Újfent kukoricára akarsz térdepeltetni. Mindenkit. Antimagyarkodsz.

A kezicsókolomozások után olykor már levegőt sem véve az ATV nevű televízióban a képünkbe vágod („a jobboldali uraknak”), hogy jó lenne bocsánatot kérni a zsidó honfitársaktól, „akiket bizony a Dunába is belelőttek, meg Auschwitzba is segítették deportálni a magyar csendőrök segítségével. Ezt a jobboldalnak fel kell vállalni, ha önök azt mondják, hogy a baloldal vállalja ’56 leverését.” (ATV, 2002. okt. 29.)

Druszám! Összekevered a szezont a fazonnal. Ám ami még ennél is nagyobb bűn, hogy a magad stúdiós portáján a nem gondolkodók számára – hisz ez a feladatod, ebből a vadászatok, a birtok stb. – felforgatod a világ rendjét. Te a hatalom számára nélkülözhetetlen agymosó nagyüzemnek vagy az önkéntes (ez fontos!) művezetője.

Ha dolgoztál gyárban valamikor is, akkor tudnod kell, hogy e poszt mit jelent. Első munkahelyemen, a Chinoinban, annak idején így szólt: a művezető a „nyomóka-nyalóka”. Felfelé szaporázza a nyelvmozgást (ahogy a perbe fogott Barna honfitársunk táblája mutatta a legutóbbi háborúellenes budapesti tüntetésen a jelenleg regnáló kormányfővel kapcsolatban) -, lefelé meg tapos.

De az a baj, druszám, hogy eközben hazudsz, mert:

1. Embered, Horn, miniszterelnöksége idején már elröpítette a bocsánatkérést „a magyar nép nevében”. Az enyémben ugyan nem, mert nem szavaztam a pufajkás új bolsevizmusára, de ettől ezt, mint kormányfő megtehette.

2. Csak néhány példa a közelmúltból: 2001-ben kaddist (héber nyelvű zsidó gyászmise – a szerk.) mondtak a Parlamentben. Hallottad-e? Holokauszt-emléknap van országszerte. Tudod-e? Az ortodox rabbi avatását maga Mádl köztársasági elnök úr is megtisztelte jelenlétével. Ez sincs a fejedben? A Páva utcában készülő, az „antiszemita” kormány által kezdeményezett Holokauszt Emlékmúzeumról elért-e hozzád valami hír? Januárban az Országház előtt állt Európa legnagyobb Chanukája. Nem voltál ott? Te tényleg komolyan beszélsz vagy provokálsz?

Hallom, hogy miként hangoskodtál a magad helyén a Kommunizmus emléknapja kapcsán is a magad gyűlöletét kinyilvánítva mindazokkal szemben (vigyázz, voltunk vagy 150 ezren!), akik – hideg ide, hideg oda – egyáltalán meg mertek jelenni a Terror Háza előtt, Orbán Viktorral mélységesen egyetértve, védelmükbe véve – ellenetek! – e páratlanul gyalázatos történelmi helyet.

Te, druszám – ahogy Illyés kérdi -, hová tartasz? A Pető gyerekkel-e, aki apukája és anyukája képét szívesen lemeszelné a Terror Házában a gyalázat falán, netán bezáratná az egészet – vagy az épületen kívüliekkel? A kérdés költői. Tudjuk, látjuk, mit csinálsz. Ezzel az arroganciával, felsőbbrendűséggel (nevezzük ezúttal politikainak) nyomtak be annak idején a Magyar Rádióba, s nyomtak ki onnan (nagy nehezen), hogy aztán apukának némi szívességet téve (ez időben pénzügyminiszter-helyettes – a szerk.) új csillagként fogadjon Matúzné Rózsikád a TV Híradónál.

Ez nem mellékes vonal, mert ott is megengedted magadnak, megengedték neked mindazt, amit senkinek soha, semmikor. Ezt láttuk vagy százan, de Te fütyültél ránk. Törvényen kívüli voltál. Most is annak tartod magad.

Televíziód székéből az antiszemitázás, antimagyarkodás rágalmazó fegyverével a kezedben. Mert például a válságos időkben Európából hozzánk menekülő zsidókról, az őket rejtegetőkről, az őket élelmezőkről, a saját irataikat nekik átadókról, a számukra hamis dokumentumokat gyártókról, a rendházak ajtajainak kinyitóiról stb. sem Te, sem a veled holokausztozók nem, vagy alig vesznek tudomást. Csak a magad egy-igazságát nyomod le a nézők torkán. Haraggal, dühvel, agresszíven. És a társaiddal együtt folyton.

