Akinek voltak kétségei, megnyugodhatott. Miközben az önimádó Gyurcsány Ferenc saját árnyképe előtt ugrabugrált az MSZP kongresszusán, ahol teljes felhatalmazást kapott pártjától, hogy eltáncolja a baloldal náthás hattyúdalát, mellesleg azzal is, hogy elorozva a Szövetség jelszavát, maga is „változást” hirdessen meg – amivel messzemenően egyet lehet érteni -, aközben Orbán Viktor néhány olyan korszakalkotó bejelentést tett, amely a szó szoros értelmében radikális, azaz gyökeres változást hoz a nemzet életében, ha a jobboldal megnyeri az áprilisi választásokat.

Orbán Viktor Füreden bejelentette, a nemzet határon túli tagjai számára a kettős állampolgárságot meg kell adni. Ami pár évvel ezelőtt még kockázatos célnak látszott, az mára olyan horderejű feladatvállalás lett, amely reálisan megvalósítható és valóban radikálisan megváltoztatja a magyarság politikai térképét. Ezzel, ha nem is egyenértékű, de majdnem ilyen jelentős a kormány által tervezett nagymértékű földeladások moratóriumára való fölszólítás. Utóbbi bejelentésének az ad jelentős nyomatékot, hogy a magyar gazdatársadalom legjavát tömörítő Magosz ugyancsak felszólított a moratóriumra, mi több, figyelmeztette az önnön szépségébe belehabarodni látszó miniszterelnököt, hogy jó lesz, ha vigyáz. A gazdák készek akár országos sztrájkot is szervezni, hogy megvédelmezzék a magyar földet. Különös választási kampány volna az, amikor a kormány ellen tüntető gazdák országszerte az utakra vonulva követelnék Gyurcsányék mielőbbi távozását.

Egyre szembetűnőbb, ahogy Orbán Viktor fokról fokra átveszi az ország irányítását. Formálisan még nem ő a miniszterelnök, a gyakorlatban azonban már az történik, amit ő akar. A hihetetlenül szívós, minden részletre kiterjedő országos szervezőmunka gyümölcse beérni látszik. Orbán Viktor és csapata olyan részletes országprogrammal rendelkezik, amelynek legfőbb értékét az adja, hogy nem alkalmi, rohammunkában készített dolgozatról van szó, hanem egy többéves, több száz ezer ember véleményét összegző és ilyenformán lesöpörhetetlen kollektív akaratról, amelynek részletei egymással összhangba kerülvén egy koherens államvezetési modellt rajzolnak ki.

Ez a döntő különbség a két oldal között. Gyurcsány kétségbeesve improvizál, miközben az idén nyáron hatvanadik életévét betöltő, s tán ezért olyan nyugtalan Lendvai Ildikó hevesen átkozódik – elvégre, ha veszít a baloldal, négy évvel később ő már erősen nyugdíjkorú lesz -, míg velük szemben Orbán Viktor tempósan szemezget a gondosan összegyűjtött, kielemzett és kiválogatott programelemek legszebb részei között.

Szörnyű lehet Gyurcsánynak lenni. Mivel fogalma sincs arról, mi történik Magyarországon, mitől mennek rosszul, s ami fontosabb, mitől mehetnének jobban a dolgok, képtelen kitalálni, mivel áll elő a következő alkalommal ellenfele. Csak abban lehet biztos, hogy új és új bejelentések lesznek, s ezek lépésről lépésre kiszorítják őt a politikai küzdőtérről.

Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. A luxusbaloldal veszélyes ellenfél, és még veszélyesebbé teszi a félelem. A 2002-es választások óta tudjuk, hogy az előző rendszer államhatalmi gépezete, a láthatatlan hálózat még mindig működik, s nem túlzás feltételezni a polgári erők néhány buta botlásában a hálózat láthatatlan tagjainak közreműködését. Az úgynevezett szerverügy a baloldal számára ugyanis csak ürügy annak sulykolására, hogy a Fidesz manipulál.

Négy évvel ezelőtt a baloldal azzal fedte el szándékát, hogy bejelentette, a Fidesz csalni készül, ezért egy saját ellenőrző rendszert állít fel. Most azonban fordított a helyzet. Ezentúl a Fidesz állít fel ellenőrző rendszert, így a baloldal számára a választás manipulálása már nem járható út. A dolgok logikája szerint csak egy esélyük marad, amennyiben számukra kedvezőtlenül alakulnak a dolgok, ha ügyes provokátorok a választások idején számítógéppel – nem nehéz megszerezni egy Fidesz-szerver számítógépes kódját – a polgári oldal színeiben úgymond betörnek a rendszerbe. Ekkor az Országos Választási Bizottság akár meg is semmisítheti az eredményt és új választást írhat ki. A botrány kiszámíthatatlan helyzetet idézhet elő. Vigyázat, a társadalom kondicionálása már megkezdődött a Magyar Vizsla- és a szerverbotrányokkal.

A polgári oldalnak erre is kell gondolnia. Nem elég jónak, nem elég jobbnak lenni, fel kell készülni a legrosszabbra is. Lehet, hogy a gazdáknak még egyszer el kell jönniük Budapestre.