Emelkedik az Európai Bizottság által beszerzett nyugati vakcinák ára, adott hírt róla a nemzetközi és a magyar sajtó is az elmúlt napokban. Noha európai polgárként nem fizetünk közvetlenül az oltásért, végső soron a mi pénztárcánkról van szó. A gyógyszergyártók kasszájában az európai polgárok adóforintjai, ha úgy tetszik, eurócentjei kötnek majd ki.

Hirdetés

Ez a hír arról szól, hogy az Európai Bizottság képes-e megfelelően védeni az európaiak érdekeit a nagy gyógyszercégekkel, azok agresszív árpolitikájával szemben. Emlékezhetünk: a bizottság szerepvállalása mögötti fő érv az volt, hogy az uniós testület a tagállamoknál erőteljesebben tud fellépni, és képes lesz alacsonyabb árakat, gyorsabb szállítási határidőket és mindezeket biztosító, érvényesíthető garanciákat kialkudni. Ebből az elmúlt bő egy évben nem sok valósult meg, megdőlt az a mítosz, hogy a bizottság jobb tárgyaló, mint a tagállamok.

Az Európai Bizottságnak négy feladata lett volna a koronavírus-járvány kezelése kapcsán: megbízható és hatékony vakcinák beszerzése, azok gyors és igazságos szétosztásának megszervezése, a vakcinaútlevél zökkenőmentes bevezetése, valamint negyedikként a válság gazdasági-társadalmi kárainak enyhítését célzó helyreállítási alap forrásainak mihamarabbi megnyitása. Másfél évvel a koronavírus európai megjelenését követően nem elhamarkodott levonni a konzekvenciát: nincs olyan eleme az uniós válságkezelésnek, amelyben elfogadhatóan, az uniós polgárok elvárásainak és a bizottság lehetőségeinek megfelelően teljesítettek volna.

A vakcinabeszerzés terén a késlekedés volt a legsúlyosabb probléma, aminek oka a bizottság elhibázott tárgyalási stratégiá­ja volt. Miközben az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból vagy éppen Izraelből már magas átoltottsági mutatókról érkeztek a hírek, addig az unióban még éppen csak megkezdődött az oltási kampány. Rontott az EU helyzetén, hogy a bizottság eleve későn ismerte fel a válság súlyosságát, így később is indultak meg a tárgyalások a gyógyszergyártókkal.

A vakcinák szétosztása kapcsán elég csak Kurz osztrák kancellárt idézni, aki bazárnak minősítette az Európai Bizottság szétosztási gyakorlatát. A vakcinaútlevélről, késedelmes bevezetéséről az unió déli tagállamai tudnának igazán mesélni. Ezen országok gazdasága nagyon erősen függ a turizmustól, így a bizottság késlekedése súlyos nemzetgazdasági károkat okozott a döntően mediterrán tagállamokban. Ami pedig a helyreállítást illeti: mi, magyarok is megtapasztaltuk, hogy az Európai Bizottság ahelyett, hogy minél gyorsabban, a tagállami igényekhez rugalmasan igazodva helyezné ki a forrásokat és hagyná jóvá a tagállami terveket, ideológiai kérdéseket – hazánk esetében a gyermekvédelmi törvény ügyét – állít a helyreállításról szóló viták középpontjába, gátolva a tervek végrehajtását és végeredményben az európai gazdaság kilábalását.

De visszatérve a Pfizer és a Moderna vakcinák árának emeléséhez: a bizottság az elmúlt hónapokban azzal igyekezett nyugtatni az európai közvéleményt és a tagállami vezetőket is, hogy több gyógyszergyártóval is megállapodást kötött már, illetve az előállítók gyártási kapacitásai mostanra futnak fel, ezért – késéssel ugyan, de – jut mindenkinek vakcina. Az Európai Bizottság mindkét érve azonban az árcsökkenés irányába kellene hogy hasson. Egyrészt amennyiben valamely piacon nő a verseny – több gyógyszergyárral is szerződést köt a bizottság –, úgy az áraknak csökkenniük kellene. Másrészt amennyiben a piacon nő a kínált mennyiség – a felfutó gyártási kapacitásoknak köszönhetően –, ennek szintén árletörő hatásának kellene lennie. Természetesen a mostani vakcinapiac nem írható le a tisztán piaci jellemzőkkel, de mégiscsak furcsa, hogy éppen azok a piaci mechanizmusok nem működnek, amelyek az európaiaknak kedvezőek lennének. Ezzel szemben az látható, hogy az Európai Bizottság elfogadja a kiválasztott nyugati gyártók megemelt árait is. A kérdés csak az, hogy miért?

