Majka legújabb zenei szerzeményét úgy hordja körbe az ellenzéki sajtó, mint az Orbán-kormány megbuktatására élesített halálbiztos csodafegyvert.

Félő azonban, hogy a buzgó sajtómunkások ismét hamis reményeket ébresztenek az Orbán-ellenes fanatikusokban. Ugyanis amennyiben egy dallal kormányt lehetne buktatni, úgy NoÁr valamelyik kínosan erőltetett szerzeménye már régen a miniszterelnöki székbe repítette volna Gyurcsány Ferencet vagy Márki-Zay Pétert.

Hirdetés

A zene azonban nem fegyver. A Fidesz sikerének a titka sem az, hogy Ákos vagy az EDDA vállalja a jobboldali elkötelezettségét. Illetve, ha a világnézetileg elkötelezett zenészek produktumainak a minősége döntene a politikai versenyben, akkor nagyjából a 70-es évek óta egyfolytában jobboldali kormányunk lenne. És még legalább 2-300 évre elegendő előnye lenne a nemzeti oldalnak a Bródyval és a Pa-Dö-Dő-vel harcba induló baloldallal szemben.

Mindezekkel együtt azonban ki kell jelenteni, hogy Majka azt és úgy énekel, ahogy neki és közönségének tetszik. Nyugodtan politizáljon, álljon bele a kormányba. Ehhez még akkor is joga van, ha a most megjelent dal szövege nyomokban ostoba antiszemita utalásokat tartalmaz.

„A zsidókkal vigyáztunk, mert sokan vannak, és a jó oldalán állnak a pénzes csapnak”

– szól az egyik sor a dalban, Majka pedig mondandóját megerősítendő kampós orra utaló kézmozdulatot tesz.

El kell fogadnunk, hogy létezik az az intellektuális pozíció, ahonnan tekintve ezek a bugyuta toposzok köszönnek vissza a zsidósággal kapcsolatban. Egy panelház negyedik emeleti ablakán kikönyöklő munkásőr világmegfejtései ezek, aki szerint a zsidók vagy az erdélyi magyarok, esetleg a keresztény egyházak miatt nem lett végül olyan a világ, mint amilyennek a hatvanas évek derekán a jövőt neki megígérték.

Korábban írtuk

Nem, egyáltalán nem túlzás! A jellegzetes Kádár-kori figura által képzett bűnbakok felsorolása hosszú évek tapasztalatain alapszik. Az említett trió időnként önálló cselekvőként, időnként pedig különböző variációkban összejátszva szabotálták el a a szocialista életstílus fennmaradását. Majkának pedig joga van ehhez a világképhez! Együtt kell ezzel élni. Nem tudjuk megváltoztatni. Meg kell várni, amig lassan kikopik a társadalomból.

Az igazi probléma azonban nem a dal tartalomvilága. A silányságnak is helye van a kínálatban. A probléma sokkal inkább a szelektív felháborodással van.

Jegyezzük meg tehát ezt a csendet, amely a balliberális oldalon most honol.

Azok, akik teljes karriert építettek arra, hogy antiszemitázták a jobboldal különböző szereplőit, azoktól most egy „nyikk” sem hallható. Pedig ezek az emberek úgy váltak elismert íróvá, dalszerzővé, színésszé, hogy a megfelelő pillanatban voltak képesek felháborodni, rettegni vagy éppen elhatárolódni.

Ezek az emberek az elmúlt évtizedekben a sorok között olvasva minden dalszövegben, politikai beszédben, regényben, novellában megtalálták a rejtett antiszemitizmust. Most azonban megmagyarázhatatlan módon elvesztették a képességüket, amellyel eddig mindig csalhatatlanul kiszagolták az ordas eszméket.

Azonban bele kell törődnünk, hogy ha „Csurran, cseppen”, akkor ezek az emberek sehol nem halják a csattogó bakancsok hangját, a barna eső sem fenyegeti az emberiséget. Ez ilyen egyszerűen működik.