Posztmodern világunkban mintha minden – különösen, ami a Nyugatot egyedül uralni akaró neomarxistáktól jön – arra irányulna, hogy a valóságot tagadja, megváltoztassa. De azért a valóság mégiscsak mindig egyértelművé válik azok számára, akik még képesek józan ésszel szemlélni a világot. A magyar baloldal sem kivétel ez alól. És most nem arra gondolok, hogyan választanak a baloldal számára egy „vezetőt”, aki ugyan mindenben baloldali álláspontot képvisel, de azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy a valósággal ellentétben ő jobboldali. Ez is megérne egy misét, de vannak olyan sorsdöntő kérdések is, mint például a migráció, ami a mindennapjainkat és a jövőnket is befolyásolja.

Hirdetés

Posztmodern világunkban mintha minden – különösen, ami a Nyugatot egyedül uralni akaró neomarxistáktól jön – arra irányulna, hogy a valóságot tagadja, megváltoztassa. De azért a valóság mégiscsak mindig egyértelművé válik azok számára, akik még képesek józan ésszel szemlélni a világot. A magyar baloldal sem kivétel ez alól. És most nem arra gondolok, hogyan választanak a baloldal számára egy „vezetőt”, aki ugyan mindenben baloldali álláspontot képvisel, de azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy a valósággal ellentétben ő jobboldali. Ez is megérne egy misét, de vannak olyan sorsdöntő kérdések is, mint például a migráció, ami a mindennapjainkat és a jövőnket is befolyásolja.

Mint közismert, a baloldal és miniszterelnök-jelöltje nem lát veszélyt a migrációban, mert nem ismer senkit, akit bántottak volna a migránsok… Azaz, csak a szokásos: „álprobléma”. 2015-ben a határkerítés felállításáig négyszázezer illegális migráns lépte át a magyar határt, és körülbelül egymillió érkezett Németországba. Jelentős részüket már kiutasították, de alig tudják őket visszatoloncolni. Csak idén több mint százezren próbáltak meg illegálisan bejutni Magyarországra, és be is jutottak volna, ha nem lenne a kerítés a magyar–szerb határon, és a magyar kormány nem lenne határozott abban, hogy feltartóztassa őket. De természetesen mindez csak „álprobléma”.

Az igaz, hogy a világméretű koronavírus-járvány és az első-második hullámai kezelésére elfogadott utazási korlátozások, az országok közötti mozgás szinte teljes leállása az illegális migrációs mozgásokat és az embercsempészeket is visszafogta ideig-óráig. Ennek következtében átmenetileg visszaesett az Afrikából vagy a Közel-Keletről Európába érkezők száma. Mára azonban mindez a múlté. Ismét növekszik az Európára nehezedő migrációs nyomás. A magyar határon ugyanúgy, mint a spanyolon vagy az olaszokon. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem menekültekről van szó – aki tényleg menekült, az menekültstátushoz tud jutni –, hanem olyanok tömegeiről, akik bármire képesek, akár az erőszakra is azért, hogy törvénytelenül Magyarországra és az Európai Unióba jussanak. A migráció tehát nem tűnt el, sőt ismét egyre kiélezettebb a helyzet, s az is fog maradni, amíg az európai kormányok nem lesznek elég határozottak a témában.

Nemrégiben a spanyol jobboldali párt, a Vox, valamint az európai konzervatív pártszövetség, az ECR konferenciát tartott Európa déli határainak védelméről. A konferencia apropója, hogy az év kezdete óta több mint 34 ezer illegális migráns érkezett Spanyolországba. Ebből mindösszesen 1600 érkezett szárazföldön, a Marokkóba ékelődő Ceuta és Melilla határaira emelt óriási határvédelmi rendszert kijátszva. A többiek a tengeren keresztül érkeztek Spanyolországba, Afrika partjairól Andalúziába, de még többen a Szahara mellett elhelyezkedő Kanári-szigetekre, ahol a legsúlyosabb migrációs krízisek alakultak ki idén. A spanyol lakosság jelentős részének nagyban befolyásolta a témához való hozzáállását, hogy a baloldali spanyol hatóságok az illegális migránsokat a turisztikai ipar leállása miatt sokszor ötcsillagos hotelekben szállásolták el, miközben azokat a spanyolokat, akik a körülbelül egy hónapja kitört vulkán miatt La Palma szigetén otthonaik elhagyására készültek, többnyire sportcsarnokokban berendezett tömegszállásokon helyezték el. Ki a fontos egy kormánynak…