S azért is hazudtok a féligazság fegyverét forgatva, mert akiknek mindezekkel kapcsolatban megvan a hiteles véleménye, akik néhány brosúrával előbb tartanak, mint Te, azokat a rádió- és televízióstúdiók közelébe sem engeditek. Hol vagy te, hol vagytok ti Voltaire híres mondásától a véleményszabadságot illetően? („Nem értek veled egyet, de az életem árán is mindent elkövetek, hogy a véleményedet elmondhasd” – a szerk.)

Hitelesség, tárgyilagosság, sokoldalúság, többvéleményűség, kiegyensúlyozottság (továbbit lásd Médiatörvény 1996. évi I. tv. 4. §.) helyett vélemény-genocídium van Magyarországon. E szellemi-vegyi fertőző folyamatnak jelenleg az egyik művezetője vagy. Nem tudom, érted-e, hogy miről beszélek? Ha nem, úgy lapozd fel Habermast. („A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása” – Gondolat, Budapest.) Ezt mondja: „A polgári nyilvánosság az általános hozzáférés elvével áll vagy bukik. Az olyan nyilvánosság, melyből körülhatárolt csoportok eo ipso ki vannak zárva, az nemcsak hogy tökéletlen, hanem egyáltalán nem is nyilvánosság.”

Ez van most. Ezt csinálod és újra tombolsz április óta. Mi így vagyunk hát kizárva a köznyilvánosságból, akiknek „bocsánatot kellene kérnie”.

Nem, druszám! Merthogy ATV-s gyűlölködéseddel nemcsak a 49 százalékot, hanem az egész országot megtámadtad. Vigyázz, ebből még baj is lehet. Mi az, hogy lehet, máris van. Nem látod? Nem jársz gyalog?

Mielőtt tehát mindezzel esetleg felhagynál, legalább egyszer írja le már valaki – ez a minimum! -, hogy hány lélekért és valójában kinek is kell felelnie? Merthogy az izraeli Yad Vasem emlékhelyen készült, tehát igencsak hiteles videofelvételemen az áll, hogy Magyarországon abban az időben 445 ezer zsidó élt. (Erdéllyel együtt.)

A Nemzeti Tankönyvkiadó 1994-es Magyarország 1944 című munkája 825 ezret ír. Te érted ezt? (A négyszer akkora Németországnak egyébként 504 ezer zsidó lakosa volt.) S a kertben, márványba vésve az áldozatok száma: 334 ezer. Ugyancsak Erdéllyel együtt. (Ennek meg egy olasz szerző mond csúnyán ellent: „A magyarországi veszteség 180 ezernél több.” – Nácizmus Képes Története, Magyar Demokrata, 2002/50.) S ha ehhez hozzáadjuk a magyar gettóban felszabadult 120 ezret (ebbe beleértendők a gyermekek is, erről szól a Yad Vasemben a Megmentett Gyermekek Dombja – biztosan tudod), akkor hol van az elpusztult 600 ezer magyar zsidó? Hiszen ha a 334 ezerhez hozzáadjuk e 120 ezret, akkor éppen ki is jön a 445 ezer.

A számok makacs dolgok. Merthogy egyetlen ember halálával is egy világ hal meg, ugyebár. Mielőtt az erősödő honi bolsevik átrendeződésben visszanyomulnál az MTV Rt. Szabadság téri székházába (Rangos Katalinnal, Baló Györggyel máris szép triász vagytok), kapzsi módon megtartva kereskedelmi műsoraidat, amit a Médiatörvény és az általad is ismert Működési Szabályzat egyaránt tilt, de hát a „nagypénz” az nagyúr, – ez utóbbi alapkérdést válaszold meg.

Vagy ha nem tudod, úgy helyetted valaki.

Meg talán még azt is, hogy Kertész Imre Nobel-díjas miért mondta rátok: „…nyíltan nácik, agresszív nacionalisták lépnek fel a magyar médiában”. (Die Zeit, 2002. okt.) Vagy ez nem Te vagy, nem Ti vagytok? Vannak ott mások is? Én úgy tudom, alig-alig.

Tartozol tehát a válasszal. („Zsidók: tessék divatba jönni” – mondá Tamás Gáspár Miklós. Íme a nagy lehetőség.)

De harag nincs. Úriember (polgár) rangon alul nem nyilvánít haragot.

(A szerző a Magyar Televízió főmunkatársa volt 1991-től 1994-ig.)