Milákvilág

Két szófordulattal biztos ki lehet üldözni a világból, az egyik a „valami készül” a másik a szintén naponta használt „megtörte a csendet.” A minap a MOL média csoportjától kapott beharangozó email is így szólt: Milák Kristóf úgy döntött, hogy másfél év után megtöri a csendet és interjút ad, tisztázva a vele kapcsolatban felmerülő leggyakoribb és legkritikusabb kérdéseket. Érdeklődéssel várta az ember a Pályán Kívül podcast megjelenését, hiszen

a kétszeres olimpiai bajnok tényleg egy mukkot sem szólt több mint egy éven keresztül, és „büntetőpadra” küldte a komplett magyar médiát – tesszük hozzá, a nemzetközit is.

Ahogy a párizsi olimpián a saját szemünkkel győződhettünk meg róla, várhatták a világ legnagyobb tévétársaságai és újságírói a magyar úszót, soha nem érkezett meg, ahogy a kötelező olimpiai sajtótájékoztatókon sem vett részt. A szokásán nem valószínű, hogy változtat, elég megnézni, hogy a megszólalására milyen felületet választott. Fetter Balázs, a MOL szponzorációs vezetője beszélgethetett a cég által támogatott Milák Kristóffal. Mindkét fél kölcsönös érdeke, hogy jó színben tüntesse fel a bajnokot, és ezért tényleg nem tehetünk szemrehányást.

A 37 percesre vágott podcast többszöri megtekintése után valahogy úgy vagyok ezzel a Milák „csöndtöréssel”, mint a király és a molnár lányának találkozásával a népmesében: ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt is ajándékot, nem is. Még a boldog „békeidőkben” megadatott a lehetőség 15 perc erejéig beszélgetnem a világklasszissal, és akkor is egyértelművé vált, ami most is szembetűnő,

Milák Kristóf tudatosan, szavait tökéletesen megválogatva csak és kizárólag annyit oszt meg a nyilvánossággal, amennyit szükségesnek lát.

Ezért hibáztatni nem lehet, sőt, elfogadható a mai túlságosan is kitárulkozó világban, ugyanakkor a saját reflektorfénye nem a teljes képre, hanem egy szeletre világít rá.

A kicsivel több mint félórás beszélgetést érdemes egy-egy témakör mentén tárgyalni. Az elején Fetter Balázs a puhatolódzás helyett belecsap a közepébe és egyből a kihagyott, 2023-as fukuokai világbajnokságról kérdez. Milák meg is jegyzi: ez vallatás? Érezheti annak a sötét háttér, a két szereplő megvilágítása miatt és nyilván elszokott a konkrét kérdésektől. Emlékeztetőül: két éve egy közlemény formájában jelezte, hogy mentálisan és fizikálisan sincs azon a szinten, ami a csúcsteljesítményhez szükséges lenne, így kihagyja a fukuokai világbajnokságot. A döntését tényleg mindenki elfogadta, megértette, támogatta. Ennyi idő távlatából most így látja saját, akkori állapotát:

„Akkor, és ott én is abban a hitben voltam, hogy ez kiégés, így utólag, nem gondolnám, hogy az. Utólag úgy hívnám, a sportág jellegzetességének negatív lecsapódása.”

Hosszabban és mélyen feltárja megélését, mennyit kivett belőle az előző évtized kemény tempója, és mentálisan teljesen elfáradt. A mondandójából kirajzolódik Milák maximalizmusa is, mivel úgy nem akart egy világbajnokságon rajtkőre állni, hogy nem képes a legjobbját nyújtani. Érezhető az őrlődés, az útkeresés vagy inkább kiútkeresés akkori állapotából. Egyre több élsportoló vállalja fel és nyíltan beszél a teljesítménykényszer hatásairól és ezen az ponton Kristóf is betekintést engedett az akkori – 2023-as nyári – belső világába.

„Nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy ugyanúgy, teljes tűzzel tudjam csinálni, főleg arra gondolva, hogy jó, megcsinálom, ahogy megcsináltam ezerszer ezelőtt. Csak annak megint milyen negatív hatása van, hogy megint megerőszakolom magamat, és akkor felmerül a kérdés, miért erőszakolom meg magam?”

Korábban már vallott arról – lapunknak adott interjújában is – hogy ismeri, milyen mélyre viheti az örvény, a tokiói olimpia előtt átélte, ezúttal – feltételezhetően – felismerte és időben kiszállt.

„Abbahagyni? Meg-megfordult a fejemben, viszont akkor az jutott eszembe, miért tékozolnám el azt a lehetőséget, amibe beletettem már több évet és van hozzá jó affinitásom, tehetségem, olyan belső jegyekkel vagyok megáldva, ami mellett ezt a hivatást jól meg tudom csinálni és eredményes tudok benne lenni. Ez volt a visszatartó erő, miért ne hagyjam abba.”

