A haladó szellemű művészről nem akkor hall az ember, amikor alkotásról van szó. Nem akkor, amikor a tehetség vagy a minőség fogalma van terítéken. A haladó szellemű művész kereteket feszít szét vagy hág át, bátor és formabontó, merész és újító. Ő mindig „másképp látja”. „Új értelmezést keres hozzá.” „Elveti a hagyományos struktúrát.” „Szakít a konvenciókkal.” És így tovább. Közben az igazi művész meg alkot. (Ilyenkor Edvi Illés Aladár vagy Páger Antal neve kerül szóba.)

Hirdetés

A haladó szellemű művészről akkor hallunk, amikor baromságot beszél. Vagy odavizel a liftbe és kikiáltja performansznak. Vagy amikor habzó szájjal gyűlöli a tehetségesek, a valódi művészek, a valódi kultúra, tehát a normalitás világát.

Schilling Árpádról sem akkor szoktunk hallani, amikor alkotásról van szó. Schilling Árpádról akkor hallunk, amikor… na de láttuk, nem írom ezt le, elég volt egyszer végignézni.

Schilling Árpád szerint Demeter Szilárd és a miniszterelnök is nácibeszél. Mert mint a 444 írja: „Schilling Árpád rendező és a Krétakör megalapítója egy Facebook-posztot tett közzé, amiben reagált arra, hogy Demeter Szilárd szerint ki számít igaz magyar írónak.” Ezt mondta Demeter Szilárd: „Vannak olyan íróink, akik rájöttek, hogy vannak olyan témák, amiket ha megírnak magyarul innen, Közép-Európából, és lefordítják bizonyos nyelvterületekre, akkor azok már eladható termékek. Ezek az úgynevezett exportra termelő írók, de nem magyar írók. Csak magyarul írnak, mert nem tudnak más nyelven írni. De nem a magyar olvasókat akarják megszólítani.”

Miért, nem így van?

Nácibeszélt sikít a tehetségtelen Schilling, miközben az orwelli újbeszélt pont ők nyomják. Nem lehet kimondani szavakat. Ha leírod, hogy magyar, az már náci. Ha azt mondod, a magyar író magyar kultúrában gondolkodik, az is náci. Kész. Innentől nincs hova hátrálni. Persze, értjük. A 444 meg nem magyar sajtóorgánum. Magyar nyelven jelenik meg, mert itteni célközönségnek akarják eladni, de nem a magyar szellemi élet része. Érthető, hogy hazabeszél.