Nem érti, Ildikó? Ha kegyedék nemzeti szocialisták lennének, rögtön megértené. Amint a náci náci marad, ugyanez a helyzet a nemzetközi szocialistával. Fel lehet cserélni a sarlót kalapácsra, azt meg vörös csillagra, azt meg vörös szegfűre, azt meg off shore cégekre, azért maguk csak ugyanannak az odvas bűnszövetkezetnek a tagjai.

Tudja, Ildikó, mióta megtudtuk – oly szépen lobogtatta lapunkat a parlamentben -, hogy maga lelkesen olvassa a Demokratát, azóta mi is elkezdtünk magácskára figyelni. És ahogy telt-múlt az idő, szinte megszerettük magát. Azt az érdekes hangját, a tágra nyílt, csacska szemeit, a gurgulázó kacagását, s legfőképpen azt a visszafojtott lüktetést, ami olyankor fogja el, amikor bennünket szid. Arra gondoltunk, kedves Ildikó, hogy önből ötven évvel ezelőtt isteni villamoskalauz lett volna…

Szegény Lendvai Ildikó. Valószínűleg azt sem érti, milyen nagy veszélyt jelent pártjára és személy szerint őrá magára is az MSZP jogi tagozatának újabb kísérlete az úgynevezett gyűlöletbeszéd megbüntetésére vonatkozóan. A jó öreg bolsevik párt jogi tagozatában egy Bárándy Gergely nevű ifjú, ki a nagyívűen megbukott Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter fia, azt javasolja, hogy vessünk gátat a parttalan demokráciának, s az összevissza szólás imperialista konkolyát erős kézzel szakítsuk ki a népi igazmondás szocialista búzájából.

Bárándy Gergely azt tanácsolja, hogy büntessék – börtönnel, kalodával, tarkón lövéssel, ahogy kell – azokat, akik másokat születésük, származásuk, vallásuk, nemzeti, etnikai és egyéb hovatartozásuk miatt sértegetnek vagy gyaláznak, egyénileg vagy csoportosan.

Ezt nem egészen értem. Én példának okáért a Vízöntő jegyében születtem. Ha életbe lép a törvény és valaki kifogásolná, hogy miért nem mondjuk a Rák jegyében, az miért volna baj? Karinthy például azt állította Babitsról, hogy Szekszárdon született és színésznőt szeretett, ami szépen alliterált, de nem volt igaz. Akkor most Karinthyt utólag meg kell bélyegezni? Miféle baromság ez?

De tegyünk úgy, mintha értenénk. Tilos embereket a fentiek miatt gyalázni. Vajon lesz-e elég hely a börtönökben a szocialista és liberális politikusok, publicisták, közírók és közgondolkodók számára, akik tizenhat éve nem szűnnek meg eszmei és politikai ellenfeleiket a legútszélibb vádakkal illetni? Bár alapvetően demokrata vagyok, tulajdonképpen tetszene a dolog, hogy a sok piszkos gondolkodású senkiházit a törvény erejével eltakarítsák a közéletből és mint többszörösen visszaesőket, hosszú távra eltiltsák a közügyek gyakorlásától.

Érdekes lenne országos pályázatot kiírni a leggyakoribb becsmérlések büntetési tételeire. Fasiszta nemzet: két év. Három magyar négyfelé húz: fél év. A jobboldal rasszista: másfél év. És így tovább. És ezt követően, ha egy meggondolatlan politikai fajankó egy hétköznapi utcai késelés kapcsán kijelenti, hogy „Nem akarok rasszista országban élni”, akkor már csomagolhat is, mert megy a dutyiba. Demokrácia ugyan nem volna, de a levegő érzékelhetően kitisztulna, annyi szent. A szocialisták értik a módját, hogyan lehet csendben diktatúrát csinálni…

Ácsi, ne söpörjük le az asztalról azonnal. Van a dologban valami. Itt van ez a huszonhét éves brit villanyszerelő, akin vesztére látszott, hogy brazil születésű. Jean Charles de Menezes már harmadik éve dolgozott legálisan a szigetországban. Az volt az álma, hogy egyszer brit állampolgárságot szerez, lesz egy kis londoni lakása és reggelenként angol teát szürcsöl és a pirítósára igazi angol narancsdzsemet ken. A rendőrök azonban messziről látták rajta a születését, és hiába feküdt végül a földre és emelgette égnek a karját a londoni metró padlóján, hétszer fejbe lőtték, mert magyarán mondva, látszott rajta a másság.

Lehet, hogy meg kéne bombázni Londont Bárándy Gergellyel. Vagy ahogy egy amerikai nagykövetnő mondta, tele kéne tömködni őket szocialista demokráciával.