A vakcinabeszerzésre, a gyógyszergyártókkal való kapcsolatokra a kezdetektől fogva rányomta a bélyegét az átláthatóság hiánya. Nem tudtuk és változatlanul nem tudjuk, hogy kivel miről mikor tárgyal és – ami még fontosabb – állapodik meg az Európai Bizottság. Ez annak tükrében különösen visszás, hogy az uniós testület a tagállamokkal szemben az átláthatóságot minden lehetséges esetben elvárásként, sőt, a nemzeti érdekeikért kiálló tagállamokkal szemben kritikaként fogalmazza meg. Mindez a bizottság részéről alkalmazott kettős mérce iskolapéldája. Tehát miközben az Európai Bizottság előszeretettel kéri számon a tagállamokon az átláthatóságot, önmagára vonatkozóan már nem tartja fontosnak. Ez a kérdés átvezet az európai politikai diskurzust a közelmúltban uraló jogállamisági vitához is. A bizottság számára ugyanis a jogállamisági köntösbe bújtatott politikai zsarolás egyik kulcsszava az átláthatóság, de ezt jól láthatóan csak a nemzeti érdekeikért kiálló tagállamokkal, így hazánkkal szemben alkalmazza. A néhány héttel ezelőtt az Európai Bizottság tollából született 2021-es jogállamisági jelentés hazánkról szóló fejezetének 32 oldalán 36-szor szerepel az „átláthatóság” szó. Ma a bizottság nem tud úgy leírni egy oldalt Magyarország kapcsán, hogy abban ne lenne benne, ne kérné számon. Ennek fényében értékelendő a bizottság kettős mércéje és titkolózása az eurómilliárdokba kerülő vakcinabeszerzés kapcsán.

Fotó: ShutterStock/Giovanni Cancemi

Az Európai Bizottság titkolózására egy másik lehetséges magyarázat az egyes uniós vezetők és a gyógyszercégek között meglévő összefonódás. A bizottság részrehajlása kapcsán már korábban is rebesgették, hogy profitérdekek vagy tagállami érdekek húzódnak meg a jelenség mögött. Két hónappal ezelőtt azonban újabb gyanú merült fel: a vakcinabeszerzésekért felelős ciprusi biztos asszony, Sztela Kiriakidu számláján egy kölcsönnek álcázott ügylet eredményeként eurómilliók jelentek meg. Sokan felkapták a fejüket a korrupciógyanúra, miközben a fősodrú liberális brüsszeli sajtó agyonhallgatta az esetet. Mindenesetre sem az átláthatóság, sem az Európai Bizottság pártatlansága és integritása, sem az uniós testület válságkezelési képességét illető közbizalom helyreállítása szempontjából nem tesz jót, hogy két hónapja nincs válasz az eurómilliók eredetére.

További fricska az uniós polgároknak, hogy a két említett gyógyszergyártó vakcinájának kifejlesztését az EU súlyos eurómilliókkal támogatta; végső soron természetesen ezt is az uniós adófizetők pénzéből. Az árat tehát a folyamat mindkét végén mi fizetjük: a vakcinafejlesztéshez nyújtott támogatások és a magasabb vakcinaárak egyaránt az EU-tagállamok állampolgárainak, természetesen köztük a magyar adófizetőknek a pénztárcáját terhelik.

Úgy tűnik tehát, hogy folytatódik az Európai Bizottság rossz szériája a koronavírus-válság kezelése terén. Nem elég, hogy elhibázta a korábbi vakcinabeszerzéseket, gyengén teljesített a vakcinák szétosztásában és a vakcinaigazolvány bevezetésében is. Most ismételten kiderült: a bizottság nem tud eredményesen fellépni a gyógyszercégekkel szemben, és ennek az uniós polgárok fizetik meg az árát.

Hiba volt, hogy az Európai Bizottság ideológiai kérdést csinált a válságkezelésből, legyen szó a keleti vakcinákkal szembeni brüsszeli ellenállásról vagy éppen a helyreállítási tervekről folytatott viták ideológiai kérdéseiről. Újfent kiderült, hogy nem reagál jól a testület válsághelyzetben: nem elég, hogy bürokratikus, lassú, körülményes, de rossz, az uniós polgárok érdekeivel ellentétes döntéseket is hoz. Teszi mindezt zárt ajtók mögött, a nyilvánosság kizárásával, az elszámoltathatóság esélyének minimalizálásával. Sajnos ez azonban beleillik az Európai Bizottság eddigi gyakorlatába. Az uniós testület munkájának átláthatósága számos területen nem garantált, legyen szó az uniós intézmények humánpolitikájáról vagy a nyílt társadalom politikai NGO-inak uniós lobbitevékenységéről. A koronavírus-válság is rámutatott, hogy határozott, gyors és valós segítséget jelentő döntéseket az Európai Bizottságtól nem, csak tagállami vezetőktől várhat az EU lakossága.

A szerző az Alapjogokért Központ európai uniós műhelyének projektvezetője.

Korábban írtuk