A történet, nagyjából eddig a pontig tiszta, (meg)érthető, innentől viszont – ahogy az elmúlt másfél évben –

a többit ezúttal is homály fedi.

Kikerült ugyanis az időhatározó a történetekből, néha csak következtetni lehet, pontosan mikori eseményekről beszélünk, a kérdező nem pontosít. Amikor Fetter Balázs arról érdeklődik, ki segítette „ebben” az időszakban, hogy pályán maradjon és újra feltöltődjön, két konkrét név hangzik el: Schmidt Ádám sportállamtitkáré, akit barátjának tart, és Szabó Álmosé. Utóbbi a két paralimpiai bajnok, Illés Fanni és Pap Bianka edzője, és most már Milák Kristófé is. Azért is lenne jelentősége az idő pontosabb meghatározásának, mert elég homályos Szabó Álmos színre lépése. De idézzük fel utóbbi nyilatkozatát, amit Csisztu Zsuzsának, a Nemzeti Sport oldalán adott 2024. 02. 20-án:

„Most a Duna Arénában a szokásos edzésütemezésnek megfelelően szállt vízbe és mivel edzői, Virth Balázs és Kovácshegyi Ferenc a dohai úszóvilágbajnokságon voltak, így tőlem kért a múlt héten szakmai segítséget az edzésmunkában. Előre kell bocsájtanom, hogy nagy tisztelője vagyok mind Balázs, mind pedig Ferenc munkájának és tudtommal továbbra is ők irányítják Milák Kristóf felkészülését, úgyhogy engem semmilyen személyes érdek nem mozgat Milák Kristóf edzéseit illetően, sőt.”

Főleg azért fontos kérdés ez, mert mint tudott, az úszó senkit nem jelölt meg edzőjének az olimpiai felkészülésnél, így a hivatalos trénere, Virth Balázs nem jogosult utána edzői életjáradékra. Az a Virth Balázs, aki 2021-ben vette át Milák felkészítését. Elevenítsük fel az pillangóklasszis akkori – 2021. 09. 16. – nyilatkozatát:

„Balázst azért választottam, mert másfajta kapcsolatot tudok vele kialakítani, lazább, közvetlenebb keretek között tudunk dolgozni. Balázzsal próbálunk az eddig járt úton haladni, de megnyugtató az a tudat, hogyha bármiféle elakadás lenne a felkészülésemben, szakmai segítségért fordulhatunk Selmeci Attilához. Jövő héten kezdjük el közösen a munkát az új edzőmmel, onnantól kezdve száz százalékban ő felel a felkészítésemért”

És véssük fel, mit mond most új edzőjéről, Szabó Álmosról Milák Kristóf, 2025. 02. 11-én:

„Nyilvánvalóan nagyon fontos a kémia, amellett elengedhetetlen a pozitív közös munka. Most Álmossal tapasztalom ezt, hogy megvan. Ez nagyon erős kötelék kettőnk között. Ez pont az elmúlt félévben csúcsosodott ki és lett ennek némi gyümölcse.”

Itt érdemes elidőzni, mert ha az olimpia előtti fél évet érti az úszó, akkor a „lett ennek némi gyümölcse” egy célzás is lehet a párizsi eredményekre, amit a sejtelmes mondata alapján Szabó Álmosnak is tulajdonít? Mivel a kérdező ezúttal is kihagyta a lehetőséget, nem tudjuk meg a pontos(abb) választ. A következőben viszont Fetter Balázs egyenesen nekiszegezi Miláknak a kérdést, hogy a következő három-négy év felkészülését Szabó Álmossal képes végigcsinálni, mert különbözik annyira a korábbi edzőpartnereitől?

„Még messzebb megyek, Álmos mindenkitől különbözik, a szakmai dolgokra értem elsősorban. Szakmailag nem voltam annak tudatában, hogy létezik ma ilyen magyar edző.”

Biztos lehet még több mélyütést bevinni korábbi mesterének, Virth Balázsnak, akinek a nevét egyszer sem ejtette ki a beszélgetés alatt az úszó. Nagyjából arra kaphattunk választ a podcastban, hogy a felkészülés egy részét egyedül végezte, bár az időpontok megint elfelejtődtek.

A beszélgetés ezen pontján szóba kerül a média és a hírek, melyek 89 százaléka igaz sem volt az olimpiai bajnok szerint. Na, de álljon itt egy kérdés-válasz:

„– Lemondasz egy világbajnokságot, van még egy éved az olimpiára felkészülni, de nem nagyon tudjuk, mi van veled csak olvassuk azokat a híreket, ahol szapulnak, bántanak téged. Segíts nekünk, ha a következő négy évben lenne még ilyen időszak, miért legyünk mi nyugodtak ebben a témakörben?

