Most épp Tiborcz a célpont
Kezdetben vala a simicskázás. Álmukból felkeltve is gombnyomásra (utasításra, stimulálásra, miegyéb) tudták ezt a libsi propagandisták. Aztán varázsütésre (gombnyomásra, utasításra, stimulálásra, miegyéb) Simicska népfrontos jelmondattá lényegült, miután vélhetően beszűkült tudatállapotban elátkozta a miniszterelnököt, majd eladta a lelkét az ördögnek, egyidejűleg megvásárolva Vona Gábor értékesítőtől a Jobbikot.
A kanyargós történetben, mint cseppben a tenger, benne van az elvek nélküli, szemforgató libsi világ. Aki gazdag és bármiképpen kötődik a konzervatív, nemzeti táborhoz, az a libsi lakájmédia narratívája és interpretációja szerint csak korrupt és tolvaj lehet. Így rángatják át a magyar tőkeerősítést, vagyis lényegileg a nemzetépítést a bűn világába, így hergelik az irigységet és a gyűlöletet. Ez a kimódolt, cinikus stratégia állította célkeresztbe a magyar gazdák földhöz juttatását is, néhány, akár vitatható eset ürügyén kuláküldöző hevülettel megbélyegezve sok tízezer termelőt és magát a becsületes, nemzetstratégiai jelentőségű újrarendezést.
Mindezek tudatában érdemes értelmezni a simicskázás letiltása után szárba szökkent mészároslőrincezést, oligarcházást, lopásozást, mindazt, amit a gondolat, ötlet, téma, tehetség, nem utolsósorban tisztesség híján létező ballib univerzum évtizede rettentő unalmasan ismételget. Újabban például a tiborczozást. Az elmúlt években a miniszterelnök legidősebb lányának férje került célkeresztbe. Akinek, szögezzük le mindjárt az elején, egyetlen bűne az, hogy Orbán Viktor veje. Az 1986-ban Szombathelyen született Tiborcz István ugyanis már azelőtt is tehetős vállalkozó volt, hogy 2013-ban feleségül vette volna Orbán Ráhelt. Ez korábban mégsem zavart senkit, nem születtek szörnyülködő, osztályharcos ihletésű publicisztikák, sem kínnal-izzadsággal összeeszkábált „leleplezések”.
Tiborcz István csak a házassága óta érdekes a balliberális lakájmédiának. Azóta viszont folyamatosan. Az agit-prop aktivisták az úgynevezett Elios-ügybe kapaszkodnak. E több vállalkozás egyesítésével 2009-ben létrehozott cég résztulajdonosa volt az alapítástól 2010-ig Tiborcz István, utóbb igazgatósági, majd igazgatótanácsi tagként kapcsolódott a vállalathoz, amelynek 2014 áprilisától a következő év májusáig ismét társtulajdonosa lett. 2015-ben eladta érdekeltségeit és megalapította a BDPST Group nevű ingatlanfejlesztő céget.
Propagandistáék az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF azon, nem érdektelen módon épp a 2018-as magyar országgyűlési választási kampány idején publikált véleményére építették fel tiborczozó narratívájukat, amely szerint az Elios 2010 és ’14 között kartellezett és közbeszerzési csalást követett el 37 település közvilágítási rendszerének korszerűsítésére, takarékosabbá tételére kiírt pályázatok elnyerése során. A Nemzeti Nyomozó Iroda az OLAF-vélemény után nyomozást is indított, ám bűncselekmény hiányában lezárta az ügyet.
Propagandistáék néhány tényt rendre szemfülesen figyelmen kívül hagynak. Elhallgatják például, hogy Tiborcz István kisebbségi tulajdonos volt az Eliosban. Elhallgatják azt is, hogy 2010-től ’13-ig épp Simicska Lajosnak volt közvetett többségi tulajdona ebben a cégben. Azt sem domborítják ki a félredomborítók, hogy az OLAF által vizsgált időszakban több száz energetikai korszerűsítési pályázatot írtak ki, és ezeknek csak töredékét nyerte el az Elios. A propaganda visszatérő eleme, hogy ráadásul az Elios által beszerelt LED-es utcai lámpák rosszul működnek – pedig csak másféle fényt adnak, mint a korábbi, energiazabáló égők. Vagyis a kivitelezés tökéletesen megfelelt a kívánalmaknak és az előírásoknak, mivel nem a valósággal foglalkozott.
Propagandistáék a lendületes tiborczozás közben azt sem kötik a nekik hívő nagyérdemű közönség orrára, hogy Tiborcz István BDPST Group nevű cége többször támogatta a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítványt és más egészségügyi intézményeket is, ahogy egyébként Mészáros Lőrinc rendszeres jótékonykodásairól sem értesülnek a balliberális propagandakiadványok és politikai szereplők által megtévesztett és uszított honfitársaink.
Ezért is volt bicskanyitogató a még székében szenvedő, bár erkölcsileg már megbukott Karácsony Gergely 2019-es bolsevik típusú szájtépése az 500 millió forint értéket meghaladó ingatlanokra kivetni tervezett úgynevezett „Tiborcz-adóról”. Miután Karácsony sikeresen bejutott a Városházára, a fővárost azonnal le is nyúlta és fosztogatja ma is zavartalanul a Gyurcsány-slepp, e zsákmányszerzés minden anyagi és erkölcsi kártételével. Ez a valóság, amit egyre sikertelenebbül próbál elfedni a szemfényvesztő propaganda.