Az említett konferencia arra kereste a választ, hogy meg lehet-e állítani az illegális migránsáradatot, s ha igen, akkor hogyan. A válasz egyértelműen az volt, hogy meg kell állítani az illegális migrációt, és nem szabad hagyni a baloldal által jó szemmel nézett, egyes „civil szervezetek” által tudatosan támogatott európai lakosságcserét. A magyar példa pedig azt mutatja, hogy határozott politikával, a határok lezárásával és védelmével mindez lehetséges. Az EU külső határait védik a magyarok és a spanyolok egyaránt. Ha nem védjük meg a közös európai határokat, és azokon keresztül boldog-boldogtalan bejöhet illegálisan, törvényt sértve, akár erőszakkal, akkor nemcsak az egyik legfontosabb vívmány, az európai országok közötti mozgás szabadsága kerül veszélybe, hanem a biztonságunk is Budapesten, Berlinben, Helsinkiben és Bécsben.

Magyarország a határzár megépítésével meg tudta állítani a rajta keresztül Németországba tartó illegális migrációs hullámot. A magyar határkerítés ugyan sokkal kisebb, kevésbé elrettentő, mint mondjuk a spanyol, mégis az utóbbit semmilyen kritika nem érte Brüsszelből, sőt! Szerencsére minimális józan ész még maradt a kontinensen, s mára a magyarhoz hasonló kerítések épültek Görögországban, Bulgáriában, de a lett és a lengyel határon is az illegális migráció feltartóztatására. De azt is láthattuk, hogy a tengeri határok megvédése is alapvetően politikai akarat kérdése. Az olaszok Salvini belügyminisztersége alatt a tizedére csökkentették a tengeren érkező illegális migránsok számát. Ráadásul ezzel drámaian csökkent a tengeren életüket veszítők száma is. Persze Olaszországban is a baloldal, amint tehette, lazított a határok védelmén, ezzel pedig ismét növekedésnek indult az illegális beözönlők és sajnos a vízbe fulladók aránya is. Ebből is látszik, ha Európa valóban jó és humánus akar lenni, akkor határozottan megvédi a határait, amivel azt is megakadályozhatja, hogy hamis reményekkel vágjanak neki emberek a tengernek. Aki mást mond, az tudva-tudattalanul a földközi-tengeri temető halottainak számát növeli.

Igaz, újabb és újabb módszerekkel próbálkoznak. Legutóbb két tucat marokkói fiatal lepte meg a spanyol hatóságokat. Egy Marokkóból Isztambulba tartó repülőgép kényszerleszállást hajtott végre Mallorcán, mert az egyik utas cukorbetegség miatti kómába esett. Ahogy érkezett a mentőszemélyzet a repülőhöz, és kinyitották az ajtót, 24 marokkói fiatal rögtön leszaladt a repülőről és megszökött. A reptér órákra leállt. A szökevények felét tudták csak elfogni a hatóságok, a másik felét nem, ezek azóta már bárhol lehetnek Európában. Később kiderült, az egész megrendezett akció volt. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egyes országok hogyan használják a migrációt arra, hogy az EU-t vagy Európa országait zsarolják. Májusban csaknem tízezer marokkói özönlötte el Ceutát és Melillát a marokkói kormány által szervezett akció eredményeképpen, most pedig a lengyel–belarusz határon okoz pattanásig feszült helyzetet, hogy migránsok ezreit utaztatja Belarusz a határra Irakból, hogy így kényszerítsék térdre az EU-t. Pedig semmi más teendő nem lett volna, mint a kezdetektől mindenki számára egyértelművé tenni, majd következetesen végrehajtani, hogy az EU-ba csak az léphet be, aki törvényesen megteheti. Több százzal kevesebben haltak volna meg a migrációs útvonalakon, és a zsarolásnak is elvehettük volna az élét.

A konferencián az is kiderült, a konzervatív politikusok és szakértők példaként tekintenek Magyarországra határozott migrációs politikája miatt (is). Magyarország példa, mert világos, a nép által is jóváhagyott politikai akarat van arra, hogy meg kell védeni az országhatárokat, és ezzel meg kell védeni Európa határait. Magyarország példa a családpolitikája miatt is: a kormány támogatja a magyar családokat abban, hogy több gyermek szülessen, ami a családok és az egész ország közös érdeke ahelyett, hogy más kultúrájú migránsok betelepítését szorgalmazná. S ami miatt különösen is elismerték Magyarországot, hogy időben cselekedett, és nem várta meg, amíg párhuzamos társadalmak, no-go zónák alakultak ki a területén, nem várta meg, hogy a tömeges migráció tönkretegye a mindennapokat, mint az annyi nyugat-európai országban már megtörtént.

Okos ember más kárán tanul, ostoba a sajátján sem – tartja a közmondás. És van a magyarországi baloldal, amelynek az sem drága, hogy saját országát, saját civilizáció­ját tönkretegye, csak hogy hatalomra kerülhessen.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk