Péntek 13. a dátum, amikor írom ezeket a sorokat. Nem vagyok babonás – nem úgy, mint Csülök, az Elátkozott partból, aki édesanyja, Márta napján soha nem lopott –, így azt mondom, nem a 13, hanem a péntek a lényegesebb benne, hisz nincs kizárva, hogy a portálok ekkor tolják ki az összes heti le nem közölt rémisztő ostobaságot.

Szóval olvasom, hogy a Calvin Klein egy transznemű terhes férfival ünnepelte meg az anyák napját. A neves ruha- és fehérneműmárka – Marty McFly is ezt hordta – fotókampányában Roberto Betét, egy várandós transz férfit mutatott be, aki éppen Noah nevű kisbabáját készül világra hozni, párjával, Erica Feeha transznemű nővel együtt.

Hirdetés

Az ember ilyenkor, péntek este már fáradt, és kissé ingerülten vakarja a homlokát. Hogy is van? Ki szül, ki nem, ki kicsoda volt eredetileg és most miért nem az? Aztán rájön, hogy pofonegyszerű. Itt is egy nő és egy férfi van, és a nő szül – más nem tud –, csak most a nő mondja magát férfinak, és a férfi nőnek.

A fotósorozathoz feliratok is lettek biggyesztve. Az egyiken ez szerepel: „Szaporodhatunk biológiailag vagy szívből… a mi szerepünk a világban az, hogy szeressünk és szeressenek.” Az első résznek nincs értelme. Szaporodni csak biológiailag lehet, a második meg olyan, mintha nem mondtunk volna semmit. A szomszéd nőjét is szeretheti az ember, attól még az nem lesz a család.

Mennyire szembemegy az élettel ez az egész haladárság! Mit mond az Írás? „Legyen világosság!” A normalitás mindig arra törekszik, hogy valami legyen. Legyen új Városháza, legyen népszaporulat, legyen nagyobb az ország, legyen hadsereg, legyen filmipar, legyen óvoda vagy akár függetlenség. A baloldal meg mindig azzal jön, hogy valami ne legyen. Ne legyen magántulajdon, ne legyen férfi, ne legyen nő, ne legyen tekintély, és így tovább. Nézem a képet. Egy terhes nő hasát simítja egy férfi, úgy, ahogyan ezer éve is, mert másképp nem lehet, csak most másnak hazudják magukat. Nem volna egyszerűbb az egészet békén hagyni?

Korábban írtuk