– Szerintem a helyes az lenne, ha mindenki arról tudna, amiről tudnia kellene és olyan témakörök, amik nem méltóak egy sportolóhoz, egy sportoló közösséghez, azokat bent tartani és dolgozni rajtuk – az elmúlt időszakban nem ez történt.(…) Gondolj bele abba, ha minden rendben lett volna és nem lett volna ez a szituáció, akkor lényegében ugyanennyit tudtok rólam, meg mindenki más ennyit tud rólam, de mivel ez fel volt fújva, ezért volt ennyire érdekes. Ezért kezdtek el rajta gondolkodni, de az emberek a hétköznapjaikban nem gondolkodnak ezeken. Lényegében nem történt semmi más, csak fel lett hipe-olva egy téma, egy eset. Én megértem azt, hogy valamilyen szinten adnom kell magamból valamit, viszont az eredményeim, a megjelenéseim bármelyik rendezvényen nyíltabb és zártabb körökben, azon kívül többet nem szeretek, nem akarok megosztani emberekkel. Szeretem a magánéletem és ahhoz ragaszkodom is. Szóval a továbbiakban lehet rólam hallani, milyen jó eredményeket érek el, meg milyen formában és hogyan képviselem az országomat, arról, remélem, lehet még hallani rólam. Annál többet nem merek és nem is szeretnék ígérni.”

Csupán annyit jegyeznénk meg halkan, hogy azért szóltak a hírek Milák Kristófról, mert az olimpia előtt 9-10 hónappal nem jelent meg edzéseken és erről elfelejtette tájékoztatni azokat az embereket, akikkel addig készült, napi kapcsolatbán állt, akik segítették, akikkel közös, világraszóló eredményeket értek el, és feleltek a felkészítéséért.

Szeretném leszögezni, egy zseni lehet különutas, letérhet a megszokott és bevált ösvényről, fordulhat más módszerekhez, sőt, akár önmagát is edzheti, megreformálhatja egyedül a sportágát, mert Milák Kristóf képes rá.

Továbbmegyek, nagyon sok embert azért is érdekel(het) az egyedi felkészülése, mert úgy jutott el újra a csúcsra és lett olimpiai bajnok, egymás utáni két olimpián a magyar csapat legjobb férfi versenyzője, hogy teljesen más módszert választott, mint a megszokott. Nemcsak az eredménye a csoda, hanem az is, ahogy elérte.

A 2028-as, Los Angeles-i olimpiára vonatkozóan annyit közölt, mindent elkövet, hogy ott legyen, de megígérni nem fogja: szeretnék odakerülni csak addig nekem van négy évem, egyelőre ezt a Singapurt tudom megígérni (az idén nyári vizes világbajnokság – a szerk.), az már biztosabb és belátható.

Milák Kristóf a kérdésekre felidézte a párizsi nyári olimpiai játékokat, beszélt a francia pékségek és reggelik áldásos hatásáról, arról is, ha esetleg 200 pillangón más taktikát választ, másként alakul a döntő. A megszerzett ezüst utáni napok nehézségéről, a 100 méter pillangó győzelméről, a magyar nemzetnek küldött üzenetéről és arról is, soha nem az ellenfeleivel versenyez, hanem önmaga legyőzése a fontos. Öntörvényű zseni – három éve kiegyezett ezzel a címkével, és talán most sem bánná.

Értékes gondolatokat osztott meg önmagáról, a megéléseiről, de csak a saját keretein belül. A hiányzó láncszemek a medence mélyén maradnak.

Néha a kivágott részek többet hozzáadhatnak az egész képhez, a mozifilmeknél a rendezői változat jelenthet a nézőnek másfajta szemléletmódot és olyan plusz tartalmat, ami segíti a megértést a történettel, adott karakterrel kapcsolatban. A Pályán Kívül podcastról mindenki eldöntheti, mennyivel adott többlettartalmat a főhősről, de ezúttal szívesen megtekintenénk a kivágott jeleneteket is, legyen bármely hosszú a „rendezői változat”.

A következő megszólalására lehet, hogy újabb éveket kell várni, de valójában nincs jelentősége, mert a valódi Milákvilágba soha nem nyerhetünk betekintést. A büntetőpadról is ugyanúgy fogok szurkolni – sok honfitársammal egyetemben – hogy minden alkalommal megnyerje az önmagával szembeni küzdelmet.

A „Csapó: vége!” után egy jelenet még bekerült. Egy snitt, ami ha az elején vagy a beszélgetés közben történik, teljesen más jelentőséggel bírhat. Az utolsó szó jogán a következő hangzott el Milák Kristóftól:

„Még egy gondolat így a végén: köszönöm szépen, aki meghallgatott. Nem mehetek el amellett sem, hogy nem kérek elnézést azért, hogy az elmúlt időszakban megbántottam olyan embereket, akiket nem szerettem volna. Felismertem ezeket a dolgokat, igyekszem változtatni, többek között a kommunikációmon is, mert ha ezt egy picit jobban alkalmazom, akkor akár még jobban elsülhetett volna ez az egész dolog. Hibáztam, sajnálom.”

A végére egy Szabó Magda idézet jutott eszembe: „Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.”

A beszélgetést itt tudják megtekinteni: