Nemzetek Európájának avagy valami egyébnek a megannyi egymással ellentétes elképzelés közül, amelyek bármelyikének megvalósulása a tagországok eltérő hagyományai, érdekei és történelmi fejlődése, döntéshozatali mechanizmusa miatt lehetetlen. Mint ahogy már 2004-ben is egyértelművé vált, mikor a hollandok és franciák népszavazáson mondtak nemet a közös alkotmányra, amely valamiféle egységes arculatot próbált plasztikázni a szervezetnek.

Korábban írtuk

Van azonban két fontos vívmánya ennek az arctalan kreatúrának, amiért mindenki számára vonzó: a béke és a pénz. Az Európai Unió elődje, az 1951-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség célja az volt, hogy a tagállamok megosszák egymás közt szén- és acéltartalékaikat, ezzel is megelőzve egy újabb háború kirobbanását a két nagy kontinentális nemzet, a franciák és a németek között. Nagy Károly ezúton reinkarnálódó birodalma az amerikai fegyverek árnyékában polgárainak békét és jólétet teremtett, ami aztán a kontinens többi nemzete számára is vonzóvá vált. Hiszen noha az erőforrások, legyen szó a tőkéről vagy a munkaerőről, mint szinte minden birodalomban, az EU-ban is a szegényektől áramlanak a gazdagabbak felé, az alapítók, de elsősorban a korábbi birodalmi kudarcaiból okuló Berlin olyan újraelosztási rendszert hozott létre, amelynek köszönhetően a periféria országai maguk könyörögnek felvételükért. Ennek érdekében hosszadalmas jogharmonizációs folyamatoknak vetetik alá magukat, gyakorlatilag elismerve a brüsszeli központ nemzetállamok feletti hatalmát. Egyben elfogadva a fékek és ellensúlyok szövevényes rendszerét, amiből a nagyközönség leginkább annyit lát, hogy az Európai Tanács ülésén a kormányfők a politikai realitások mentén tető alá hoznak megállapodásokat, amelyeket aztán a sokak által politikai elfekvőként használt Európai Parlament nemzetállami pártpolitikát követő képviselői megtorpedóznak. Közben az Európai Bizottság Brüsszelben tenyésztett technokratái a legbiztosabb és legkényelmesebb utat választva igazgatják a közös programokat, és gyártják a papírt.

Jogharmonizáció ide vagy oda, az eltérő hagyományok és történelmi fejlődés miatt a paragrafusokban használt definíciók sokszor országonként mást jelentenek. Egyetértés így leginkább akkor van, ha a leírtak a mindenki által ugyanúgy beszélt nyelven, vagyis számokkal vannak megfogalmazva. Ilyenek a költségvetésre vonatkozó szabályok és a gazdasági kötelezettségek, amelyek feketén-fehéren le vannak fektetve a különféle egyezményekben. Emlékezetes, hogy Magyarországgal szemben még 2004-ben indult meg az uniós túlzottdeficit-eljárás, melynek hatálya alól csak 2013-ban kerültünk ki, amikor Matolcsy György unortodox gazdaságpolitikája eredményeként költségvetésünk hiányszáma 2,7 százalék alatt maradt. Noha az eljárás mögött – különösen a 2010-es kormányváltást követően – külső erők politikai céljai is felsejlettek, annak jogi kereteit az 1997-ben elfogadott stabilitási és növekedési paktum adta, így jogosságát a magyar kormány sem vitatta. Más kérdés persze, hogy a későbbiekben a szabályok nem bizonyultak ennyire kategorikusnak, amikor Olaszország és Franciaország hiányszámai kezdték meghaladni a megengedetteket. Hogy a klub alapítóira más szabályok vonatkoznak, idén májusban is egyértelművé vált, amikor a német alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek találta az Európai Központi Bank 2015-ben indított államkötvény-vásárlási programját, és ezzel egyúttal felülbírálta az Európai Unió Bíróságát.

Mi tehát az Európai Unió? Egy útját kereső szervezet, ahol az alapítóknak mindig igazuk van, és amelynek mindezek ellenére máig nincs jobb alternatívája.