Olvasom a Dúró Dórát. Oltatlanoknak gyűjt, akik elvesztették az állásukat, mert nem oltatnak. Kimásoltam a történelmi hitelesség kedvéért a pontos szöveget, amelyet a Facebook-oldalára tett fel.

„Jobb adni, mint kapni – karácsonykor különösen. A Mi Hazánk és a velünk szövetségben működő MÖM most sem feledkezett meg a rászorulókról, sőt most kifejezetten a munkájukat elveszített oltatlanoknak is gyűjtöttünk. Nagyon fontos a mai világban, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akik önhibájukon kívül vannak nehéz helyzetben, és igyekezzünk segíteni rajtuk, mert az elmúlt másfél évben csak tovább nőtt a szakadék a gazdagok és a szegények között. A Mi Hazánkra és a MÖM-re most is lehet számítani!”

Hirdetés

Atyaég! Miért nem oltat? És mi az, hogy önhibáján kívül? Gondolom, szóltak neki, hogy ha nem oltat, az milyen következményekkel jár. Most a közösség iránti felelősségvállalást nem is feszegetném, bár az ilyen megható, patetikus szövegnél megtehetném, de akkor a kisemberre jellemző „ússzunk az árral” mentalitást kérem számon. Miért nem? Én bementem az Uzsokiba, tíz percet vártam, benyomták a Pfizert, aztán mentem a dolgomra, még csak lázam se lett, és azóta se nőtt ki a pikkelyem. Ő miért nem oltat? Ez miért hőstett egyesek szemében?

A szöveghez mellékelt képen kisgyerekek ülnek csomaggal kezükben. Ők ugye az áldozatok, akiknek nincs cipőjük, csokijuk, napi betevőjük. Őket kell sajnálni, persze a szülőn kívül, aki szintén egy mártír.

Nem értem. Ha a férfi elissza a fizetését vagy ellóversenyezi, azt elítéljük. Mi a különbség aközött, hogy az apa elkártyázza a fizetését – mert hisz egy szisztémában vagy elrulettozza, mert van egy szisztémája –, vagy hogy neki van egy ideológiája, hogy az oltás rossz, és ezért nincs kenyér az asztalon?

Az alkoholista férfira kinyújtott ujjal mutat a társadalom, még a Dórika is ezt tenné, meg a játékszenvedélyes apára is, hogy „ott lapul a bűnös, miatta nincs cipője az ártatlan gyereknek”, de az oltásellenes, az meg áldozat, akit sajnálni kell?

Korábban írtuk